Naomi Watts színésznő jó döntést hozott, amikor elvállalta David Lynch filmjét, a Mulholland Drive-ot. A Hollywoodban érvényesülni próbáló, lehetetlenül kedves és szőke Betty Elms szerepében megjelenő Watts egy olyan meghatározhatatlan műfajú filmet vállalt el, ami csak Lynch furcsa világára jellemző. És amely tágra nyitotta előtte Hollywood kapuit.
A nehéz gyerekkort – korai válás, anyja cserélődő párkapcsolatai és ezzel párhuzamosan cserélődő lakóhelyei – maga mögött hagyó színésznő 9 éves volt, amikor elvesztette apját, aki a Pink Floyd hangmérnökeként dolgozott. Anyja nem tudta vagy akarta folytatni a nevelését, ezért a nagyszülőkre bízta a kis Naomit, akik Wales északkeleti részén éltek. Később megint fordult a kocka, a mamája úgy döntött, Ausztráliába költöznek. Ott sem volt neki könnyű, erről így nyilatkozott: „A suliban a hülyékkel lógtam együtt, mert tudtam, hogy ők elfogadnak majd. Eltartott egy darabig, amíg megtaláltam az utamat a menők közé” 14 évesen kezd el drámaórákra járni, amit részben azzal indokolt, hogy megbecsülésre vágyott. „Talán hiányzott valamiféle támogatás, és szükségem volt arra, hogy elfogadjanak vagy megbecsüljenek. Apám nemcsak elhagyta a családot, hanem meg is halt, így talán gyerekként kétszeresen is elhagyatottnak éreztem magam.”
Aztán elment Japánba, ahol modellkedett, de ez nem tartott sokáig. „Egy barátom, akivel együtt jártam színjátszó órákra, könyörgött, hogy menjek el vele egy hétvégi workshopra. Először ellenálltam, de elmentem, és nagyon jól éreztem magam. Ennyi volt. Hétfő reggel felmondtam a munkahelyemen, és azt mondtam, hogy követnem kell az álmomat. Két héttel később összefutottam John Duigan rendezővel a Holtodiglan premierjén. Beszélgetni kezdtünk, és elmondtam neki, hogy színésznő vagyok, mire ő azt mondta, hogy jelentkezzek a Flört című film meghallgatására. Arra gondoltam, hogy ez tipikusan egy olyan baromság , amit csak egy buliban hallasz. De felhívtam, elmentem, és megkaptam a szerepet.”
Ezután egy szappanopera egyik szerepét kínálták fel neki, de visszautasította, mondván, nem akar beleragadni egy szerepbe. Inkább átszellte a fél világot, és Amerikába ment, szerencsét próbálni. Bár munkákat ígértek neki, ebből nem lett semmi, talpalnia kellett egy-egy szerepért. „Ma már meghallgatás nélkül is kapok ajánlatokat, de akkoriban még a forgatókönyv oldalait sem faxolták el nekem, mert ez túl sok kellemetlenséggel járt. Órákat kellett vezetnem, hogy három papírt átvegyek valami borzalmas szarsághoz, aztán másnap visszamenni, és két órán át sorban állni, hogy találkozzam a casting igazgatóval, aki alig akart szemkontaktust teremteni velem. Megalázó volt” – emlékezett vissza erre az időszakra.
Aztán jött a Mulholland Drive, ami saját bevallása szerint sok mindenre megtanította. „David [David Lynch rendező – a szerk.] segített kibújni a burkomból. A lelkemet egy kicsit megtörte az évek során, hogy olyan filmeken kellett dolgoznom, amelyeket nem szerettem. Hollywood egy szürreális hely. David meglátott engem úgy, ahogy vagyok, és nem volt gondja az önbizalomhiányommal. Én pedig átadtam neki azt a részemet, amit úgy éreztem, hogy olyan sokáig rejtegettem – és ez hiba volt.” Mármint nem rejtegetni, hanem átadni.
A sztárság végül A körrel jött el Watts számára 2002-ben, amely több mint 100 millió dolláros bevételt hozott, és amelyben Watts egy oknyomozó riportert alakít, aki több rejtélyes haláleset után nyomoz, amit egy videókazetta okozott. Két évvel később, a 21 grammban már igazi sztárként jegyezték. A King Kongban merőben más szerep jutott neki, de ott volt a Birdman és a A lehetetlen is, amely mind emelte az ázsióját. A filmben Ewan McGregor játssza a férjet, aki feleségével és három gyerekével Thaiföldre utazik, ám egy hurrikán szétszakítja a nyaralást és a családot is. A feleség kórházba kerül, majd onnan egyszerűen eltűnik.
A valóságban egyébként ugyancsak feleség: Billy Crudup színészé. Korábban Liev Schreiberrel élt házasságban, vele két gyereket vállaltak, a mára tinikorú Sashát és Kait.
