Az önpusztító művészek élete már 25 éve is jó filmes alapanyag volt

2000-ben Ed Harris Jackson Pollockot, a legendás amerikai festőt formálta meg egy filmben. Ennyi a világ jelentős részén elég az érdeklődés kiváltásához, de megadjuk azt a lehetőséget azért az olvasóinknak, hogy ne legyenek minden tudással felvértezve a tengerentúli modern képzőművészet történeteivel kapcsolatban, úgyhogy kicsit mégis csak ajánlanánk, ha már pénteken 20:00-tól a FILM4-en is látható lesz.

Tehát a történet szerint Jackson Pollock (ő lett Ed Harris) az önbizalom-hiánnyal és alkohol-problémákkal küszködő feltörekvő festőművész még, amikor megismerkedik egy New York-i művésznővel, Lee Krasnerrel. Krasner annyira tehetségesnek tartja a férfit, hogy a saját karrierjét is feláldozza azért, hogy mindenben támogatni tudja a kiteljesedését. A projekt sikernek bizonyul, Jackson Pollock nem sokkal később az amerikai művészvilág egyik királya lesz, de végül a túlzott pörgés miatt vidékre menekül New Yorkból, ahol a férfi rátalál a csak rá jellemző stílusra. A probléma az, hogy ahogy a hasonló zsenik általában, ő is szereti az önpusztítást, miközben szorong is, ennek pedig nem is lehet más, mint egy tragikus végkifejlet.

Maga a történet is jó, ráadásul kicsit továbbképezhetjük magunkat kultúrálisan, és ha ez még nem lenne elég, akkor a csúcson láthatjuk Ed Harrist, aki mellesleg nemcsak a főszerepet kapta a filmben, hanem ő is rendezte azt. És persze ne felejtsük el partnerét, Marcia Gay Hardent, aki szintén élete alakítását nyújtja.

Harris részéről egyébként szinte várható volt, hogy előbb-utóbb megfilmesíti a festő életét: a színész azóta lenyűgözőnek találta Jackson Pollockot, hogy gyerekként apjától kapott egy könyvet róla. Az ok állítása szerint az volt, hogy Harris nagyon hasonlít a művészre. Ennek ellenére nem ment könnyen a projekt összeeszkábálása: hat évig kalapozott rá a stúdióknál, mire rábólintottak az ötletre, és persze az sem segítette a haladást, hogy a szerepben annyira túlhajtotta magát, hogy az egyik forgatáson összeesett, és pár napra kórházba került. Az ok természetesen az volt, hogy a főszereplőnek 30 kilót kellett híznia nagyon rövid idő alatt. Az egész forgatás amúgy 50 napig tartott, de a negyvenedik nap után tartottak hat hét szünetet: ennyi ideje volt Ed Harrisnak meghízni és szakállat növeszteni.

Persze a Pollock remek film, de azért így is ismert egy tény, ami sok rajongónak fájhat: a női főszerepet eredetileg a mindig zseniális, azóta már Hollywood egyik legkülöncebb sztárjának számító Frances McDormand kapta volna.

2000-ben még nem árasztottak el mindent az életrajzi filmek, emiatt a Pollock kifejezetten izgalmas vállalkozásnak számított, ráadásul a kész sablonok sem voltak még meg, így születhetett meg ez az igazán bátor darab. Ezt a szakma is elismerte: Ed Harrist Oscarra jelölték, Marcia Gay Harden pedig meg is kapta a legjobb női mellékszereplőnek járó szobrot. Ezek után talán mondhatjuk, hogy megérte évekig házalni a forgatókönyvvel.