A Moto3-as futamhoz hasonlóan a királykategória is remek versenyt hozott a Brit GP-n, többször is változott az élen haladó motoros személye és egészen az utolsó körig nyílt küzdelem zajlott.
Kezdetben az élről induló Johann Zarco és a világbajnoki összetettben vezető, címvédő Fabio Quartararo haladt az élen, ám utóbbinak le kellett tölteni egy hosszú körös büntetést, ezt a végsőkig húzta, így végül a negyedik helyről tudta folytatni a versenyt, miközben Zarco kényelmes előnyt motorozott ki magának.
A „nagy kényelem” aztán megbosszulta magát, egy teljesen ártatlan szituációban kicsúszott a hétvége egyik legjobbja, eleinte még visszaállt, de végül fel kellett adnia a versenyt.
A könnyen jött előnyt a ducatisok mellett a remek tempót diktáló Rins élvezte ki a legjobban, a suzukis egy időre az élre is állt, ám nem tudta tartani a sebességét.
Miközben a Ducatik nyugodtan haladtak az élen Maverick Vinales ment a legnagyobbat és elkezdte áthámozni magát a mezőnyön, két körrel a vége előtt egy rövid pillanatra a vezetést is átvette, ám Bagnaia hamar visszaverte a támadást, amit az utolsó körön is sikerült megtartania.
Quartararo és a sérüléssel küszködő Aleix Espargaro csak a középmezőnyben csatáztak egymással, végül a francia ért be a nyolcadik helyen.
A top tíz mezőnye elképesztően szoros volt, mindössze 6.6 másodperc különbség volt a motorosok között, így ez a valaha volt második legszorosabb befutó.
Francesco Bagnaia sikere egyben a Ducati 200. dobogós helyezése a MotoGP-ben.
