James Ivory 1993-as filmje, a Napok romjai (vasárnap este 17:50-kor a FILM4-en!), Kazuo Ishiguro Booker-díjas regényének adaptációja, melyben két színészóriás, Anthony Hopkins és Emma Thompson a garancia arra, hogy biztosan jó film lesz. (Meg hát azt se felejtsük el, hogy Ishiguro 2017-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.)
Az író így mesélt arról, hogy született meg a könyv: „32 éves voltam, és nemrég költöztünk egy házba a dél-londoni Sydenhamben, ahol életemben először volt külön dolgozószobám. (Az első két regényemet az étkezőasztalnál írtam.) Valójában egyfajta nagy szekrény volt, ajtó nélkül, de nagyon örültem, hogy volt egy hely, ahol kedvemre kiteríthettem a papírjaimat, és nem kellett minden nap végén elpakolnom őket. Táblákat és jegyzeteket ragasztottam a málló falakra, és nekiláttam az írásnak. Alapvetően így született meg A napok romjai.
A harmadik napon Lorna (a feleség) észrevette, hogy furcsán viselkedem. Az első szabad vasárnapomon kimerészkedtem a szabadba, a Sydenham főutcára, és kitartóan röhögtem – Lorna mesélte – azon, hogy az utca lejtős, így a lefelé menők megbotlottak, míg a felfelé haladók zihálva és erőlködve szenvedték fel magukat. Lorna aggódott, de elmagyaráztam neki, hogy nagyon jól vagyok, és hogy az első hét sikerrel zárult. Négy hétig tartottam magam, és a végére többé-kevésbé lejegyeztem az egész regényt: bár természetesen sokkal több időre lenne szükség ahhoz, hogy az egészet rendesen megírjam, a létfontosságú történések mind létrejöttek.
El kell mondanom, hogy mire belevágtam az írásba, már jelentős mennyiségű kutatást végeztem: brit szolgálókról által írt, és brit szolgálókról szóló könyveket, a két világháború közötti politikáról és külpolitikáról, számos röpiratot és esszét a korból, köztük Harold Laski The Dangers of Being a Gentleman című írását. A helyi könyvesbolt könyvespolcain az 1930-as és ’50-es évekbeli angol vidékről szóló útikönyvek után kutattam. A döntés, hogy mikor kezdjük el a regény tényleges megírását – hogy mikor kezdjük el megírni magát a történetet -, számomra mindig döntő fontosságúnak tűnik. Mennyit kell tudnunk, mielőtt belekezdünk a prózába? Káros, ha túl korán kezdjük, és ugyanilyen káros, ha túl későn.” Azt hiszem, a Napok romjaival szerencsém volt: az ihlet éppen a megfelelő pillanatban jött, amikor már éppen eleget tudtam” – nyilatkozta a Guardiannek.
Na de miről is szól maga a történet? Stevens (Hopkins) Darlington Hall főkomornyikja az 1930-as évek Angliájában, ahol szigorúan, betűhíven követi a szakmája és a viselkedés szabályait. Egész identitása a hivatása iránti elkötelezettségéből fakad. Főnöke, Darlington grófja (James Fox) túlságosan is összebarátkozott a feltörekvő náci párttal. Stevens tudja, hogy ez helytelen, de se társadalmi rangja se elköteleződése miatt nem kérdőjelezi meg, és nem is lép fel ellene. Emellett oda van Miss Kentonért (Emma Thompson), a házvezetőnőért, aki egyértelműen viszonozza az érzéseit, és próbálja rávenni őt, hogy lépéseket tegyen. És bár a hagyományos értelemen kevés dolog történik a filmben, a szereplőkben annál több.
Stevens élete egy nagy személyes tragédia, feladja önmagát azokért, akik nem foglalkoznak vele. Az ember szinte arra vágyik, hogy megölelje, és azt mondja neki, élje csak végre a saját életét.
A film a Merchant Ivory Productions egyik legismertebb alkotása, melynek különleges hangulatát a korhű díszletek és a finom brit humor adják. A háttérben pedig ott van James Ivory és Ismail Merchant párosa, akikre mindig lehet számítani, ha brit kosztümös filmekről van szó.
