A színészeknek sem mindig fenékig tejfel az élete, bár híresek, gazdagok, és látszólag mindent megkapnak, amit csak szeretnének.
Ott van példának okáért Colin Farell, akinek fia, James Angelman-szindrómával született, egy ritka neurogenetikai rendellenességgel, melyet gyógyítani nem lehet. Két és fél éves korában diagnosztizálták a betegséggel – most húsz éves. „Nem tudott felülni. Nem kúszott. Azt hiszem, másfél éves volt, amikor elvittük kivizsgálásra, és megállapították, hogy agyi bénulásról van szó” – mondja a 48 éves Farrell a People magazinnak adott interjújában. „Ez egy téves diagnózis volt, ami abból fakadt, hogy a két betegségnek sok közös jellemzője van”.
Két héttel James negyedik születésnapja előtt az akkori otthonukban a gyógytornász odament Farrellhez, és azt mondta: „James meg akar valamit mutatni neked” – emlékszik vissza a színész. „Tudtam, hogy a járáson dolgoznak. És én ott álltam, ő elengedte, és [James] csak jött …. [szünetet tart, hogy összeszedje magát]. Varázslatos volt. Soha nem fogom elfelejteni az elszánt arcát, ahogy felém sétált. Hat lépést tett, és én könnyekben törtem ki.”
Farrell tudta, hogy sok Angelman-szindrómás gyermek szüleinek azt mondják, hogy a gyermekük talán nem lesz képes járni, „így az első lépések látványa egyszerűen…. Soha nem fogom elfelejteni. Olyan fantasztikusan gyönyörű volt. James egész életében olyan keményen dolgozott – tette hozzá. Sokat gyakrolt, és furcsán járt. „Amikor először kezdett el magától enni, az arca a végére úgy nézett ki, mint egy Jackson Pollock festmény. De belejött, és szépen evett. Minden nap büszke vagyok rá, mert szerintem egyszerűen varázslatos.”
A színész megalapította a Colin Farrell Alapítványt, hogy érdekérvényesítéssel, oktatással és innovatív programokkal támogassa az értelmi fogyatékossággal élő felnőtt gyermekeket. „Szeretnénk alaposan megvizsgálni a lakhatási lehetőségeket a fiatal felnőttekkel rendelkező családok számára, akik készen állnak arra, hogy kimozduljanak a világba, és jobban tudjanak kapcsolódni a közösséghez” – mondta.
„James és az összes gyerek számára nagyon fontos, hogy érezzék, hogy szükség van rájuk, hogy a közösség részének érezzék magukat. Nem csak jótékonysági törekvésekből, vagy azért, hogy kedvesek legyek és helyesen cselekedjek, hanem abból az őszinte vágyból fakad, hogy a társadalom részei legyenek és megismerjék egymást” – teszi hozzá Farrell. „Kiérdemelték a jogot a nagyobb fokú önállóságra és az autonómiára, valamint arra, hogy jobban a közösség részei legyenek.”
Bár James nem beszél, Farrell bízik a fiáról szerzett ismereteiben, és tudja, fia mit szeretne. „Az alapján kell döntenem, hogy ismerem James lelkivilágát, hogy milyen fiatalember, és hogy milyen jóság van a szívében” – mondja a színész. „Ha tudná, hogy ezzel segíthetünk a családoknak és más fiatal felnőtteknek, akik speciális szükségletekkel élnek, azt mondaná: apa, miről beszélsz? Miért kérdezed egyáltalán? Ez nem kérdés” – számolt be a színész a People-nek arról, hogyan gondolkozik az alapítványával kapcsolatban.
