Egy kellemesnek induló, forró nyári nap igen kellemetlenül alakul a berlini 101.5-ös rádióállomáson, amikor egy fegyveres túszejtő foglyul ejti a stúdióban rekedt műsorvezetőt és annak vendégeit – a hallgatók pedig az egészet végighallgatják. A hangulatot fokozza, amikor a férfi közli, hogy minden órában megöl egy túszt, ha nem teljesítik a követeléseit. Az ügyet a tapasztalt pszichológus és túsztárgyaló, Ira Samin kapja, aki a támadóval folytatott beszélgetései során rájön, hogy a férfi bizony elég jól ismeri őt, mi több, fájdalmas múltjának kínosan sok részletéről van tudomása.
Ez már önmagában is ok lehet az aggodalomra, de az pláne, amikor kiderül, hogy Samin családja érintett lehet az ügyben, és hogy saját személyes veszteségei is összefügghetned a túszejtő céljaival. Hogy a nő miként bogozza ki a szálakat úgy, hogy maga is kénytelen mélyen bevonódni az ügybe, ki fog derülni, ha pénteken 18 órakor megtekinti a Rémület a stúdióban című thrillert a FILM4-en.
És noha nem mindennapi élethelyzet az, amikor egy rádió- vagy tévéműsor élő adása közben ijesztő és váratlan események történnek, nem is egyedi: elég csak körbenézni a történelemben, és találunk jó pár esetet, amelyek valóban megtörténtek, és igen nagy port kavartak akkoriban. Christine Chubbuck riporter esete például meglehetősen sokkoló volt, amikor 1974-ben, a WXLT-TV Suncoast Digest című adásában lőtte fejbe magát. Noha senki sem sejtette, mire készül, néhány gyanús körülmény azért felmerült, például hogy aznap mindenképp ő akarta bemondani a híreket, holott erre azelőtt egyszer sem volt példa.
A műsor első nyolc percében három országos hírt ismeretetett, majd egy előző napi lövöldözésről számolt be, amely a Sarasota-Bradenton repülőtér egyik éttermében történt. Amikor a riporthoz tartozó filmtekercs elakadt, vállat vont, belenézett a kamerába, és azt mondta: „a WXLT hírszerkesztőségének gyakorlatát követve, amely a legfrissebb vér és belek-híradásokat kívánja nyújtani, a TV 40 bemutatja a világ első televíziós öngyilkossági tudósítását.” Ezután előhúzott a zsebéből egy 38-as Smith & Wessont, majd a jobb füle mögé szorítva elsütötte a fegyvert, előrebukott az asztalra, a vezérlőterem operátora pedig azonnal elsötétítette az adást. A csatorna ezután egy közérdekű közleményt játszott be, majd leadott egy filmet. Az esetet látva több néző is felhívta a rendőrséget, míg mások a tévétársaságnak telefonáltak, hogy megtudják, a lövés valódi volt-e.
Mike Simmons hírigazgató később felfedezte, hogy a papír, amelyből Chubbuck olvasta a híreket, egy precízen összeállított forgatókönyv volt, amelynek része volt saját öngyilkossága és egy harmadik fél által felolvasandó írás is, amelyben az állapotát „kritikusnak” kellett volna feltüntetni. Chubbuck 14 órával később a kórházban belehalt a sérüléseibe. Ahogy utólag kiderült, a riporternő súlyos depresszióval küzdött, és már korábban is véget akart vetni az életének, sőt, azzal is viccelődött, hogy vett egy fegyvert, és úgy tervezi, hogy élő adásban lövi fejbe magát – ezt azonban senki nem vette komolyan. Depresszióját később azzal magyarázták, hogy bántotta, amiért 29 évesen még szűz volt, hogy nem volt egy normális kapcsolata, és barátai sem, pedig mindegyikre nagyon vágyott. Állítólag szerelmes volt az egyik kollégájába is, aki viszont egy barátnőjével jött össze. Ráadásul egy évvel az öngyilkossága előtt eltávolították Chubbuck egyik petefészkét, majd közölték vele az orvosok, hogy ha 2-3 éven belül nem esik teherbe, alighanem sosem fog tudni gyermeket vállalni.
A végzetes öngyilkosság előtt pár nappal a riporternő egyébként egy nagyszabású bulit szervezett a munkahelyére, ahol állítólag kifejezetten vidámnak és felszabadultnak tűnt. Az egyik résztvevő, bizonyos Craig Sager későbbi sportriporter például azt mondta: „nagyon jól érezte magát. Olyan volt, mintha egy teljesen másik oldalát látnánk. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a búcsúbulija volt.”
A felvételt senki sem látta azóta, és a sorsát továbbra is rejtély övezi, bár egyes források szerint a WXLT korábbi tulajdonosának özvegye őrizte, de később egy nagy ügyvédi irodának adta át azzal a feltétellel, hogy soha nem mutatják meg senkinek. Christine Chubbuck történetét a 2016-os, Antonio Campos által rendezett Christine című filmben, valamint Robert Greene Kate Plays Christine című dokumentumfilmjében is feldolgozták.
