Ha csak két filmes munkát lehetne kiemelni azok közül, amelyek a leginkább bizonyítják, hogy Bryan Cranston a világ egyik legjobb színésze, nem kérdés, hogy a Breaking Bad (magyarul Totál szívás) és a Már megint Malcolm lennének azok. Nincs két olyan sorozat, amelyek ennyire különböznének egymástól mind témájukban, mind stílusukban, az 68 éves színész karaktereiről nem is beszélve.
Cranston persze a világhírnevet nem a szerencsétlen, döntésképtelen, a lábában is megbotló apa szerepével vívta ki, sokkal inkább azzal az apával, akiből rövid idő leforgása alatt erkölcstelen, metamfetamin-gyártó bűnözővé vált. De játszott egy rakás más filmben is, amelyekkel bizonyította a bizonyítandót, elég csak hirtelen az Asteroid City, a Jerry és Marge nagy húzása, a Beépülve: Az Escobar-ügy, a Godzilla, a Batman: A kezdet kezdete című filmekre gondolni, vagy az Érettségi után, érettség előttre, amelyet micsoda szerencse, épp ma tekinthet meg nálunk a FILM4-en, este 8 órától.
Tehát azzal jó ideje tisztában vagyunk, hogy Bryan Cranston végtelenül tehetséges, ahogy az is több ízben kiderült már, hogy az egyik, ha nem a legrokonszenvesebb személy Hollywoodban. Így is akadnak azonban meglepő tények vele kapcsolatban, amelyeket nagyon nem lennénk jófejek, ha elhallgatnánk ön elől, szóval íme:
Aranyérreklámmal kezdődött a karrierje
Bryan Cranston szülei egy színjátszócsoportban ismerkedtek meg, apja, Joe Cranston színészként és rendezőként dolgozott. Egyszer egy nonprofit szervezetnek forgatott reklámfilmet, amelyben fiát, Bryant is szerepeltette, akiből ugyan sok nem látszódhatott, tekintve, hogy teljes testes kötést kellett viselnie, mégsem ment el egy életre a kedve a színészettől. Egy darabig ugyan a rendőri pályát fontolgatta inkább, végül csak visszatért a filmszakmához, mégpedig azzal, hogy gyorsan belevetette magát egy aranyér-kezelő termékcsalád reklámfilmjébe. (Nehezen hisszük el, de az alábbi videón az elérhető információk alapján körülbelül 26-27 éves lehetett).
Később már sorozatokban is szerepet kapott, 1983-tól két évig játszott az ABC Loving című szappanoperájában, amely egy életre elegendő tapasztalattal látta el a tekintetben, hogyan kell hitelesen sírni a filmvásznon. „Csak sok vizet kell inni a forgatás előtti napokon” – mondta el a New Yorkernek.
Tíz éves korában találkozott Charles Mansonnal
Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy lóháton ülve belenézett egy szektavezér-bűnöző szemébe, Bryan Cranstonnel mégis megtörtént. 10 éves volt, amikor anyja, Peggy Cranston elvitte őt és az unokatestvérét a Spahn Ranch-re, ahol számos westernfilmet forgattak azelőtt, és Charles Manson is épp itt telepedett le a követőivel akkoriban (ez nyilván csak később derült ki). Cranston elmesélése alapján mindketten lóháton ültek, amikor elhaladtak egymás mellett. „Ránéztem, a szeme fekete és üres volt, mintha semmi sem lett volna benne” – emlékezett vissza a pillanatra.
