Ma délután 16:20-kor láthatja nálunk a Majdnem házasok című vígjátékot a FILM4-en, amely pontosan arról szól, amit a címe is sugall: adott három barátnő, akik az álomesküvőjük után kénytelenek szembenézni a szomorú valósággal, miszerint a lelkész, aki összeadta őket a vőlegényükkel, elfelejtette kitölteni a hivatalos dokumentumokat, ezért a házasságkötésük gyakorlatilag érvénytelennek minősül. Ilyen esetben két forgatókönyv lehetséges: az egyik, hogy az ember szép csendesen agyvérzést kap, majd leveti magát (vagy a lelkészt) egy nagyon magas épületről, a másik pedig, hogy megpróbál józanul gondolkodni, és megoldást keresni a problémára. Mivel a film túl gyors véget érne, ha a lányok az előbbi mellett döntenének, ezért a második opció jöhet csak szóba, az viszont, mondanom sem kell, nem lesz olyan egyszerű. Az újraházasodás körüli sok hercehurca ugyanis arra ösztönzi őket, hogy eldöntsék: tényleg végig akarnak-e menni ezen az úton még egyszer, vagy inkább hagyják a fenébe az egészet, és egy merőben új életet kezdenek – a vőlegényeik nélkül.
Függetlenül attól, hogy jobban vagy rosszabbul alakul az ember élete egy ilyen kellemetlen szituáció után, senki sem kívánja magának, hogy a nehezen megszervezett lakodalom ellenére a pap, a lelkész, az anyakönyvvezető vagy akár csak a saját maga hibájából hasonló sorsra jusson, ezért érdemes a szokásos szervezési körökön túl a bürokratikus feladatokra is figyelmet fordítani az esküvői szervezés alatt. Én például a mai napig nem értem, hogy tudtam férjhez menni, annyira nem látom át ezeket az adminisztratív buktatókat, szóval teljesen együtt tudok érezni azokkal, akiknek a gyomra összerándul már az okmányiroda gondolatától is. Pedig sajnos be kell látni, hogy egy esküvő szervezése nem csak a ruha vagy a szalvéta színének kérdéséig terjed, hanem egy rakás olyan szabálynak is meg kell felelni, amelyek nélkül sajnos nem lehet házasságot kötni.
Az egyik leggyakoribb hiba például, amikor a házassági szándékot nem jelentik be időben a párok az anyakönyvi hivatalnál. Ezt ugyanis minimum harminc nappal a kiválasztott dátum előtt meg kell tenni (ráadásul személyesen, kéz a kézben), mert aki lecsúszik erről, az hiába foglalta le a helyszínt, szervezte meg a vacsorát, a DJ-t és kötött szerződést a galambpárral: a törvény szerint ebből bizony nem lesz esküvő. De akkor sem, ha a páros egyik tagja nem magyar állampolgár, és elfelejti lefordíttatni a saját okmányait hivatalos magyar nyelvre, vagy nem intézi el a szükséges nemzetközi hitelesítést (például az apostille pecsétet), amely nélkül a dokumentumokat a magyar hatóság nem fogadja el érvényesnek. Ami nehezíti a dolgot, hogy ezeket ráadásul nem lehet elintézni tizenöt perc alatt, sőt, simán előfordul, hogy heteket kell várni mondjuk egy családi állapotot igazoló iratra az illető származási országától.
És akkor a külső helyszínen tartott esküvőkről még nem is beszéltünk: a legtöbben ugyanis nem tudják, hogy például az anyakönyvvezető csak külön önkormányzati engedéllyel és gyakran nem kevés plusz pénzért hajlandó felmászni egy hegytetőre vagy átevezni egy lakatlan szigetre azért, hogy összeadja a párt. Ráadásul a kiválasztott helyszínnek is meg kell felelnie bizonyos feltételeknek – ha például nehezen megközelíthető, vagy a környezet nem tekinthető kellően méltóságteljesnek, könnyen előfordulhat, hogy az önkormányzat nem adja ki az engedélyt a külső helyszínes szertartásra (ajánlom hát, hogy egy vágóhídra senki se próbáljon esküvőt szervezni, mert kicsi az esély rá, hogy sikerülni fog).
Rajtam kívül biztos keveseket kell figyelmeztetni arra az alapvetésre, hogy minden résztvevő nézze át az iratait a nagy nap előtt (és lehetőleg ne a szertartás előtt tíz perccel), mert igen kellemetlen tud lenni, amikor az utolsó pillanatban derül ki, hogy lejárt a tanú személyije, vagy az egyik név el van írva a születési anyakönyvi kivonatban, esetleg nem egyezik meg a bejelentéskor használt adatokkal. Az anyakönyvvezetők ilyen esetben nem tudják megtartani a szertartást, mivel minden dokumentumnak pontosan, egyezően kell szerepelnie, és általában az sem hatja meg őket, ha a páros egyik barátja lassított felvételben fut végig a széksorokon a vőlegény otthon felejtett igazolványával, mert bizony akkor is azt fogják mondani, hogy a négyes ablaknál lehet új időpontot kérni.
És végül ne felejtsük el a jogi következményeket sem: a házasság automatikusan vagyonközösséget hoz létre, tehát minden, amit ezután a szerelmesek szereznek, közös tulajdonnak minősül, így aki ezt szeretné elkerülni, az esküvő előtt vagyonjogi szerződést köthet – közjegyző előtt, hivatalos formában. Ezt is érdemes bőven az esemény előtt aláírni, pláne, hogy utólag már nem lehet visszamenőlegesen érvényesíteni.
Szóval bármennyire is úgy tűnik, hogy egy esküvőn a legnagyobb stresszfaktor az, hogy vajon megérkezik-e időben a torta, vagy hogy a nagynéni nem veszi-e zokon, hogy nem veheti fel a saját esküvői ruháját az eseményre, az igazi drámák nem ezekből adódnak: elvégre amíg egy rosszul megválasztott menüsor miatt legfeljebb sugárban hány mindenki, addig egy egyszerű adminisztratív probléma az egész ceremóniát elkaszálhatja.