Másképp, de hasonlóan tragikus véget ért a CBS híradós riportere, Alison Parker és operatőre, Adam Ward élete, akik egy élő televíziós riportot készítettek Vicki Gardnerrel a Virginia állambeli Moneta város egyik plázájánál, a közeli Smith Mountain Lake 50. évfordulója alkalmából, amikor egy fegyveres támadásban életüket vesztették. Az eset 2015. augusztus 26-án, reggel háromnegyed 7-kor történt, és a WDBJ Mornin’ című reggeli műsorában élőben láthatták a nézők. A felvételen Parker és Gardner beszélgettek épp, amikor hirtelen legalább nyolc lövés dördült el, majd sikolyokat lehetett hallani. Ward kamerája a földre esett, és rövid ideig még vett egy pisztolyal a kezében. A WDBJ ekkor azonnal visszakapcsolt a stúdióba, ahol a műsorvezető, Kimberly McBroom zavartan próbálta értelmezni és kezelni a helyzetet, utólag pedig elmondta, hogy először azt hitte, hogy a háttérben egy autó kipufogója durrant, vagy távolból leadott lövések hallatszanak.
LIVE FOOTAGE: the shooting and murder of Alison Parker and her camera man Adam ward: pic.twitter.com/QevyrEsTXc
— Ozor Ndi Ozor (@eemmanuels4) December 16, 2023
A gyilkost hamar azonosították, aki nem volt más, mint a két áldozat egykori kollégája, Vester Lee Flanagan, akit két évvel korábban fegyelmezetlen viselkedése miatt rúgtak ki a tévétársaságtól. A férfi ellen hajtóvadászat indult, amelynek az vetett véget, hogy autójával egy fának csapódott, miután (feltehetően véletlenül) fejbe lőtte magát – később, a kórházban halt meg. Az interjúalany, Vicki Gardner egyébként túlélte a támadást, miután Flanagan hátbalőtte, ő pedig magzatpózba görnyedve halottnak tettette magát. A férfi összesen 15 lövést adott le áldozataira.
Kevésbé tragikus, de annál szürreálisabb pillanatoknak voltak szemtanúi a tévénézők, amikor 1987. november 22-én, 21:14-kor a WGN-TV The Nine O’Clock News című hírműsora rövid időre elsötétült, majd megjelent egy Max Headroom-maszkos, napszemüveges alak, aki zavarodottan, rángatózó mozdulatokkal dülöngélni kezdett egy hullámos fémlemez előtt, amely az igazi Max Headroom geometrikus animált hátterét idézte. A jelenetet egy statikus, torzított, zümmögő hang kísérte, de semmi egyéb nem történt. Az interferencia mindössze 30 másodpercig tartott, majd a tévé mérnökei gyorsan megváltoztatták a frekvenciát, ami a stúdiót kötötte össze a csatorna adótornyával. Amikor az adás visszatért, a sportműsor vezetője, Dan Roan megjegyezte, hogy fogalma sincs, mi történt, de talán „a hírműsort vezérlő számítógép elszabadult, és megőrült”. Aztán szépen folyt tovább a műsor az eredeti tervek szerint, mintha mi sem történt volna.
A jelenet látszólag csak visszafogott gyakorlás volt az igazi show előtt, amely kicsit később, 11 óra után 20 perccel zajlott le ugyanezen a csatornán. A maszkos férfi a Doctor Who című sorozat egyik epizódját akasztotta meg látszólag összefüggéstelen és véletlenszerű megjegyzésekkel és mindenféle agyament kiáltozásokkal. „Beszédében” a WGN sportkommentátorát rohadt liberálisnak nevezte, majd felmutatott egy Pepsit, miközben a Coca-Cola egyik akkori reklámkapányának szlogenjére utalgatott, amelyben az igazi Max Headroom is szerepelt.
Ezután a kamera elé tartotta a középső ujját (állítólag egy üreges dildón keresztül, bár erre azért nem vennék mérget, elég rosszul látszik), majd néhány értelmetlen nyögdécselés és némi sóhajtozás után énekelt egy részletet az 1959-es Clutch Cargo főcímdalából. Ha ez nem lett volna elég, a jelenet további bizarr pillanatokat is hozott, maszkos uraság ugyanis székletürítést színlelt, miközben az aranyerére panaszkodott, és a WGN szignáljára utalgatott, majd egy kötött kesztyűt húzott az egyik kezére, és megjegyezte, hogy „koszos, a másikat a bátyám hordja”. Egy durva vágás után félig eltűnt a képernyőről, de jött helyette más, egy francia szobalány-jelmezbe öltözött női (ugyancsak maszkos) alak, aki egy légycsapóval ütlegelte a férfi félig meztelen ülepét. Az értelmetlen zagyvaság 90 percet vett el a Doctor Who-rajongók életéből, és ami a legjobb, hogy soha nem derült ki, ki tette ezt és miért.
