Az megvan valakinek, hogy David Hasselhoff már 71 éves? Nos, ha nincs, az nem véletlen, hiszen David Hasselhoff-fal, ha véletlenül napi szinten is találkoznánk, az a napi szint akkor is vagy Michael Knight sztársofőr, esetleg Mitch Buchannon mellszőrzet-istenség képében történik. Azért a fiatalabb olvasók kedvéért elárulnánk, hogy az első névvel a Knight Rider című sorozatra utaltunk, amiben KITT, a beszélő autó segítségével számol le a gonoszokkal, a másodikkal pedig a Baywatch-ra, amiben életmentőként lengén öltözött és lassításban szaladó nők társaságában oldott meg sokszor nemzetközi bűncselekményeket is. Mindeközben játszott különféle mozifilmekben is, amikben az volt a közös, hogy nem túlzottan jók, énekelt is olyan dalokat, mint a Jump in My Car, szóval tényleg ő volt a történelem egyik első multifunkciós szupersztárja annak ellenére, hogy se énekesnek, se színésznek nem volt különösebben jó. Manapság az ilyet influenszernek hívják amúgy.
Szóval ennek a csodálatos embernek láthatjuk hamarosan a STORY4-en a Karácsonyi tanácsadó című filmjét, amiben egy elég fura figurát játszik, akit felbérel egy anya annak érdekében, hogy vegye le az ünnepi terheket a válláról, és intézze el a család számára ezt a karácsony-dolgot. Nem, Hasselhoff ebben sem különösebben jó, vagyis jó, de nem a hagyományos értelemben. Ennek megértéséhez érdemes kicsit kielemezni, hogyan történhetett az, hogy ennek az embernek két karriercsúcsa is lett úgy, hogy a kettő közti rész olyan mélypontokat takar, amikből nemhogy hollywoodi híresemberek nem szoktak tudni visszajönni, de postások sem nagyon.
David Hasselhoff a már említett két sorozattal lett olyan színész, akit mindenki ismer. Mivel mindkettő abban az időben készült, amikor a sorozatok még kifejezetten alja szórakozásnak számítottak annak ellenére, hogy már akkor is mindenki nézte őket, ezért a sorozatokban feltűnő színészek sem a felső ligát képviselték általában. Ebben a mezőnyben nem is volt igazán elvárás a koherens történet vagy a jellemrajz, elég volt a tévé akkor még tényleg mindent leuraló hatalmára támaszkodva heti szinten jelen lenni a háztartások életében. Valahogy ez történt Hasselhoff-fal is, kiegészítve azzal az technológiai optimizmussal, ami a Knight Riderben be lett mutatva: lélekkel, jellemvilággal meg ilyesmivel rendelkező beszélő autó, hát ki ne vágyna ilyenre? Mindeközben kicsit családi sorozat is volt, hiszen ez a kedves autó kifejezetten szerethető lett, hogy a végeredmény tulajdonképpen olyan legyen, mintha a Rex felügyelőben Rexet egy Pontiac márkájú jármű alakítaná egy cuki németjuhász kutya helyett.
Sokkal súlyosabb volt a Baywatch, ami nem véletlenül ütött be különösen a rendszerváltás utáni Magyarországon is: a legtöbben addig maximum a kőbányai lakótelep hetedik emeletén lakó nagyszülő egészfalas tapétáján láttak ennyi tengerpartot meg pálmafát és napsütést, de az ehhez adott izmokért, mellekért és hasonló izgalmas dolgokért már inkább a videókölcsönzők megfelelő szekciójáig kellett menni. David Hasselhoff tehát életérzést jelentett, egy olyat, amiben az amerikai csupa jót jelent.
A szomorú 2000-es években aztán a Hasselhoff-sztori is szomorúvá vált: egyre látványosabb lett a színész súlyos alkoholizmusa, amit egy 2007-ben az internetre kikerült videó tett nyilvánvalóvá, amin megpróbál pizzát enni. Inkább nem tennénk ide, mert visszanézve azért elég gonosz dolog volt, hogy utána évekig a teljes nyilvánosság úgy csesztette érte, mintha amúgy nem egy teljesen széteső és lassan minden pénzét elveszítő szenvedése lett volna rajta megörökítve.
Ezzel párhuzamosan, sőt, kicsit a videónak is köszönhetően beindult valami más is: a “The Hoff” kultusz. Az internet ugyanis nemcsak a berúgott David Hasselhoffot fedezte fel, hanem azt is, hogy a maga ízléstelen módján a teljes életműve tökéleteen mémesíthető zenével, filmmel és persze a mellkasát borító legendás szőrzettel. A trashkultusz térnyerésével hirtelen a világ legkirályabb dolga lett idézőjelezve hallgatni repeaten a Jump in My Cart házibulikban (természetesen a klip is kellett hozzá), megdöbbenni a Baywatch teljesen értelmetlen történetein, vagy csak idézgetni a Knight Riderből.
Hasselhoff egészen példás érzékkel döntött úgy, hogy az a legjobb, ha mémet csinál magából: a függősége elhatalmasodása után már 4000 dollárnál kevesebb tőkével bírt férfi hirtelen elkezdte magát alakítani olyan vígjátékokban, mint a Kidobós vagy az első egészestés Spongya Bob-rajzfilm, miközben élménnyé téve a Hasselhoff-mémet különféle nagy zenei fesztiválokra is elvitte a műsorát, hogy emberek ezrei ugráljanak az élőben elénekelt Baywatch-intróra.
Az élete mostanra úgy tűnik, helyreállt: piálásról rég nem hallani, ahogy a csődről sem, miközben olyan természetesen hozza a saját magából csinált vicceket, hogy akár azt is elhinnénk, hogy ő maga is élvezi.
Karácsonyi tanácsadó – kedd, 21:00, STORY4
