Bódog Tamás a PMFC-től 24 évesen került ki Németországba, majd több mint tíz évet futballozott a Bundesligában, az Ulm és a Mainz együttesével egyaránt felkerült az elsőosztályba, utóbbi klubban pedig öt évet együtt játszott a védelem tengelyében Marco Roséval, a Borussia Dortmund jelenlegi vezetőedzőjével. Bódog idehaza DVTK, a Kisvárda és a Honvéd együttesénél edzősködött, jelenleg járja a stadionokat, folyamatosan figyelemmel követi a Bundesliga eseményeit, játszik a Mainz öregfiúk együttesében, s persze, a német élvonalban szereplő magyar játékosokról is megvan a véleménye. Többek közt erről is beszélgettünk Bódog Tamással, aki terveink szerint vendégünk lesz novemberben az ARENA4 stúdiójában is.
Mainzban öt évet együtt játszottál Marco Roséval, a Borussia Dortmund jelenlegi vezetőedzőjével. Tartjátok a kapcsolatot?
BT: Persze, a barátság megmaradt és el is látogattam hozzá Dortmundba, ahol nagyszerű munkát végez, brutális minőség van abban a csapatban. Egyébként Marco lipcsei születésű, ezért azt hittem, hogy eleve az RB Leipzignél lesz edző, mégis a ’Gladbachot választotta, s jól tette, mert remekül játszottak, nagyszerűen szerepeltek, amit aztán a BVB vezetői is értékeltek a szerződtetésével.
Marco Rose milyen edző, inkább játékospárti, vagy a szigorúbb stílust képviseli?
BT: Vérbeli profi, mindig az adott helyzetnek megfelelő döntést hoz. A freiburgi vereséget követően például szétszedte a társaságot, ám a sztárok is elfogadják őt, megvan a tisztelet az irányába, mint ahogy ő is mindent megtesz a játékosaiért. Elődje, Edin Terzic a barátibb stílust képviselte, ám Marco Mönchengladbachban is rendet tartott, így lesz Dortmundban is, ráadásul remek kerettel dolgozhat, Haaland meg egyenesen külön klasszist képvisel, szédítő a sebessége, nagyon nehéz megfogni.
A Bundesliga mezőnyében a Bayern München is külön klasszist képvisel, de ezt csak a pénznek köszönheti?
BT: Egyáltalán nem csak annak, hiszen a többi klubhoz képest érettebben gazdálkodnak a hatalmas összegekkel. A többi klubnál is sok pénz van. A Leipzig éppenséggel az utóbbi években szinte csak elad futballistákat. Amikor Lipcsében dolgoztam pályaedzőként, a játékosok a Bayernbe, vagy Angliába akartak szerződni. Dortmundban más a helyzet, ott a klub filozófiája eleve a fiatal játékosokra épül, nincs rutin, nincs vezéregyéniség a csapatban. Marco Reus az lehetne, de ő nem ilyen típus. Joshua Kimmich viszont nagyon is az, hiszen már tizennyolc évesen leüvöltötte a rutinos kapus fejét, ha nem koncentrált eléggé, ő egyértelműen vezértípus.
Éppen ezért érthetetlen, hogy a remek játékosmegfigyelő-hálózattal rendelkező Leipzig miért engedte el fiatalon?
BT: Mert nem tehetett mást, hiszen Stuttgartból érkezett és a VfB rendelkezett vele, ők is adták el végül. Egyébként valóban remek a Leipzig megfigyelőhálózata, így került Yussuf Poulsen 2013-ban a dán Lyngbytől, majd két évvel később a svéd Emil Forsberg a Malmőből a klubhoz, akik az óta is erősségei a csapatnak.
Korábbi mainzi csapattársaid – így például a BVB padján ülő Marco Rose, a Mainz vezetőedzője, Bo Svensson, vagy a Dinamo Moszkvánál edzősködő Sandro Schwarz – közül kik képviselik a mester, azaz, Jürgen Klopp filozófiáját?
