A híres emberekért nem nehéz rajongani: tehetségesek, érdekesek, jó rájuk nézni, és szinte könnyebben belelátunk az életükbe, mint a szomszéd Sándor orrlyukába, ami ráadásul még csak nem is tűnik túl érdekfeszítőnek. Viszont a hírességek iránt érzett szimpátiának is megvannak a maga fokozatai, ami az egyszerű érdeklődéstől a komplett őrületig terjedhet. A jelenségnek neve is van: hírességimádás-szindróma. És noha a szindróma szó kecsegtető, mégsem kell elvégeznünk az orvosi egyetemet ahhoz, hogy elég gyorsan rájöjjünk, a FILM4-en, vasárnap este 8-tól látható A rajongó című filmben Gil Renard (Robert De Niro), aki annyira rákattan kedvenc baseballjátékosára (Wesley Snipes), hogy szinte még akár ölni is képes lenne érte, melyik kategóriába tartozik.
Na, de kezdjük az elején. Azok az emberek, akik még egészséges, úgynevezett szórakoztató-szociális rajongással viseltetnek kedvenc hírességük iránt, semmi extrát nem csinálnak, csupán követik őket a neten, dokumentumfilmeket néznek, életrajzi könyveket olvasnak, és beszélgetnek róluk másokkal. Ebbe nem szokás belehalnia egyik félnek sem, úgyhogy nyugodtan haladhatunk tovább az izgalmasabb szintekre, ahol azért már kockázatosabb események is előfordulhatnak.
Intenzív-személyes kötődésnek nevezik azt a rajongástípust, amikor az illető már érzelmi kapcsolatot is kialakít egy hírességgel. Mármint a fejében. Úgy hiszi, kettejük között különleges, mély kapcsolat van, egyfajta szövetség, lelkitársi minőség. Ettől a gondolattól általában nem tud szabadulni, és az sem tántorítja el, hogy az adott sztár alkalmasint az ő létezéséről sem tud, viszont jaj annak, aki ezt pedzegetni kezdi. Ez a típus jellemző lehet azokra, akiknek rendkívül alacsony az önértékelésük, és egyfajta pótlékként tekintenek kedvencükre, mintha ő lenne az egyetlen személy ezen a világon, aki érti őket, és akiben megbízhatnak annyira, hogy akár a legféltettebb titkaikat is megosszák vele. Mondjuk utóbbiban igazuk is lenne, elvégre arra is egész kicsi az esély, hogy mondjuk Andy Samberg a Brooklyn 99-ból egyszer kikiáltsa ország-világnak, hogy négy évesen beleittam apukám sörébe, amíg nem figyeltek oda.
Noha ezek az emberek általában teljesen ártalmatlanok másokra nézve, magukkal azért rendesen ki tudnak babrálni, például amikor külsőre is meg akarnak felelni rajongásuk tárgyának, és ezért akár plasztikai műtéteknek is alávetik magukat. Erre azért már mondhatjuk, hogy annyira nem egészséges. De van ennél rosszabb is, méghozzá a megszállottság borderline-patológiás foka, amikor a rajongó akár bűncselekményeket is gond nélkül elkövetne kedvencéért, vagy adósságba verné magát egy taknyos zsebkendőért, amiről egy gyanús alak azt állítja, hogy az előbb hajította el a náthával küzdő Jason Momoa a Szondi utca sarkán. Az ilyen rajongók már elveszítik a realitásérzéküket, és meggyőződésük, hogy a híresség valamilyen formában az életük központi szereplőjévé vált.
Na de (és most jön az izgi rész) a fanatizmus kifejezetten veszélyessé is válhat, amikor valaki nemcsak rajong, hanem aktívan zaklatni is kezdi az adott hírességet – követi, fenyegető üzeneteket küld vagy bántalmazza (akár saját magát is). A szerelmi megszállott kategóriájába sorolandók ugyanis meg vannak győződve arról, hogy romantikus kapcsolatban állnak ikonjukkal, annak ellenére, hogy esetleg addig maximum a tévében vagy a Youtube-on látták őt. Számos híresség találkozott már ezzel a jelenséggel, David Lettermant például évekig zaklatta egy nő, aki azt állította magáról, hogy a felesége. Az ilyen emberek gyakran pszichés betegségekkel küzdenek, paranoiával például, és a végletekig meg vannak győződve arról, hogy kedvenc híresemberük viszontszereti őket.
Van egy másik ritka, de annál rémisztőbb típus is: az erotomániás megszállottság, amely abban nyilvánul meg, hogy a rajongó azt hiszi, a híresség titkos üzenetekkel bombázza őt a médián keresztül, és valójában ő az, aki szerelmes belé. Noha ezek a rajongók ritkán keresik a személyes kapcsolatot bálványukkal, hitük annyira erős, hogy képesek akár az egész életüket ennek a képzelt kapcsolatnak szentelni, és minden egyebet alárendelni neki.
Az ilyen szintű rögeszme általában súlyos mentális betegségekhez kapcsolódik, például bipoláris zavarhoz vagy skizofréniához, de a kutatások szerint már az enyhébb verziók is hajlamosíthatnak depresszióra, szorongásra, de a stressz miatt akár testi tüneteket is produkálhatnak az érintettek. Egyes tanulmányok szerint a magas szintű hírességimádat összefügghet a fantáziaalapú gondolkodással és a valóságérzékelési problémákkal, ami hosszú távon akár pszichiátriai beavatkozást is szükségessé tehet.
