Bradley Cooper több mint hat éven keresztül készült arra, hogy filmet készítsen Leonard Bernsteinről. Ez lett a tavaly a Velencei Filmfesztiválon bemutatott Maestro, amelynek nemcsak a forgatókönyvét írta, hanem producere is volt, és természetesen ő játszotta a zeneszerző-karmestert. A történet Bernstein magánéletére koncentrál, és bemutatja, hogyan ismerte meg feleségét, Felicia Montealegrét (őt Carey Mulligan játssza), milyen volt, amikor boldogok voltak, és milyen volt, amikor nem.
Coopernek igazán fontos volt ez a film: eredetileg nem ő rendezte volna, hanem Az ír forgatása miatt a projektből kiszálló Martin Scorsese, majd az ő helyébe lépő Steven Spielberg, aki Coopert választotta főszereplőnek. Aztán Spielberg mégis úgy döntött, hogy nem rendezi a filmet, ekkor jelentkezett be Cooper erre a feladatra is. Maga választotta ki, hogy Bernstein melyik szerzeményei szerepeljenek a filmben – nagy érvágás lehetett neki, hogy a forgatókönyvírók sztrájkjához csatlakozó SAG-AFTRA szabályainak értelmében nem vehetett részt a film premierjét követő beszélgetésen. (Aztán a filmet még több fesztiválon vetítették.)
A Maestro alapvetően jó kritikákat kapott, főleg a főszereplők színészi játékát méltatta a kritika, és a közönség is nézte, mind a moziban, mind a Netflixen. Még egy kis cukiságfaktor is hozzájárult a körülötte lévő hírveréshez, hiszen Cooper saját gyereke, Léa de Seine Cooper-Shayk is szerepelt benne, Bernstein egyik gyerekét játszva. Kevésbé cuki volt viszont az, hogy Bradley Cooper egy jelentős méretű műorral alakította Bernsteint, ami miatt sokan támadták, olykor egyenesen jewface-nek (negatív értelmű kifejezés, a zsidókra jellemzőnek tartott arcvonások karikatúrává torzított változata) minősítve a végeredményt.
Cooper egy ideig nem reagált ezekre a felvetésekre, majd a CBS reggeli műsorában részletesen beszélt szempontjairól. A lényeg, hogy eleinte nem akart műorrot viselni, de végül kénytelen volt. „Azt gondoltam, talán nem lesz rá szükség. De a legfontosabb, hogy meglegyen az egyensúly, és hát az ajkaim nem olyanok, mint Lennynek, meg az állam sem. Kipróbáltuk, és anélkül nem nézett ki úgy, ahogyan kell.”
Védelmére sietett az Anti-Defamation League nevű zsidó szervezet, amely szerint „a történelem során a zsidókat gyakran ábrázolták antiszemita filmekben és propagandaanyagokban gonosz, karikaturisztikus lényekként, nagy, horgas orral. Ez a film, amely egy életrajzi mű a legendás karmesterről, Leonard Bernsteinről, nem ilyen”. Még Bernstein gyerekei is nyílt levelet írtak, azzal az üdítően őszinte felütéssel, hogy történetesen az apjuknak tényleg szép nagy orra volt. „Bradley úgy döntött, hogy sminkkel fokozza a hasonlatosságát, és szerintünk ez teljesen rendben van. Arról is meg vagyunk győződve, hogy apánk sem bánná a dolgot.”
A filmet végül hét Oscarra és hét BAFTA-ra, négy Golden Globe-ra és két SAG-díjra jelölték – abban a díjkiosztószezonban, amelyben az Oppenheimer és a Szegény párák gyakorlatilag minden más filmet leradírozott a mezőnyből. De Coopernek azért nincs oka keseregni: bár a sok jelölést alig váltotta díjra, végsősoron a szakma és a közönség is szerette a filmjét, és a pályán eltöltött első tíz, nehéz év után azért egyre-másra készített még olyanokat, amelyekre büszke lehet. Csúcshatás, Amerikai mesterlövész, A csempész, Napos oldal, Amerikai botrány – csak hogy a legismertebb mozisikereit említsük.
Coopert nálunk legközelebb az Alohában láthatja, amelyben Rachel McAdamsszel és Emma Stone-nal játszik együtt. Egy hadiiparban dolgozó üzletembert alakít, akinek Hawaii festői díszleteiben adódik lehetősége mindent újrakezdeni egykori szerelmével (ő McAdams), csakhogy aztán egy másik nő is bekerül a képbe, és így minden kicsit bonyolultabb lesz.
Aloha – április 7., 09:45 (MAX4) és 21:05 (TV4); április 13., 08:30 (TV4).
