Sok hírességet szoktak emlegetni azért, mert olykor megnyerően őszintén nyilatkoznak, de pillanatnyilag úgy tűnik, Diane von Fürstenbergnél senki sem rendelkezik több önkritikával (amit nyilvánosan gyakorolna). A neves divattervező életéről és munkásságáról dokumentumfilmet készítettek (a Hulu nevű streamingszolgáltatónál látható), amelynek a Tribeca filmfesztiválon tartott bemutatóján természetesen ő is részt vett, és megosztott néhány gondolatot a közönséggel.
A film elején Fürstenberg végigsimít az arcán, és azt mondja, szereti a ráncait. „Ne azt kérdezd, hány éves vagyok. Kérdezd azt, mennyit éltem.” Na erre a jelenetre reagált a Gayle Kinggel folytatott beszélgetésben, így: „de szarul nézek ki. Mármint azt mondtam, szeretem a ráncokat, de nem láttam, hogy nekem ilyen sok van”. Felszabadult őszintesége még egyszer teret kapott, amikor azt találta mondani, hogy a róla szóló filmet nagyjából olyan élmény volt így látni, mintha nőgyógyásznál járt volna – ezek szerint a kész mű elég kitárulkozó lett.
Ennél azért mélyebb eszmefuttatások is elhangzottak persze: Fürstenberg úgy ítélte meg, hogy végsősoron az őt bemutató film egy tisztelgés édesanyja előtt, aki valahogyan túlélte Auschwitzot, és arról álmodott, hogy a lánya boldog és nagyvilági életet él majd. Pedig annyira lefogyott, hogy az orvosok közölték vele, meg se próbáljon gyereket vállalni, egyikük sem élné túl – de a 21 éves nő „nem engedett a félelemnek”.
Szülei jóvoltából több ország egyetemein tanult, mígnem Párizsban kötött ki, egy divatfotós asszisztenseként. Utána Olaszországba ment, egy textilmanufaktúrába, hogy még többet tanuljon a textilekről, szabásról – ott készítette első dzsörzéruháit, amelyek később világhírűvé tették. A wrap dresst mindenki ismeri, ez az a fajta női ruha, amely oldalt vagy hátul megkötve a lehető legelőnyösebben mutatja meg gyakorlatilag minden nő alakját. Diane von Fürstenbeng ikonikus ruhadarabja idén lett ötven éves.
Közben persze a magánélete is izgalmas volt: Egon von Fürstenberghez ment feleségül(1969-ben), de feltett szándéka volt, hogy nem unatkozó hercegné, hanem karriert építő nő lesz. Így is tett, de egy percig sem unatkozott: már terhes volt első gyerekükkel, amikor New Yorkba költöztek Egonnal. Rövid időn belül lett még egy gyereke, egy sikeres cége, egy világszerte ismert tervezése – és egy exférje, akivel azért annak haláláig közel álltak egymáshoz. Egy nehezebb időszak következett az életében, a ruhái már nem számítottak érdekes újdonságnak, szerelmi élete is boldogtalan volt – aztán ismét férjhez ment (Barry Diller filmmogulhoz, akivel a mai napig együtt vannak), a kilencvenes évek végén a munkái ismét divatba jöttek, az érdeklődés pedig most, ennyi év után ismét feléledt rendkívüli élettörténete iránt.
Önismeretével kapcsolatban elmondta, „mindennek tudatában vagyok, mert sok időt töltök azzal, hogy magamról beszélek. […] Megoldom magamnak a terápiát. Sosem jártam szakembernél. Nem olvasok önsegítő könyveket. A magam gondolatai járnak a fejemben, mert a legfontosabb kapcsolatunk az, amely önmagunkhoz fűz minket.”
