Noha az idei Tony-díjat legjobb musical mellékszereplő kategóriában Daniel Radcliffe vehette át, mégis egy másik jelölt a téma azóta is. Eddie Redmayne, akit a Kabaré című Broadway-musicalben nyújtott alakítása miatt jelöltek legjobb férfi musicalszínész kategórájában (ezt Jonathan Groff nyerte), előadta a gálán a darab „Wilkommen” című részletét, és azóta áll a bál: a rajongók rajonganak, a kritikusok szörnyülködnek, mások egyenesen sokkban vergődnek lassan egy hete.
A Kabaré, amely az 1960-as években készült előadás felújított verziója, és most a West End után a New York-i Broadway-en kapott helyett, az Egyesült Államokban amúgy is vegyes kritikákat kapott. Voltak, akik dicsérték, mások azonban kevésbé voltak elragadtatva tőle, ellentétben a londoni produkcióval, amely szinte egyöntetűen pozitív visszajelzéseket kapott, és amiért Redmayne Olivier-díjat nyert legjobb férfi musicalszínész kategóriában pár évvel ezelőtt. Ennek ellenére a színész néhány percnyi partikalapos előadása könyékig érő kesztyűben most bőven elég volt ahhoz, hogy a nyár legnagyobb beszédtémáját szolgáltassa.
Goblin, Pennywise az Az-ból, Dobby a Harry Potterből, Gollam a Gyűrűk urából, a kislány a Kör című horrorból – és ez csak néhány karakter, amelyekkel összehasonlították a 42 éves színészt. A legtöbbeket az „erőltetett német akcentus” és a „furcsa kézmozdulatok” traumatizáltak végérvényesen, vagy ahogy körbemászta a színpadot, míg mások egyesen ijesztőnek, bizarrnak és kellemetlennek nevezeték az előadást, amely „egyáltalán nem illett a gála emelkedett hangulatához”.
„Mostantól Eddie Redmayne az alvásparalízis-démonom” – írta az X-re Spencer Althouse, a Buzzfeed szerkesztője, egy másik újságíró, bizonyos Cody Dericks pedig tréfásan emlékeztette magát, hogy biztonságban van, amíg a színész elég távol van tőle, és nem bánthatja őt. Néhányan meg annyira komolyan vették a látottakat, hogy egyenesen követelték, vegyék vissza a színész Oscar-díját.
Egészen meglepő ez a kritikus összhang, ami a színészt övezi jelenleg, tekintve, hogy kicsit sem szokatlan tőle, ha a saját személyiségétől merőben eltérő karaktert alakít a színpadon (vagy a filmvásznon), elég csak hirtelen a Dán lányban nyújtott alakítására gondolni, vagy hogy eljátszotta Stephen Hawkingot (és még Oscart is kapott érte) és Newt Scamandert a Legendás állatok-franchise-ban. De játszott már olyan férfit is, aki megölte az anyját, sőt, texasi metamfetaminfüggő pedofilt és gyilkos nővérfiút is. Költői kérdés, de mégis mennyire jogos elmarasztalni egy színészt azért, ha szerepet játszik, ami komolyan eltér mindentől, amit addig láttunk? Vagy tényleg ennyire szörnyű lenne?
A szakma egyébként elismerte Redmayne tehetségét, legalábbis magáról a darabról elismerősen írtak. A Los Angeles Times szerint a színész „lenyűgöző performansszal saját androgün bélyegét nyomta rá a karakterre”, amelyet „precíznek” és „színházilag merésznek” nevezett. Szintén kritikus sikerként könyvelheti el, hogy öt csillagot kapott az Evening Standard színházi kritikusától, Nick Curtistől, aki „lenyűgöző, lélegzetelállítóan izgalmas színházi eseményként” jellemezte az előadást, amely „elképesztően kortárs és kellően magával ragadó” volt.
„A Kabaré évek óta szenvedélyes projektem volt, és én segítettem összehozni. Nagyon kemény munka volt, de minden percét imádtam” – nyilatkozta Redmayne még 2022 szeptemberében a Vanity Fairnek (ekkor még csak Londonban játszotta Emcee szerepét). A Broadway-en jelen állás szerint augusztus 31-ig láthatják a nézők, de ha nem szeretne a színész miatt New York-ig utazni, elegendő ma este 8-kor a FILM4-re kapcsolnia, és megtekinteni őt a Sárga zsebkendő című filmben.