BT: Szakmailag és mentális felkészítésben mindannyian nagyon sokat tanultunk Kloppótól (a Liverpoool jelenlegi menedzsere, Jürgen Klopp beceneve- a szerk.), ugyanakkor az adott keret meghatározza a tréner lehetőségeit. Bo Svensson a legnagyobb káosz közepette vette át a Mainz irányítását, majd rövid időn belül alaposan helyre tette a csapatot, nagyszerű rendszert alakított ki. A kevés érintés, a gyors játék híve, inkább benne van meg a Klopp filozófia, igaz, Marco Rose is ezt képviselte, ám a ’Gladbachnál a keret összetétele miatt változtatnia kellett, több labdatartásra volt szükség az eredményességhez. Valahol ez a helyzet jelenleg Dortmundban is, ami a játékosok minősége okán eleve adja magát, a lényeg azonban mindig a sebességen van.
Ez ügyben, mármint a gyors futballt illetően a Fradi Európa Liga ellenfele, a Leverkusen kifejezetten jól áll…
BT: Valóban, a svájci Gerardo Seoane az agresszív, támadófutball híve, ezért a Bayer általában látványos meccseket is játszik. Noha a Bayern München ellen nagy veresébe szaladtak bele, úgy érzem, az első négy hely valamelyikén végeznek a záráskor.
A Leipzig szeszélyes szereplésének elsősorban mi lehet az oka?
BT: Már az első, mainzi bajnokin csalódást keltő játékot mutatott be a csapat, s bár akadtak magabiztos, szép győzelmek is, a stílus, nem az, amit korábban a Salzburg és a Leipzig képviselt. Túl sok az oldalpassz, kevés a mélységi átadás, amivel könnyebben helyzetbe lehet kerülni. Hiányzik a gyorsaság is a csapat játékából.
A magyar játékosokkal mennyire vagy elégedett, hogyan állják meg a helyüket a Bundesligában?
BT: Összességben nincs panaszra okunk, jól teljesítenek, Gulácsi Péter például nagyszerűen véd a Leipzigben, a Bundesliga egyik legjobb kapusává nőtte ki magát, Willi Orban meghatározó játékosa klubjának és a magyar válogatottnak is, míg Szoboszlai Dominik átlagon felüli képességekkel rendelkezik, nála egy picivel több alázatra lenne szükség, mert hatalmas érték. Sallai Roland jó hozzáállású, jó képességű labdarúgó, jó helyen, jó csapatban és egy rutinos edző, Christian Streich keze alatt játszhat. Dárdai Pali helyzete edzőként, fiának, Mártonnak meg játékosként nem egyszerű a Herthánál, mivel a klub nem egységes, s a keret sem a legerősebb. Azért Pali játékosként és edzőként is ikonikus alakja a berlini klubnak, így megvan az esély, hogy megoldja ezt a nehéz helyzetet és legalább középmezőnybe vezeti a Herthát.
Sokan valljuk, hogy a magyar válogatottnál Marco Rossi csodát tett, hiszen egy lényegesen kevesebbre értékelt kerettel kijutottunk az EB-re, a világbajnok franciák ellen döntetlent játszottunk, a dúsgazdag németek ellen meg majdnem nyertünk Münchenben. Szerinted is nagy szerepe van ebben a sikerszériában az olasz edzőnek?
BT: Ez nem is lehet kérdéses. Aki ezt vitatja, az irigy. Kevés edző ért volna el hasonló sikereket ezzel a játékosállománnyal, hiszen be kell látni, az utánpótlásképzésben is nagy a lemaradásunk. Csak egy példa, a Mainzban az U21-es válogatott centere, Jonathan Burkardt jelenti a jövőt, hétről hétre gólokkal, gólpasszokkal jelzi, hogy lassan Hansi Flick is számíthat rá, nem véletlen, hogy az Augsburg ellen a német szövetségi kapitány is jelen volt miatta a bajnokin. Sajnos, nálunk egyelőre nincsenek ilyen tehetségek az élvonalban.
Befejezésül áruld el, mivel telnek a mindennapjaid?
BT: A család és a futball körül zajlik minden. Játszom a Mainz öregfiúk csapatában, járom a pályákat, több klubnál is voltam már tanulmányúton, legutóbb például elmentem a nagy múltú, ám jelenleg harmadosztályú Kaiserslautern bajnokijára is, ahol tizenkilencezer szurkoló bíztatta a csapatot. Gyakran látogatok haza, november elején például több NB I-es meccset is megnézek majd élőben, a Bundesligát meg a tévében, az ARENA4-en.
