Az emberek ösztönösen vonzódnak az édes ízhez, mivel az evolúció során az ilyen táplálékok mindig is a biztonságos és tápanyagdús élelmet jelentették számukra. A cukorban gazdag tápanyagok, mint a gyümölcs vagy a méz azonnal és sok energiát adtak, ami előny volt a túlélésben, ráadásul még örömérzetet is nyújtott – köszönhetően az evés közben felszabaduló dopaminnak. Lássuk be, manapság is hasonló okokból fogyasztjuk az édességeket, csak hálistennek már fejlődött akkorát a világ, hogy a banánon és a különböző bogyókon kívül egyéb választási lehetőségeink is vannak.
Egyes édességek története akár évezredekre nyúlik vissza, és sok esetben különböző kultúrák formálták őket olyanná, amilyennek manapság ismerjük őket. Léteznek olyanok, amelyek háborúk és hódítások révén terjedtek el, míg másokat véletlen felfedezések útján jöttek létre, vagy kreatív séfek turbózták fel. A közös mindegyikben az, hogy a mai napig imádják őket az emberek, és alighanem ez már így is marad az idők végezetéig.
Az aztékok aranya
A világ legnépszerűbb édességének (amely nyilván a csokoládé) létezését az olmék, maja és azték kultúráknak köszönhetjük – ők voltak az elsők, akik meglátták a kakaóbabban rejlő elképesztő lehetőségeket, és a termesztésükkel valami fantasztikusat alkottak. Az aztékok, akik szent növényként tisztelték és fizetőeszközként is használták (egy nyúl például tíz, míg egy rabszolga száz babszemet ért), eleinte keserű, fűszeres, „erőt adó” csokiitalokat készítettek belőlük, amelyet chilivel, kukoricával és vaníliával ízesítettek. Amikor a spanyolok a 16. században Európába vitték, kezdetben nem mindenki rajongott érte – Girolamo Benzoni olasz író például azt mondta, maximum a disznókat kínálná meg vele. A cukor és fűszerek hozzáadása azonban hamar népszerűvé tette (főleg a nemesség körében) ezt a keserű víznek is nevezett italt, míg az angolok csak később fedezték fel az értékét, miután először birkaürüléknek hitték, és elégették egy spanyol szállítmány teljes rakományát.
A 17. században már a csokikávézók is divatba jöttek Európában, amelyek aztán politikai központokká váltak – például Londonban egyes kávéházak párthovatartozás szerint különültek el. A csokoládé ekkor még főként folyékony formában volt népszerű, de a 19. században megjelentek az első modern csokoládéfeldolgozási technikák: 1828-ban például Coenraad Johannes Van Houten feltalálta a kakaópor készítésének módját, amely eléggé megkönnyítette a csoki feldolgozását. 1847-ben pedig a Fry & Sons cég kifejlesztette az első csokoládétáblát, amely már sokkal inkább hasonlított a ma ismert édességekre. A 19. század végére a nagy csokoládégyártók, mint a Fry & Sons, a Cadbury’s és a Nestlé uralták a piacot, és az ipari feldolgozásnak köszönhetően a csokoládé már nemcsak a gazdagok kiváltsága volt, hanem szélesebb tömegek számára is elérhetővé vált.
Az arisztokrata édesség, amely a luxus jelképévé vált
A macaron eredete a középkori Közel-Keletre vezethető vissza, ahol a mandulás sütemények már elterjedtek voltak, és az első európai felfedezők révén jutottak el a kontinensre. Eredetileg egy egyszerű, ropogós, mégis omlós, mandulás édesség volt, amelynek nem volt tölteléke, és sokáig nem is a ma ismert formájában létezett. A 16. században Medici Katalin kattant rá, és vitte el Itáliából Franciaországba, amikor II. Henrik francia király felesége lett. Ekkor még „maccherone” vagy „macaroni” néven ismerték, és a következő évszázadok során számos francia városban jöttek létre különböző variációi, például az amiens-i, a joyeuse-i és a nancy-i macaron.
