„Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát.” – nyilván nem a vakvéletlen okán dübörög bennem Szenes Andor hajdani slágere, a minden valamirevaló eszpresszó zongoristájának repertoárjáról elmaradhatatlan édes-bús nóta. Igen, lehet, hogy otthon a legkisebb szoba legsötétebb mélyén (de talán…

Akkor hát vége, a függöny legördült, már a takarító nénik is tisztába tették a nézőteret. Nekünk ennyi volt. Egy nagy korszak lezárult, és úgy lett vége, hogy méltán nevezhető Rossi-korszaknak még akkor is, ha közben sem Európa-bajnokságot, sem világbajnokságot nem…

https://youtu.be/cqLJXtncgr0?t=439 1983. október 13-án, úgy kora este tájban, az Újpest stadionjában, a főbejárat felöli kapuba esett egy gól, amelynek következményeképpen, az ellenfél, az FC. Köln beállósának, ha van benne egy kis szakmai tartás, azonnal abba kellett volna hagynia a labdarúgást.…

Van abban valami kísérteties, hogy szinte sohasem álmodom apámmal. Amióta meghalt (és van annak már 34 éve (egy orvos szakdoktorál és asszisztál a szívátültetésnél ennyi idős korában) valami sátáni fondorlat okán csak a nappalokban vagyunk együtt (igaz, akkor mindig, egy…

Ez valóban egy olyan pillanat volt, amiért a labdarúgás toronymagasan a legnépszerűbb sportág a világon. Azonnal helyesbítek: két pillanatról beszélek. Az első az volt, amikor sok-sok száz kilométernyire az eseményektől, az érintettet csak hallomásból (vagy úgy sem) ismerők dermedten ültek…

Legkésőbb kettőre mindenképpen a pályán kellett lennem. Ötre már teljes volt a sötét, csak a Gyáli út lámpáinak fényéből jutott el néhány sugárnyi a pályára, amelyet nemcsak mi, a néhányszáz négyzetméteres földdarab tulajdonosai, hanem a köznép is csak „hátsó földesnek”…

Kicsit bizarrul hangzik, de életem első, „igazi” futballcipőjét az édesanyámtól kaptam. A családi csillagállás szerint ezt apámtól kellett volna kapnom, hiszen mégis csak ő mozgott futballkörökben (történetünk idején, 1965-ben például éppen az MTK edzője volt (már túl az 1964-ban, Tokióban…

Ha valakinek egyszer eszébe jutna oktatófilmet forgatni a futballkapusokról, akkor annak annyi fő- és mellékszereplőt tudnék ajánlani mind a világ, mind Európa, de még magyar földről is, hogy csak a szereplők kiválogatása hónapokig tartana. Csak minálunk a legendás Zsák Karcsitól,…

Úgy óvakodtam az első csapat öltözője felé, mint egy hajnalban hazatérő férj, aki az addigi órákat, vagy a haverjaival a sarki kiskocsmában, vagy a szeretőjénél töltötte, és most attól tart, hogy a felesége felébred, de miután alig múltam 17, ilyesféle…

Na, mi van, Lakat úr? Mégis csak tudnak ezek a botlábúak futballozni? És az egysoros e-mail végén ott a szmájli, ami egyszerre jelzi a feladó barátságosságát, de egy kicsit a gunyorosságát is. Én meg elspekulálok kicsit a hosszúnak és velősnek…

1958 közepén jártunk, amikor egy szép szeptemberi nap reggelén, derék kenyeres pajtásom, a Szenes Andris azzal fogadott az iskolában, hogy:-Nekem már megvan a karácsonyi ajándékom!-Az nem lehet! –  vágtam rá kapásból, pedig a Szenes Andris nem volt az a dicsekvős,…

Egy kezemen megtudnám számolni hány olyan emberrel találkoztam, aki szereti a hétfői napot. A hétfő unalmas, még a legragyogóbb nyárban is szürke, minden olyan lehetetlennek és kilátástalannak tűnik, az órák olyan lassan vánszorognak, mint egy balszélső a megye III-ban, valahogy…