Dustin Hoffman úgy megújította Hollywoodot, hogy azt ma is érezzük

Dustin Hoffman amolyan színészlegenda, abból is a legklasszikusabb. Véletlenül sem akarnánk a „bezzeg régen még tudtak színészkedni” vonatra felülni, de ha a ma 86 éves Hoffman pedigréjét látva azért mégis csak felmerül bennünk, hogy bezzeg régen még tudtak színészkedni. Hoffman ugyanis képes volt fiatalkora óta arra, amire csak kevesen: hogy még egy gyengébb filmet is nézésre érdemessé tegyen csak azzal, hogy feltűnik benne.

Minden jel szerint ő maga is tudja ezt, hiszen a filmezés hőskorától indulva olyan, mintha nem is igazán válogatottt volna: 2022-ben még simán bevállalt egy főszerepet a Sam & Kate című, tényleg kifejezetten felejthető vígjátékban, és még ez is jól állt neki, de idén már szinkronhangként parádézott a Kung Fu Panda negyedik részében. Nyilván inkább az Esőember, Az ügynök halála, a Kramer kontra Kramer és persze a Diploma előtt miatt fogunk rá inkább emlékezni.

fotó: Ronald Martinez/Getty Images

És persze emlékezhetünk majd még rá kalandos életrajzáról is: Hoffman 1937. augusztus 8-án, Los Angelesben látta meg a napvilágot, az apja kellékfelügyelőként dolgozott a Columbia Pictures stúdiónál. Bár nem nevelték vallásosnak, fontos szerepet játszott életében, hogy ukrajnai zsidó felmenőkkel rendelkezik, saját bevallása szerint erre 10 éves korában jött rá.

Miután 1955-ben elvégezte a középiskolát, a Santa Monica College-be ment továbbtanulni orvosnak, de ott rájött, inkább színészkedne. A Pasadena Playhouse nevű színházhoz csatlakozott, de amikor elmondta családjának terveit, visszanézve egészen vicces meglátást kapott Peach nevű nagynénjétől: “Te nem lehetsz színész. Nem vagy elég jó megjelenésű hozzú” – mondta neki.

Nos, Peach néni biztosan tévedett, hiszen egyrészt azt is nehéz eldönteni, jó megjelenésű-e Dustin Hoffman, de azt már talán kimondhatjuk, hogy a megjelenése biztosan nem akadályozta a hollywoodi érvényesülésben.

Hogy mekkora időszak volt ez az amerikai színészvilágban, azt jól mutatja, hogy a Pasadena Playhouse-ban első színházi szerepét a később szintén Oscart kapott Gene Hackmannel egy színpadon játszotta. Azt talán mondhatjuk, hogy jóban lettek, hiszen az 1960-as években már együtt laktak New Yorkban Hackmannel és a szintén saját jogon is legenda Robert Duvallal. Ekkoriban a filmezés még fel sem merült: “Eszünkbe sem jutott, hogy bármelyikünk jól nézne ki filmekben. Csak dolgozni akartunk” – mondta arról az időszakról Hackman. Azért olyan gyors sikere nem lett a pályának, Hoffman bár tévésorozatokban és reklámokban is feltűnt, egy időre teljesen ott kellett hagynia a színpadot azért, hogy valami pénzt is keressen.

A Diploma előtt ikonikus jelenete (fotó: Embassy Pictures/Getty Images)

Talán el is engedte volna az egészet Hoffman, hiszen jelentős hátránya volt a színpadon, amiért énekelni például egyáltalán nem tudott. De mégis, amikor 1966-ban Miche Nichols rendező meghallotta egy Broadway-castingon, rájött, hogy itt a tökéletes jelölt a Diploma előtt főszerepére. Hoffman Benjamin Braddockot alakította, egy nemrég főiskolát végzett fiatalt, aki viszonyt folytat Mrs. Robinsonnal, apja ügyvédtársának feleségével. Hoffmannak ez volt az első nagy szerepe, és máris Oscar-jelölést kapott érte. Itt tehát gyorsan kiderült, hogy Hoffman és a mozifilm jó párosítás. Visszaemlékezéseiben mindig kiemeli, hogy fiatal pályatársai be is vallották neki, rá számítottak a legkevésbé, amikor a nagy jövő előtt álló színészeken gondolkodtak.

A róla szóló cikkek kiemelték, hogy Dustin Hoffman épp azért tudott sikeres lenni, mert újfajta filmsztár született meg vele: az, aki esendő, emberi, identitást ad a karaktereknek azzal, hogy a method acting névre hallgató módszer segítségével őszintén belemerül olyan szerepekbe is, amiket amúgy nem szeret sem ő, sem a közönség. 

Hogy mennyire bejött ez az új típusú filmsztárság, azt jól mutatja hogy a megnyert díjainak külön Wikipedia-oldala is van: kétszeres Oscar-nyertes, hétszeres Oscar-jelölt, háromszor kapta meg a British Academy Film Awardsot, hatszor a Golden Globe-ot, és ez még tényleg csak a rövid kivonat. Ez talán magyarázatot ad arra is, miért érdemes vele akár kevésbé jó filmeket is megnézni.

Hoffmant nálunk március 9-én, szombaton A kórus című filmben láthatja – a STORY4-en, 13:00-tól vagy pedig 22:55-től.