Az édességet a királyi udvarban is igen kedvelték, Versailles-ban például a királyi ételekért felelős szolgák rendszeresen tálalták. A 16. századi irodalomban Rabelais is emlegette, később pedig Alexandre Dumas 1873-ban írt szakácskönyvében is többféle macaron-recept jelent meg. A ma ismert „párizsi macaron” kialakulása a 19. század közepére tehető, amikor a francia cukrászok rájöttek, hogy a két vékony mandulás süteményt egy krémes ganache-sal összeragasztva még finomabb desszertet kapnak. Ekkor kezdtek el olyan töltelékeket használni mint a csokoládékrém, a vajas krém vagy a gyümölcslekvár, és ezzel megszületett a macaron luxusdesszertként való újraértelmezése. Az édesség hamarosan a francia cukrászat egyik legismertebb szimbólumává vált (a híres Ladurée cukrászda emelte világszintre a hírnevét), és azóta is folyamatosan fejlődik, újabb és újabb ízkombinációkkal, mint például a pisztácia-málna, a feketeribizli-ibolya vagy az eper-juzu, jelentsen utóbbi bármit.
A birodalmak felett álló desszert
A baklava egy híres rétegzett édesség, amely ropogós réteslapokból, gazdag diós töltelékből és édes szirupból vagy mézből készül. Eredete vitatott, mondhatni egy gasztronómiai rejtély, ugyanis több nép is a sajátjának vallja. Mindenesetre az első változatai valószínűleg az ókori Mezopotámiában, Kr. e. 2800 körül jelentek meg, amikor még kovásztalan kenyeret rétegeztek dióval és mézzel. A bizánciak szerencsére továbbfejlesztették a tésztát, majd az Oszmán Birodalomban is finomítottak a recepten, létrehozva a ma ismert vékony réteslapos változatot. Az Oszmán Birodalom terjeszkedésével a baklava a Balkántól a Közel-Keletig elterjedt, és minden kultúra a saját ízlésére formálta. Görögországban klasszikus desszertté vált, gyakran dió, mandula és pisztácia keverékével, valamint fahéjjal és szegfűszeggel ízesítik, és a mézes-citromos szirup adja meg a jellegzetes édes ízét. Ma a baklava világszerte kedvelt édesség, amely a mediterrán konyha egyik legismertebb szimbólumának tekinthető.
A bordélyok kedvenc afrodiziákuma
A tiramisú viszonylag fiatal desszert, amelynek klasszikus verziója kávéba áztatott babapiskótából, mascarponéból, tojásból, cukorból és kakaóból áll. Az egyik ismert legenda szerint a hatvanas években pattant ki Robert Linguanotto séf fejéből, aki az olaszországi Veneto Le Beccherie nevű éttermében dolgozott. Egy másik elmélet azonban azt mondja, hogy tiramisú Treviso bordélyházaiban készült először, kifejezetten azzal a céllal, hogy a betérő vendégeknek egyfajta afrodiziákumként szolgáljon, és energiát adjon a… nos, teljesítéshez. Egyesek szerint azonban egy fiatal nő készített ilyet először, hogy ébren tudjon maradni újszülött kisbabája mellett, majd megosztotta a receptet egy séffel, aki tökéletesítette az éttermi verziót. Bár az eredettörténet vitatott, az biztos, hogy a tiramisú rövid idő alatt a világ egyik legnépszerűbb desszertjévé vált, és ma már rengeteg variációban készítik – az eredeti recept mellett léteznek gyümölcsös, csokoládés, sőt, alkoholos változatok is.
És ha már ennyit beszéltünk az édességekről, jöjjön egy témába vágó film, az Édes riválisok, amelyben Molly, egy kis édességbolt tulajdonosa kerül viharos kapcsolatba az üzletét tönkretenni készülő nagy és gonosz csokoládégyártó vállalat egyik fontos személyiségével, Joellel. Ha érdekli a történet végkimenetele, kapcsoljon ma este 22:35-kor a TV4-re!