A ’70-es években majdnem gyilkossággal gyanúsították
Ne aggódjon, nem fog hirtelen kiderülni Bryan Cranstonról, hogy egy fékezhetetlen, őrült gonosztevő, de egy rövidke pillanatig mégis gyanús volt, hogy az. A ’70-es években kis ideig motorral járták az országot a bátyjával, Kyle-lal, majd egy időre letelepedtek Daytona Beachen. Cranston egy étteremben vállalt munkát, ahol a kollégákkal gyakran megbeszélték, milyen nehezen tudják elviselni a hely tulajdonosát, volt, aki poénkodott is vele, hogy legszívesebben kinyúvasztaná. Persze tudjuk, az emberek mondanak ilyeneket olykor, alapvetően nem is venné senki komolyan, a bökkenő csak az volt, hogy a tulajdonost egyszer csak tényleg megölte valaki. Cranston és bátyja épp akkoriban hagyták el a várost, és pontosan ezzel hívták fel magukra a hatóságok figyelmét, és váltottak ki komoly gyanakvást belőlük. Természetesen annyira azért nem volt komoly, és hamar más irányt vett a nyomozás, így nem lett semmilyen negatív következménye az ügynek (Cranstonék szempontjából legalábbis semmiképp).
Walter White karakterét részben az apjáról mintázta
Miután Cranston megkapta Walter White szerepét a Breaking Badben, és elkezdte megformálni a karaktert, úgy érezte, olyannak kell lennie, mint a saját apjának: egy kis pocak, visszafogott bajusz, hasonló gesztusok. „Szerettem volna, hogy Waltnak olyan testalkata legyen, mint neki, annak ellenére, hogy apám a maga 89 évével sokkal idősebb volt, mint a karakterem” – mondta el a színész a New Yorkernek 2013-ban. „Nem mondtam neki, de elkezdtem tanulmányozni a testtartását és a viselkedését, aztán egyszer csak észrevettem magamon, hogy kezdek olyan lenni, mint ő. Ugyanazokat a mondatokat használom („Ó, Jézus”), ugyanúgy forgatom a szemem, vagy amikor Jesse hülyeséget csinál, úgy reagálok, ahogy ő is reagálna”.
Walter White-maszkot húzott a San Diegói Comic Conon
Amikor 2013-ban elment a San Diegói Comic Conra, hogy népszerűsítse a Breaking Badet, Cranston úgy döntött, szórakozik kicsit a rajongókkal: felvett egy élethű Walter White-maszkot, tehát gyakorlatilag saját magának öltözött, hogy ne ismerje fel senki. Abszurdan hangzik, de a trükk működött: végigjárta az eseményt, fényképeket készített, beszélgetett, és senkinek nem tűnt fel semmi, egészen addig, amíg le nem vette a maszkját.
Breaking Bad-es tetoválása van
Emlékszik a sorozat periódusos rendszer-ihlette logójára? „Br Ba” – ezt tetováltatta magára a színész. A sorozat művészeti osztályáról kért meg valakit, hogy varrja a jobb keze belső oldalára (azért oda, hogy könnyű legyen elfedni, amikor forgat.)
Ő rendezte az egyik legjobb The Office-epizódot
Emlékszik az Office (A hivatal) 9. évadának 4., Work Bus című részére, amikor a Dunder Mifflin csapata egy buszon kénytelen dolgozni, miután az irodaépületet a rossz szellőzés miatt életveszélyesnek minősítik? Na, azt a részt Bryan Cranston rendezte 2012-ben. Persze nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy kipróbálta magát a kamera túlsó oldalán, ő írta és rendezte az 1999-es Last Chance című drámát (persze szerepelt is benne), de rendezett néhány részt a Breaking Badből is.
Pontozós módszert dolgozott ki a szerepek kiválasztására
A Breaking Bad sikerét követően Cranstont elárasztották az ajánlatok, ezért kitalált egy módszert, amely segített neki eldönteni, melyik szerepajánlatot fogadja el és melyiket ne. A felkínált lehetőségeket numerikus értékelési skálán pontozta, amelynek komoly nevet is választott, ez volt a Cranston Projekt-Értékelési Skála. Úgy működött, hogy a rendező, a forgatókönyv, a történet, a szereplőgárda és a szerepek mindegyikéhez hozzáadott egy-egy értéket. A jó történet érte a legtöbb pontot, tízet, míg a szereplőgárda viszonylag szerényen csak kettőt. Ha az összes pontszám 17 vagy annál magasabb volt, Cranston belekezdett a projektbe. Az Argo-akció (2012) 28 pontot kapott, a 2014-es Godzilla 20-at ért el a skáláján.
Hát nem nagyon szerethető ember ez a Cranston?
