Idén John Krasinski lett a világ legszexisebb férfija. Mondhatnám, hogy egy évvel Patrick Dempsey után kicsit sem vagyok meglepve a People magazin döntésén, és hogy helyette véletlenül sem számítottam Jake Gyllenhaalra (akihez alighanem mindannyian hozzámennénk), Henry Cavillre vagy a nők aktuális álomférfijára, Jason Momoára például – de akkor baromi nagyot hazudnék. Távol álljon tőlem, hogy ízlésről vitatkozzak, de azért ha racionálisan nézzük a dolgot, a The Office Jimje tényleg nem az a tipikus ultraszexi férfialkat, akire a nők kilencven százaléka rámászna egy óvatlan pillanatban – kivéve persze azokat a szent asszonyokat, akiket csakis a belső értékek mozgatnak meg, és a bizsergető vonzerőt is kizárólag a feleségüket támogató vicces férfiakban találják meg, akik tisztelettel bánnak másokkal. Kétségtelen, hogy ezek fontos tulajdonságok, de egy magazin címlapján ritkán szoktak visszaköszönni (elvégre a modellek arcán sem látjuk, ha szeretik a paprikás krumplit, ha félnek a mókusoktól, vagy ha jó viszonyt ápolnak a szüleikkel).
Az elmúlt közel négy évtized alatt, amióta a People magazin megválasztja az aktuális év legszexibb férfiját, a legtöbb esetben olyan hírességeket láthattunk címlapon, akik valamilyen módon igazodtak az adott időszak férfiideáljához – külsőre legalábbis mindenképp. Ennek ellenére azonban igen gyakran előfordult, hogy hiba került a gépezetbe, és a korszak elvárásaitól eltérően olyan férfiak is megkapták a címet, akiket előbb tudna az ember elképzelni egy könyvelőirodában az év dolgozója plaketten, vagy csak megölelgetné, mint egy cuki plüssállatot – ennél messzebbre viszont már nem merészkedne velük.
Az ötvenes-hatvanas évek erősen maszkulin, szigorúan néző, titokzatos, lázadó, kiismerhetetlen férfijai után (mint Alain Delon vagy Paul Newman például) a nyolcvanas évek inkább már a nyugodt, megbízható, megfontolt sármról szóltak, az előzékeny férfiról, akinek még a tekintetéből is romantika csurdogált. Ebben az időszakban lett legszexibb Mel Gibson, Mark Harmon és az ifjabb John F. Kennedy is. És Harry Hamlin. Az a Harry Hamlin, aki többek között a Titánok harcával, az L.A. Law-val és a Mad Men – Reklámőrültek című sorozat ügyvédjeként szerzett hírnevet, és kevéssé azzal, hogy nők futkostak volna utána sikítozva, hogy leteperjék őt. Mégis megnyerte a legszexibb címet 1987-ben, amire még maga is elég önironikus módon úgy reagált, hogy „amikor a tükörbe nézek, nem pont ez az érzés tölt el”.
A kilencvenes és kétezres években már sokat lazult az elvárás a férfiak külsejét illetően, és míg megmaradtak az előző évtizedben megszokott ideáltípusok, egy Richard Gere, egy George Clooney vagy egy Pierce Brosnan mellett már a tökéletlenebb, karakteresebb arcok is felkerülhettek a listára – Johnny Depp vagy Harrison Ford például. Hozzájuk hasonlóan viszont egy olyan személy is szexicímet nyert, aki talán már bőven a túlzás kategóriáját súrolja karakteres vonások szempontjából, mégpedig Nick Nolte, akit állítólag „rosszfiús” kisugárzása miatt választottak, és ellátták az „Adonisz, aranyszívvel” jelzővel. Hát, nem is tudom. Az aranyszívet semmiképp sem cáfolnám, az Adonisszal viszont már lehetne vitatkozni.
A kétezres évek közepén aztán ott volt Matt Damon is, mint húdedögös híresség, aki annak ellenére, hogy a Bourne-filmekben elég maszkulin jegyekkel bírt, civilben mégis inkább egy kedves szomszéd fiú benyomását kelti, aki miatt nem öltözik ki az ember, ha hajnalban kiviszi a szemetet, és át kell köszönnie neki a kerítés fölött. 2007-es megválasztásán ő is meglepődött egyébként, de bevallotta, hogy „egy idősödő, kertvárosi apukának ez az évszázad legnagyobb önbizalom-növelése”.
Megdönthetetlen, mai napig élő divatot viszont jellemzően nem is a rosszfiúk, sokkal inkább azok teremtettek, akiknek férfias vonásaikba kisfiús báj is keveredett – mint Brad Pitt, Tom Cruise, Jude Law, Ryan Reynolds vagy Ben Affleck. És így első blikkre végül is beleillik a képbe John Legend is, akinek kétszer is odaítélték a világ legvonzóbb férfijának díját, én viszont már az elsőt sem értem teljesen. Kétségtelen, hogy Legend kiváló zenész, és a nyilatkozatai alapján kifejezetten szimpatikus ember, de hogy valóban beleillik-e a fent felsorolt férfiak sorába, abban már kevésbé vagyok biztos. Mellesleg tartok tőle, hogy neki is vannak kétségei, egyik alkalommal ugyanis azt nyilatkozta, hogy nagy nyomásként éli meg az elismerést, hiszen az emberek mostantól minden apró rezdülését figyelni fogják, hogy vajon még mindig elég szexi-e a címhez. Szerencse, hogy ehhez nem létezik precíz mérőeszköz, szóval végeredményben fölösleges rajta szorongani.
Végezetül álljon itt a legtöbb kérdést felvető világ legszexibbje, a country-zenész Blake Shelton, aki 2017-ben került a People címlapjára, amit alapvetően ő maga sem tudott értelmezni, viszont kellő humorral kezelte, és azt mondta, hogy valószínűleg a People kifogyott a jelöltekből, azért választotta őt. Noha Shelton elelinte vonakodott elfogadni a díjat, végül Gwen Stefani rábeszélte, hogy tegye meg – és így bekerülhetett ebbe a cikkbe is, hálistennek.
