Sokféle életút fellelhető a celebvilágban, de csak kevés olyan méltóságteljesen, mint Angelina Jolie-é. Adott egy színésznő, aki tehetsége mellett rendelkezik azzal a képességgel is, amivel csak kevesen: annyira jellegzetes megjelenése és kisugárzása van, hogy tökéletesen alkalmas a szexszimbólum státuszra is. Jolie karrierje első részében tulajdonképpen megtestesített mindent, ami miatt szerettük az 1990-es évek végén és 2000-es évek elején: vad, menő tetoválásai vannak, nem félt meztelenkedni, emellett látszólag egyáltalán nem volt szüksége férfiakra. Szerepelt az akkor még fiatalos és menő Korn klipjében, mozivászonra vitte a “kemény nő” imidzsel újraértelmező Lara Croft figuráját, miközben a legegyszerűbb ruhákban is épp olyan természetesen tudott kinézni, mint a díjátadókon. Azt most hagyjuk, hogy ez a nőideál mennyire lett teremtve a Hollywoodot akkor még erőteljesebben uraló férfi-igényekre, Jolie ugyanis annyira karizmatikus, hogy valószínűleg minden korban és mindenféle igényekkel együtt is ikonná tudott volna várni.
Na de ilyenkor felmerül a kérdés, mi történik akkor, amikor már valaki nem szexszimbólum? Egyáltalán mikortól kerül ki valaki ebből a kategóriából? Általános választ nem tudunk adni természetesen, hiszen ez a cikk Angelina Jolie-ról szól. Róla talán elmondhatjuk, hogy nagyjából a 2010-es évektől kezdett rá a közönség másképp gondolni, de mielőtt azzal vádolna minket bárki, hogy csak a kor számít, gyorsan megelőzzük ezt a gyanút: az előző évtizedben elkezdett egész máshogy viselkedni. Kevesebb indokolatlanul alaposan megörökített rendezvényt vállalt be, miközben beült a rendezői székbe.
Ez utóbbi speciel nem volt egyértelműen sikertörténet, izgalmas témája ellenére a délszláv háborúról szóló, részben Budapesten forgatott A vér és méz földjén tulajdonképpen katasztrofális fogadtatásban részesült 2011-ben, később viszont a 2014-es Rendíthetetlen és a 2017-es First They Killed My Father (sajnos ennek nincs magyar címe) már hozták azt, amit az ember egy klasszikus intelligens hírességtől elvár. Olyannyira, hogy egyre erősebb a közmegegyezés arról, hogy rendezőnek valószínűleg jobb, mint színésznek: bár vannak emlékezetes alakításai, az azért elég sokatmondó adat, hogy az IMDB-n egyetlen színészként filmje sincs nyolcas pontátlag felett, de a hét pont feletti is ritka. Ne feledkezzünk meg persze az Oscar-díjáról: nem véletlenül kapta meg az Észvesztőben nyújtott alakításáért.
Feltehetjük a kérdést, hogy akkor miért is beszélünk ennyit Angelina Jolie-ról? Nos, mi például azért, mert a TV4-en és a FILM4-en is hamarosan látható lesz az Élet, vagy valami hasonló, amelyben Tony Shalhoub társaságában játszik törtető, majd az élet törékenységére ráébredő riportert, másrészt meg persze azért, mert mindeközben Jolie olyan humanitárius tevékenységet produkált, ami jóval túlmutat a szokásos állatvédő vonalon.
A színésznő 2001-es Tomb Raider-film forgatása közben, Kambodzsában találkozott először a humanitárius válság fogalmával, és úgy általában azzal, hogy vannak a világnak kevésbé szerencsés részei. Hazatérése után vette fel a kapcsolatot az ENSZ menekültügyi részlegével (UNHCR), és státuszában lévő embertől szokatlan módon tényleg tájékozódni kezdett a témában. Misszióra ment Sierre Leonéba és Tanzániába, visszatért a háború sújtotta Kambodzsába, és Szudánba, többek közt.
Jelenléte legalább annyit elér, hogy páran odafigyeltek ezekre a nehéz sorsú helyekre, ő maga pedig 2002-ben már jószolgálati nagykövet lett, 2012-ben pedig António Guterres ENSZ-főtitkár menekültügyi különmegbízottja, tehát már diplomáciai szinten is képviselhette az ENSZ-t, ahogy képviselte egészen 2022-ig, amikor végül lemondott. Emellett hitelesen és következetesen képviselte az emberi jogokat, ostorozta a nők elnyomását.
Felsorolni szinte lehetetlen, de talán sokatmondó adat, hogy humanitárius tevékenységéért jelentősen több díja van, mint amennyit színészetéért kapott, és talán azt sem erős állítani, hogy nemrég elrajtolt, saját divatházánál is nagyobb hatása volt menekültügyben. Összességében talán ő maga is büszke arra, hogy igazán maradandót nem szexszimbólumként alkotott.
