1944 óta adják át a Golden Globe-díjakat, amelyet a magyar újságírás egy korábbi generációja szigorúan magyarítva Arany Glóbusznak nevezett, a jóég tudja, miért. Na de kétségtelen, hogy maga a díj egy aranyszínű földgömböt tartó akármit tartó oszlopot formáz.
A Hollywood Foreign Correspondent Associationt, vagyis a Hollywoodban dolgozó külföldi tudósítókat képviselő egyesületet 1943-ban alapították azért, hogy összefogva sokkal hatékonyabban szolgáltassanak híreket a szórakoztatóipari központból, azaz Los Angelesből. Elhatározták, hogy nekik is kell egy olyan, a filmiparban dolgozók munkáját elismerő díj, mint a filmakadémia Oscarja – és persze jól jött a vele járó felhajtás is.
Az első évtizedekben sokszor változott az egyesület és a díj neve, illetve formája is, mert ha valaki, az újságírók aztán tényleg képtelenek nagy tömegben huzamosabb ideig egyetérteni bármiben. Ami számunkra érdekes lehet, hogy néhány vargabetű után az időközben több részre szakadt tudósító-szervezet 1955-ben újraegyesült Hollywood Foreign Press Association néven, és azóta nincsenek elhajlások. A következő évtől kezdték díjazni a tévés produkciókat és színészeket is.
Beindult a smúzparti
Azonban az ötvenes években a díjátadót övező botrányok is elkezdődtek. Már akkoriban szó volt arról, hogy ahhoz képest, milyen kevesen vannak, és esetenként mennyire nem nívós cikkeket írnak (olykor kevéssé megbecsült lapokban), óriási presztízsű és taglétszámú szervezetnek tüntetik fel magukat. Amiben jók voltak: haverkodás a stúdiókkal, és persze a sztárokkal, amitől egy idő után mindenki arról kezdett suttogni, hogy a HFPA azoknak a stúdióknak a filmjeit díjazza, amelyek megfizetik, és azok lesznek az év színészei, akik előtte barátkoztak az újságírókkal, szívesen adtak nekik interjút, esetenként ajándékokkal halmozták el a külföldi sajtó munkatársait. A hatvanas évekre már nyíltan beszéltek arról, hogy a hirdetőkön múlik, ki nyeri a Golden Globe-ot – hogy lelőjük a poént, ez a 2020-as évekig pont ugyanígy ment tovább.
Három botrányt érdemes kiemelni a díjátadó történetéből, ami tényleg annyira abszurd, hogy érthetetlenné teszi, miért működhet még egyáltalán az egész. Az egyik, hogy a hatvanas években egyszercsak eldöntötték: ha a díjazott nincs jelen személyesen, a díj átszáll másra. A közbizalmat eleve megtépázta a pletyka, hogy az nyer, aki fizet, de ezután már tényleg nem lehetett szó szakmai szempontokról. A második Pia Zadora 1982-es győzelme volt a legjobb feltörekvő színésznő kategóriában – egy olyan filmért, amit a közönségnek az Egyesült Államokban akkor még be sem mutattak, a komoly kritika viszont a földbe döngölt. Utóbb egyértelmű volt, hogy a színésznőnek (aki majdnem megkapta az évszázad legrosszabb színésznőjének járó Arany Málnát, csak Madonna elhappolta előle) multimilliomos férje, Meshulam Riklis vette meg az elismerést. Árulkodó jelek: a férfié volt a Las Vegas-i szálloda, amelynek esti műsoraiban az övé volt a szórakoztató szám, a férfié voltak a termékek, amelyeket ő reklámozott, és a férfi finanszírozta a filmet, amelyben övé lett a főszerep. (A People korabeli cikke bőségesen részletezi a hátteret.)
