Az egykori szépségkirálynőről, Sonia Rollandról már írtunk érintőlegesen egy krimisorozat kapcsán, de a ruandai-francia színésznőt érdemes azért két mondatnál bővebben is megismerni.
Ruandában született, anyukája helyi volt, apja francia. Kigaliból Burundiba költöztek, ám ez se volt jó ötlet, mert egy évre rá kitört a polgárháború, így a hutu-tuszi konfliktus elől nyomdaipari cégüket hátrahagyva Franciaországba költöztek. Burundit felváltotta Burgundia. Sonia szép lány volt, el is indult a Miss Burgundia címért, ahonnan egyenes út vezetett a döntőig. A szavazatok alapján ő lett Miss Franciaország 2000-ben. Bár a világversenyen, a Miss Universe-en csak a kilencedik lett, Franciaországban mindenki megismerte az első afrikai szépségkirálynő nevét. Alig 20 évesen egy szervezetet hozott létre az afrikai árvák megsegítésére, különös tekintettel a ruandai utcagyerekek helyzetére, akik ezrével maradtak szülők nélkül a ruandai népirtás után.
A külsejét ért elismerést többféleképpen is kamatoztatta: fekete nők számára írt szépségápolási témájú könyvet, modellként dolgozott a L’Orealnál, és 21 éves korában megkapta első filmszerepét. A Lea Parker-sorozattal mind Franciaországban, mind Afrikában nagy sikert aratott.
A most 42 éves egykori Miss Franciaország ma már filmeket készít, például a toleranciáról és a vegyes házasságokból született gyerekekről. Két lánya van, a 17 éves Tess, aki Christophe Rocancourt-ral kötött házasságából született, és a 13 éves Kahina, akinek apja Jalil Lespert. A két lány teljesen más, Tess szemlélődő, termékeny fantáziával és gazdag belső világgal és 182 cm-es magasággal, Kahina hiperaktív, lelkes természetű, beleveti magát a projektekbe, és nem fél semmitől. Már 13 évesen kifejezte vágyát, hogy színésznő szeretne lenni.
Első filmje, az Un Destin inattendu közönségsikert aratott. A lakótelepen rekedt tinédzser történetét elmesélő történetben a főszereplő benevez az országos szépségversenyre. A film egyetemes üzenete, hogy az álmokért érdemes küzdeni. Sonia Rolland a Madame Le Figaronak mesélt erről. „Miss Franciaországgá választás, majd a színészi karrierem – van ebben valami meseszerű . Az Un destin inattendu forgatása alatt azokra a fiatalokra gondoltam, akik nem engedik meg maguknak, hogy megéljék az álmaikat. Meg akartam mutatni, hogy a Miss France-kaland milyen hajtóerőt jelentett számomra. A klisékkel ellentétben, amelyek ezt a versenyt a nők tárgyként való kezelésének tekintik, a Miss France a nők megerősödésének szimbóluma lehet.”
Franciaországba költözésükről azt mesélte, hogy a viszonylagos jólétből egy önkormányzati kis lakásba költöztek. Apja, aki korában a nyomdaiparban dolgozott, gyári munkás lett, anyja pedig egy szupermarketben lett üzletvezető, annak ellenére, hogy diplomás volt. „Mi voltunk az egyetlen afrikai család egy 5000 lakosú városban, és folyamatosan ki voltam téve a rasszizmusnak. Hófehérkének hívtak. Anyám a kosárlabdában képzelte el a jövőmet. Apám más utat keresett, és megragadta a lehetőséget, amikor egy szervező azt javasolta, hogy vegyek részt a Miss Burgundia versenyen.”
A nehéz évek után jött a színészkedés, majd ezt követően a rendezés. „A rendezés iránti vágy Étienne Faure Désordre című művének forgatása közben támadt bennem. Létrehoztam egy produkciós céget, és két dokumentumfilmet – Ruanda: a káosztól a csodáig és az Une vie ordinaire – készítettem a ruandai népirtásról.”
A színész- és rendező most fejezte be Jonas D’Adesky Entre-deux című filmjének forgatását, amelyet Ruandában forgattak. „Egy dokumentumfilmet is készítek a vegyes rasszú emberekről. Az emberek még mindig nem veszik észre, hogy Franciaország vegyes rasszokból áll, amelyek egy része láthatatlan. Édesanyám mindig azt mondta nekem: az emberek nem rasszistának születnek, hanem az oktatás hiánya miatt válnak rasszistává. A tolerancia megtanítása a te dolgod.”
Trópusi gyilkosságok – minden hétköznap délután, a TV4-en!
