Ha azt mondjuk, hollywoodi színész, önnek ki jut eszébe először? Robert de Niro? Meryl Streep? Brad Pitt? Julia Roberts? Az a nő abból a filmből, aminek mi is a címe? A pasi, akit már vagy háromezerszer láttam, de miben is? Vagy a hogyishívják, aki úgy néz ki, mint az a másik abból a vicces vígjátékból? Na ugye. Pedig higgye el, utóbbi háromnak is joga van magáévá tenni a Hollywood-i színész jelzőt, nélkülük ugyanis az „igazi, nagy nevek” sem tudnának mit kezdeni magukkal, kivéve az olyan eseteket persze, amikor éppen monodrámát adnak elő – ez azonban viszonylag ritkán fordul elő.
Blythe Danner pontosan ilyen színésznő, az örök mellékszereplő, aki aligha sértődne meg ezen a címen, tekintve, hogy ő is így gondol magára, sőt, saját bevallása szerint is 72 éves volt, amikor megkapta élete első jelentős filmes főszerepét az Álmomban találkozunkban. Nem bánja, azért sem, mert sokkal inkább tartja magát színpadi színésznek, aki néha feltűnik a vásznon is, mint olyannak, aki kétségbeesetten hajszolja az amerikai álmot közel a nyolcvanhoz is, és képtelen elfogadni, hogy nem ez az ő útja. „Színpadi színész vagyok. Mindig is úgy éreztem, hogy a színpadhoz tartozom. Soha nem képzeltem el, hogy filmsztár leszek, és még mindig nem hiszem magamról, hogy az lennék. Az évek során készítettem jó pár filmet, amelyek közül néhányra büszke vagyok, másokra pedig nem” – nyilatkozta egy interjúban 2015-ben.
Színházban elég hamar, és igen nagy sikereket ért el. Ráadásul szinte egy percig sem volt kérdés, hogy színész lesz belőle, egészen egyenes út vezetett idáig, pedig az ember nem feltétlenül erre számítana egy bankvezető lányától: amint elvégezte a középiskolát, beiratkozott a Bard College-ba, hogy színészetet tanuljon, majd miután megkapta a diplomáját, különböző bostoni színitársulatoknál kezdett dolgozni. Még csak 25 éves volt, amikor elnyerte a Theater World-díjat Molière A koldus című művében nyújtott alakításáért, 1971-ben pedig már Tony-díjas színésznőként (A pillangók szabadokkal nyert) kapta meg első filmes szerepét a Dr. Crook’s Garden című tévéfilmben. Huszonöt éven át rendszeresen fellépett a Williamstowni Nyári Színházi Fesztiválon, majd ismét Tony-díjra jelölték (kétszer is), A vágy villamosáért és Az árulás című darabért.
Aztán a filmezésben is megtalálta a helyét: játszott John Cassavetes oldalán a Columbo Étude in Black című epizódjában, amelynek forgatásán egyébként öt hónapos terhes volt Gwyneth Paltrow-val, de feltűnt az M*A*S*H-ben, a Lincoln című filmben Jason Robards és Glenn Close mellett, három Woody Allen-filmben (Egy másik asszony, Alice, Férjek és feleségek), A nagy Santiniben (erre a legbüszkébb), és ő volt Ben Stiller anyósa mindhárom Apádra ütök-filmben. Érdekesség, hogy játszott közös filmben lányával, Gwyneth Paltrow-val is: A Sylvia Plath és Ted Hughes költők kapcsolatát bemutató Sylvia című alkotásban Danner a főhős édesanyját játszotta, Aurelia Plath-t.
A színésznő kétszer is megnyerte a Primetime Emmy-díjat a legjobb női mellékszereplő kategóriában Izzy Huffstodt szerepéért a Huff című sorozatban, majd kétszer jelölték ugyanerre a díjra Marilyn Truman karakteréért, akit a Will és Grace című sorozatban alakított tizenöt részen át. A Volt egyszer egy boldog családért is jelölték, akárcsak a Vissza a múltba című filmért, utóbbiért egyébként Golden Globe-ra is. Élete során főként kifinomult, végtelenül kedves, intelligens, finom nőket alakított.
Ami a magánéletét illeti: bátyja, Harry Danner operaénekes, és ugyan már vagy ezerszer elmondtuk, ki a lánya, fiáról, Jake Paltrow-ról még mindig nem esett szó. Most pótoljuk, ő is színész, emellett forgatókönyvíróként és rendezőként is tevékenykedik. „Odaadó anya vagyok. Ez az egy dolog, amit igazán jól tudok csinálni” – nyilatkozta Danner pár évvel ezelőtt. A színésznő Bruce Paltrow amerikai televíziós rendező felesége volt annak 2002-ben bekövetkezett haláláig, akivel a színésznő elmondása szerint mindvégig boldog házasságban éltek. Paltrow szájrákban halt meg, a sors pedig különös játékot játszott Dannerrel: jó pár évvel azután, hogy elveszítette férjét, úgy tűnt, ő is hasonló betegségben szenved. Egy interjúban elmondta, hogy épp Londonban dolgozott, amikor felfedezett egy csomót a nyakában, közvetlenül ott, ahol néhai férjénél is kitapintották 1999-ben. Nem sokkal később adenoid cisztás karcinómát diagnosztizáltak nála, amely a rák egy viszonylag ritka formája (de nem egyenlő a szájrákkal), leggyakrabban a nyálmirigyekben vagy a fej és a nyak egyéb területein alakul ki.
„Sokáig eltitkoltam a gyerekeim elől. Nem akartam, hogy aggódjanak.” Két műtéten, valamint számos alternatív kezelésen esett át 2020-as, utolsó operációja előtt, amely során úgy tűnik, sikeresen eltávolították a rákos szövetet. A sugár- és kemoterápiás kezeléseket is magában foglaló, szörnyen nehéz időszak ellenére Danner azt mondta, „egyáltalán nem fél a haláltól”, és hogy az életről és a halandóságról alkotott képe teljesen megváltozott a férje halála után. „Soha nem lehet túllépni ezen a veszteségen” – nyilatkozta Danner, aki 33 évig volt Bruce Paltrow felesége. „Bruce volt a családunk szíve, és az élet sokkal szürkébb nélküle. De a gyász az ára annak, amit a szerelemért fizetünk.”
A színésznő tehetségéről meggyőződhet a Számos pasas című filmből, amelyet augusztus 9-én, péntek este 8 órakor láthat nálunk a FILM4-en.