Végül emlékezzünk meg 2011-ről, amikor Ricky Gervais humorista vezette a díjátadót, és egy pillanatig sem fogva vissza magát, odamondott az egész iparágnak – de nem ez volt a botrány, hanem amit szóvá tett. Például, hogy a legjobb film kategóriájában jelölték a Burlesque című mozit, amelyet a kritika egyöntetűen pocséknak minősített, viszont a HFPA munkatársait a stúdió elreptette Las Vegasba, Cher koncertjére – mit ad isten, ő is szerepelt a filmben (végül is ez már Pia Zadora esetében is bejött). „Nem hiszem, hogy bármi rosszat tettem volna… Nem hagytam szó nélkül azt, ami a levegőben volt. […] Kívülállónak kell lennem, nem állhatok ki úgy, mint aki mindenkivel jóban van és smúzol – ettől felfordul a gyomrom. Ki kell álnom eléjük, és leégetni őket” – beszélt a motivációiról később Gervais, aki összesen öt díjátadót vezetett.
A Time akkori cikkéből kiderül, nemcsak ő, hanem pár nappal korábban David Letterman, az egyik legfontosabb esti beszélgetős műsor gazdája is úgy vélte, nem lehet mindent szőnyeg alá söpörni, a szórakoztatóipar szereplőinek pedig igenis el kell viselni, ha tükröt tartanak eléjük – szóval nem egy magányos őrültről beszélünk, hanem egy igazán népszerű álláspontról. Amelyhez hozzáadódott Az utazó című film botránya – egy romantikus kémtörténetről beszélünk, amit valahogy beszuszakoltak a vígjátékok és musicalek kategóriájába, állítólag Angelina Jolie lobbitevékenységének köszönhetően.
Személyes tragédia is súlyosbította a díjátadó rossz hírnevét: Philip Berk, a szervezet csúfos körülmények közt megbukott egykori vezetője 2003-ban szexuálisan bántalmazta Brendan Frasert, mint azt a színész 2018-ban nyilvánosságra hozta. A szervezet belső vizsgálata szerint „egy rosszul elsült viccről volt szó”, ezután próbáltak közös nyilatkozatot kiadni a színésszel, aki ettől teljes mértékben elzárkózott.
A 2020-as években a New York Times látott neki felgöngyölíteni a szálakat, és arra jutottak, hogy tényleg mindenki szégyellje magát: nem álltak le a reptetős gyakorlattal, például az Emily Párizsban című sorozat készítői azzal kívánták növelni az esélyeiket, hogy harminc szövetségi tagot elvittek Párizsba luxusoltatni – kaptak is két jelölést. Ezenkívül mondvacsinált bizottsági pozíciókért vettek fel rengeteg pénzt a szervezettől, kínosan viselkedtek a sajtóeseményeken és egymással is, amúgy mellesleg pedig egyetlen fekete bőrű tagja sem volt a társaságnak. 2021-ben ez a díjátadó bojkottjához vezetett, majd újra tévés eseményt csináltak belőle, de már nem nonprofit-jelleggel. A szervezet felülvizsgálta a működését, sokszínűbbé tette és kibővítette a szavazásra jogosultak testületét, és álllítják, hogy számos más, rossz gyakorlatukkal is leszámoltak, például a tagok most már nem fogadhatnak el ajándékot, és senkit sem reptethetnek közülük ide-oda.
Miért beszélünk róla mégis?
Az az igazság, hogy a Golden Globe-díjkiosztó az év első nagyszabású rendezvénye szokott lenni, amelyen tényleg komolyan vehető művészek szoktak megjelenni, általában érdekesen öltözve, és olykor mondanak is valami izgalmasat. Ez a kombináció pedig elég sok embert szokott érdekelni, még akkor is, ha amúgy megvan a véleményük. Vagy, ahogy a VOX szerzője írja, „a válasz egyszerű: a Golden Globe-díjkiosztó arról híres, hogy híres, és mi nézzük, mert adja a tévé. Ha hallottunk róla, és azt híresztelik, hogy fontos, akkor fontossá is válik”.
(Az idei egyébként január 8-án lesz, magyar idő szerint éjjel kettőtől hajnali négyig.)
