Demi Moore idén A szer című film miatt már behúzott egy Golden Globe-ot és a hétvégén egy Critics Choice-ot, és az sem kizárt, hogy az Oscart is ő fogja kapni. Erre nemcsak azért van esély, mert A szer egy különösen formabontó, izgalmas és bátor body horror, önmagán messze túlmutató, de azért nem olyan nagyon bonyolult vezérgondolattal felvértezve, hanem azért is, mert Hollywood imádja az olyan történeket, mint amilyen Demi Moore-é: az újjászületést, a kései elismerést, a kibékülést. A történet teljes megértéséhez érdemes leülni a FILM4 elé, csütörtök este ugyanis az 1996-os Az esküdt, szombat este pedig az 1992-es Egy becsületbeli ügy látható a szereplésével, mindkettő remek film!
Na de visszatérve a történetre: A szer egy korábban szexszimbólumként funkcionáló, majd egyre gyengébb munkákat kapó színésznőről szól, aki kiöregedve szembesül azzal, hogy valójában csak egy darab húst látott benne a világ akkor is, amikor híres volt. Mondhatni, tökéletes szerep Demi Moore-nak, ugyanis bár neki nem kellett fitneszórákat tartania jó sok közelivel a fenekéről, pepitában ez az ő története: az 1990-es években Moore épp sikeresen fogta ki azt az időszakot, amikor nőként tényleg csak nagyon különleges esetekben érvényesülhetett anélkül, hogy ne úgy általában véve „jó nő” legyen, miközben a filmipar jelentős részét letarolták a dagadó izmok, természetesen férfiaktól, akik felszedik a hozzá hasonló jó nőket. Moore saját bevallása szerint az önbizalmát is elvesztette, amikor egy producer azt mondta neki, hogy ő csak közönségfilmeket fog készíteni, de elismerést soha nem fog kapni. Azóta kiderült egyébként, hogy ez a producer Andy Vajna volt, akiről igazán nem lehet azt mondani, hogy ne értene a filmekhez, de az is köztudott, hogy jellemvilágát tekintve eléggé beleillett a korszak macsó férfiképébe, ahol a nők tényleg csak biodíszletek lehettek.
Mindez azért érdekes, mert Moore épp a már említett két filmben is bemutatta, hogy sokkal több, mint egy csinos valaki a vásznon: különösen az Egy becsületbeli ügyben nyújtott alakítása emlékezetes, ahol az épp csúcson lévő Tom Cruise és Jack Nicholson társaságában nemcsak szégyent nem vallott, de az egész film egyik legizgalmasabb figuráját tudta vászonra vinni Joanne Galloway hadnagy szerepében a klasszikus hadsereges tárgyalótermi drámában. Épp ezért is furcsa, hogy később inkább betették a jó nő fakkba, hogy aztán a 2000-es években már nem csak különösebben nagyot szóló filmje ne legyen, de a vele kapcsolatos hírek is megálltak annál, hogy „nahát, ilyen öreg, és mégis milyen jól néz ki”, bár arról kevesen beszéltek, hogy azért ennek jó eséllyel köze volt a sebészeihez is. De összességében ki kell mondani, hogy Andy Vajna márpedig tévedett, ahogy az is, aki meglepődött azon, hogy Demi Moore 62 évesen jó színész: már huszonévesen is az volt, és örülni itt maximum annyinak lehet, hogy ez végre a filmkészítőknek is eszébe jutott.
