Van abban valami felemelő, amikor az ember megérkezik a repülőtérre, és akármerre néz, olimpiai bajnokokat lát. Hát még amikor ezek a legendák ugyanarra a gépre szállnak fel, sőt az érkezést követően ugyanabban a kisbuszban utaznak vele a szállodába. Kásás Tamás, Madaras Norbert, Molnár Tamás és Gergely István összesen tíz ötkarikás aranyérem tulajdonosa, de persze kíváncsiak a maiakra is, ennek jegyében ruccantak ki Máltára, a férfi vízilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjének helyszínére.
Az új-belgrádi szocreál környezet után, ahol az elmúlt három évben megrendezték az európai klubpóló csúcseseményét, végre azt mondhatjuk, hogy ez egy igazi „vízilabdás” hely. Régóta mondom, hogy a sportág leglátványosabb tornáit, mérkőzéseit népszerű üdülőhelyeken, vízpartokon kellene lebonyolítani, lehetőség szerint minél inkább nyáron, amikor tömegeket lehetne megnyerni a póló számára. Málta ilyen szempontból tökéletes helyszín: már ilyenkor, nyár elején rengeteg a turista, a tengerben lehet fürdeni, ráadásul a helyiek, imádják ezt a sportot. Több évtizedes hagyománya van a legendás nyári bajnokságnak, ahová világklasszisok egész sorát hívják meg az egyes csapatokhoz – a tavalyi győztes San Giljan gárdájában például az ötszörös BL-győztes (többek között a Szolnokkal és a Fradival is csúcsra érő) Aaron Younger és Maro Jokovic, a Neptunes-ban Filip Filipovic és Alekszandar Ivovics, a Sliemában Andrija Prlainovics lődözte a gólokat, de még folytathatnánk a sort.
A derék szigetországiak most arra vállalkoztak, hogy megrendezzék a BL Final Fourt, és ez így lesz 2025-ben és 2026-ban is. Büszkék is rá, amit már az is jelzett, hogy a viadalt felvezető sajtótájékoztatón az oktatási, sport- és ifjúsági miniszter is jelen volt és beszédet mondott, egyébként pedig villámgyorsan elkapkodták az elérhető belépőjegyeket. A meccseknek otthont adó Nemzeti Uszodakomplexum remek kis aréna, alig több mint 10 percnyi autóútra a fővárostól, Vallettától és nem sokkal többre a repülőtértől.
Mi, magyarok, de mondhatnánk akár más, vízilabdatorna-rendezésben tapasztalt nemzetet is, mindig profin, már-már rutinból szervezzük meg ezeket az eseményeket, a máltaiak azonban nagyon ki akarnak tenni magukért. Alapból egy rendkívül barátságos népről van szó, itt mindenkinek van egy kedves szava az emberhez, és egy nappal a Final Four előtt, amikor az uszodát megtekintettük, tényleg lesték minden kívánságunkat.
Bezzeg másnap, amikor jöttek a mérkőzések! Arcukra marcona vonásokat erőltető biztonsági emberek mindenhol, szigorú rend, ötször ellenőrzött akkreditációs kártya: nagyon látszott szegényeken, hogy 110 százalékban szeretnének megfelelni az elvárásoknak, ügyelni a biztonságra, szóval szokatlanul feszültek voltak. Sebaj, a lazaság, a rutin idővel majd megérkezik, ha a második, majd a harmadik BL-döntőn is túllesznek.
Ami magát a BL-finálét illeti, a körítés sokkal jobb volt, mint az elmúlt években. Az Európai Szövetség arra törekszik, hogy eladhatóbb, vonzóbb terméket állítson elő. A foci mellett ma már a kosárlabda, a kézilabda, a röplabda és a jégkorong klubtornák végjátékai is látványos ünnepnek számítanak, rengeteg nézővel, show-val és mindennel, ami a szurkolók kiszolgálásához kell a helyszínen, a tévében és az internetes platformokon. A vízilabda ebből a szempontból jelentős lemaradásban van, itt például a csapatoknak egyelőre jelentős költséget jelent, ha eljutnak a döntő közelébe, hiszen nincsenek olyan díjak, pénzösszegek, melyekkel kompenzálnák őket. A Máltán bejelentett új tervek alapján azonban ez a cél a jövőre nézve.
Rendbe kell tenni és fejleszteni kell a közösségi médiás megjelenéseket, tévéközvetítéseket, a streaming-szolgáltatást (amelyben immár 2017, a budapesti Final Six óta én is ténykedem nemzetközi kommentátorként), de a legfontosabb az lenne, hogy újabb és újabb országokban ismerjék és szeressék meg a pólót. Vannak az örök szkeptikusok, akik azt mondják, néhány, főleg európai ország hóbortjáról van szó, és vannak, akik komolyan gondolják, hogy ezen lehet változtatni. Jó példa erre a röplabda esete, amely az elmúlt pár évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül, és már vilégszerte elképesztő népszerűségnek örvend.
Ha a 2024-es BL Final Four szakmai oldalát nézzük, magyar szempontból nem alakultak rosszul a dolgok. Eleve a Novi Beogradon kívül mindegyik résztvevőnél láthattunk legalább egy honfitársat, de a szerbek vezetőedzőjét, Zsivko Gocicsot is nyugodtan nevezhetjük tiszteletbeli magyarnak, hiszen több mint egy évtizedet töltött el anno játékosként, majd trénerként Szolnokon. Zalánki Gergő a Reccóban, Vámos Márton az Olympiakoszban mutatta meg tudását, no és persze ott volt a Fradi, amely 2019 és 2021 után – ezúttal a belgrádiak legyőzésével – harmadszor jutott be a fináléba. A Novi elleni ötméteres párbaj hőse természetesen Vogel Soma volt, akitől lassan már annyira félnek a riválisok, hogy itt a helyszínen már a monster, vagyis szörny becenevet is hallottam vele kapcsolatban egy kollégától. Pedig Soma amúgy egy nagyon kedves és szerethető fiatalember, aki azonban a büntetőknél tényleg nem kegyelmez: a 2017-es, Szolnok ellen elveszített Európai Szuperkupa-meccs óta a nemzetközi porondon sem a klubjában, sem a válogatottban nem veszített párbajt, karrierje során 13-ból 11-et behúzott.
Ezek után szívesen aláírtuk volna, hogy a Fradi a Recco elleni döntőben is eljut az ötösökig, de szerencsére nem volt szükség rá: Nyéki Balázs csapata ugyanis gyakorlatilag végig vezetve legyőzte a verhetetlennek hitt olasz sztáregyüttest, és 2019 után másodszor ültek fel a trónra. Málta ezzel erre az évre elbúcsúzott, de jövőre folytatás ugyanitt – remélhetőleg újra magyar részvétellel!
