Ha csak egyetlen embert kellene megnevezni, akit Hollywood végérvényesen, visszafordíthatatlanul kivetett magából, nehéz lenne dönteni Kevin Spacey és Armie Hammer között. Míg előbbit a szexuális zaklatásos ügyei tettek egy életre tönkre, Hammerrel kapcsolatban nemcsak az jut az emberek eszébe, hogy nőket zaklatott, hanem az is, hogy szereti őket megenni. Vagy erről ábrándozni.
A Painful Lessons (szó szerinti fordításban Fájdalmas leckék) című podcastben idézte fel, hogyan tette tönkre a karrierjét, amikor 2021-ben több nő is előállt azzal, hogy a színész szexuálisan zaklatta őket, továbbá (és itt jön a lényeg) néhányuk egyenesen azt állította, hogy Hammer szexuális utalás gyanánt fura fétisekről és kannibalizmusról szóló üzeneteket küldözgetett nekik.
„Kannibálnak hívtak az emberek, és mindenki el is hitte. Tényként kezelték, hogy embereket ettem. Hogy mi van?! Miről beszélnek ezek? Tudják egyáltalán, hogy ahhoz, hogy kannibál legyél, embereket kell enned? Mégis hogy lehetnék én kannibál?! Hihetetlen volt” – mondja a podcastben a 38 éves színész, aki egyébként a kezdetektől fogva tagadja a vádakat, sőt kifejezetten abszurdnak és bizarr gondolatnak tartja, hogy ő valaha is érdeklődött volna a kannibalizmus iránt [a gyakorlatban]. Ez az érvelés csak azért sántikál egy kicsit, mert valamennyi üzenetváltás kiszivárgott, és ellepte a fél internetet, szóval nagyjából az nem találkozott velük akkoriban, aki nem akart. [Különbséget kell viszont tenni aközött, hogy valaki a fétisekről beszélget azzal, akivel intim kapcsolatban van, illetve aközött, hogy félelmet kelt másban, hogy meg fogja enni. A felek verziói kb. ebben térnek el – szerk.]
De persze mindez még semmit nem jelent, és hát tudjuk, milyen könnyű manapság tényeket manipulálni, így az üzenetváltások végül nem bizonyultak mindent elsöprő bizonyítéknak ahhoz, hogy az ügy megállja a helyét a bíróságon is, arra azonban bőven alkalmasak voltak, hogy derékba törjék a színész épp csak 12 éve tartó karrierjét. A botrány nyomán Armie Hammer ügynöksége, a WME megszakította a vele való együttműködést, így a színész kénytelen volt kilépni a Paramount+ Az ajánlat című minisorozatából és Jennifer Lopez mellől az Ásó, kapa, géppisztoly című filmből. És hát azóta sem kellett senkinek, pedig azelőtt rendesen bizonyította tehetségét az Oscar-díjas Szólíts a neveden vagy a Daphne du Maurier regényén alapuló A Manderley-ház asszonya című filmekben.
Látszólag kimondhatjuk, hogy tönkrement az élete, Hammer mégis igyekszik meglátni a helyzetben (mélyen) rejlő szépséget, és azt mondja, most jó helyen van, hálás az elmúlt három évért, és minden apróságért, ami jelen pillanatban éri őt. Az interjúban utal rá, hogy végsősoron jót tett vele a botrány, és az őt ért igazságtalanságok más emberré formálták, olyan valakivé, aki képes szeretni önmagát, és aki végre nem kívülről várja az elismerést, mint annak idején, színészként.
„Nem éreztem jól magam. Soha nem voltam elégedett, és soha semmi nem volt elég” – mondja az interjúban, majd hozzáteszi, hogy ez az egész nemcsak a karrierjét, hanem a teljes egóját is megsemmisítette. „Olyan ez, mintha egy neutronbomba robbant volna fel az életemben. Megölt engem, megölte az egómat, eltüntette az összes embert körülöttem, akiket a barátaimnak hittem, de nem voltak azok – mindannyian eltűntek egy szempillantás alatt”. Hammer hangsúlyozza, hogy kicsit sem bánja, ami történt vele, örül, hogy nem omlott össze, és hogy egészégügyileg jó formában van.
A podcast végén azért beismerte, hogy színészként „sehol sincs”, mert „nem képvisel kereskedelmi értéket a hollywoodi rendszerben”. Jelenleg forgatókönyvet ír egy barátjával, de hogy abból mi lesz, az a fentiek tükrében még bőven a jövő zenéje. És hát az is kérdés, hogy valaha sikerül-e levetnie a „kannibál színész” címkéjét, és tiszta lappal indulnia a szakmában – már ha akar egyáltalán.
