Szerdán 21:00 órától látható a STORY4-en a Nyár Antwerpenben című 2021-es tévéfilm, melynek főszereplője Carolina. Életében több fontos szálon is zajlanak az események, egyfelől egy új divatmárkát tervez egy Johann nevű férfi segítségével, de a dolgok nem úgy alakulnak, mint tervezte, mert felbukkan egy férfi az életében – aki, mint nyilván rájöttek, nem azonos Johannal.
A felbukkanás pedig úgy történik, hogy Carolina – szeretteinek csak Caro – a nagymamájával utazott Antwerpenbe, mert úgy tűnt, sikerült megtalálnia a mama rég elkallódott barátját, Judith Goldberget. A megadott címre érkezve azonban nem egy éltes asszonyt, hanem egy snájdig fiatalembert talál, Mathist.
Nyári kalandok Belgiumban
A történetből legyen elég ennyi, hogy ne rontsuk el a szórakozást – na de mi van az ötödik legfontosabb szereplővel, a helyszínnel?. Antwerpen, Belgium második legnagyobb városa leginkább a gyémántkereskedelméről ismert, a globális piac egyik központja. A város történelme szorosan összefonódik a drágakövek világával, na de miért?
Antwerpen gyémántkereskedelme a 15. századra nyúlik vissza, amikor a város átvette Brugge szerepét a régió vezető gyémántkereskedelmi központjaként, méghozzá egy gépnek köszönhetően. Az áttörést Lodewyk van Bercken hozta el, aki 1475-ben feltalálta a scaif-ot, egy olívaolajjal és gyémántporral működő polírozókorongot. Ez az eszköz lehetővé tette a gyémántok szimmetrikus csiszolását, és forradalmasította a gyémántmegmunkálást. Ennek következtében a nemesek és más gazdag emberek tódultak a városba, ami újabb és újabb embereket vonzott oda, így gyors fejlődésnek indult.
A 16. században Antwerpen aranykorát élte, és fontos szerepet töltött be a nemzetközi kereskedelemben. A portugál hajók Afrikából és Indiából hoztak gyémántokat a városba, amelyek ott dolgoztak fel és adtak el. 1582-ben megalakult az első gyémántcsiszoló-céh, és a kereskedők számára külön cserehelyet alakítottak ki, amely a mai Tőzsde (Handelsbeurs) helyén állt.
A 19. század végétől a zsidók is megérkeztek. A második világháború után a város polgármestere ösztönözte a zsidók visszatérését, ami hozzájárult az iparág újjáéledéséhez. A zsidó kereskedők és csiszolók pedig igen jók voltak, így hamarosan kaftános férfiak lepték el a műhelyeket és üzleteket. Azonban az 1960-as évektől az indiaiak is betették a lábukat a városba, mit betették, félig meddig elfoglalták. Ők alacsonyabb árú nyers gyémántokat vásároltak, amelyeket Indiában csiszoltak, majd visszahozták Antwerpenbe eladni. Ma az antwerpeni gyémántkereskedők mintegy 80 százaléka indiai, többségük a gujarati Palanpur városából származik.
Ha gyémántra fáj a foga, irány a városközpont, a központi pályaudvar közelében. Itt működik az Antwerpsche Diamantkring, amely 1928-ban alakult, és a világ első, kizárólag nyers gyémántok kereskedelmére szakosodott tőzsdéje. A városban négy ilyen található, és Antwerpenen keresztül évente a világ nyers gyémántjainak 85 százaléka halad át.
Persze nem minden fenékig tejfel, az orosz-ukrán háború következtében bevezetett szankciók is érintették az iparágat, mivel Oroszország a világ gyémánttermelésének jelentős részét adja. A szankciók hatására az antwerpeni kereskedőknek sincs könnyű dolguk, ugyanakkor a gyémántkereskedelem sosem fog leállni.
Érdekes tény, hogy Antwerpen lakóit a Sinjoren becenévvel illetik, a spanyol señor vagy a francia seigneur kifejezés után, utalva a várost a 17. században uraló spanyol nemesekre, bár vélhetően a belga város manapság inkább a gofriról a gyémántról és a sörökről híres, mint a spanyol hódítókról.
