Ma este 22:10-kor kezdődik a FILM4-en a Másnaposok viadala című film, amelyben három férfi egy legénybúcsú után egy disztópikus világban ébred, ahol különféle ismert filmes és tévés karakterek torzított, karikaturisztukus másaival kell megküzdeniük. Bár a film első látásra csak két népszerű film (az Éhezők viadala és a Másnaposok) összefonódásának olcsó melléktermékének tűnhet, a felszín alatt sokkal több ennél, ugyanis a paródia műfaján keresztül olyan fontos kérdéseket feszeget, amelyek egyértelműen a mai filmipar állapotára utalnak.
A Másnaposok viadala úgynevezett körzetekre van osztva, amelyek mindegyike más és más popkulturális témát jelenít meg a maga módján: ott a szuperhősök körzete, a vegyes popkultúrák körzete, a The Real Housewives és más külvárosi-sznob asszonyokat felvonultató sorozatok stílusát és kliséit kigúnyoló körzet, amelyből a drága, csilivili ruhák, túltolt összetűzések és a felszínes társadalmi drámák világa köszön vissza a karaktereken keresztül, de ismerős lehet a bábok körzete is, amelyben meg egy beszélő plüssmackó lép fel meglehetősen alpári stílusban – akárcsak Seth MacFarlane Ted című filmjének címszereplője.
De itt közel sem áll meg a Hollywood-i produkciók gyalázása, kap hideget-meleget Harry Potter, a Twilight-sorozat, a Karib-tenger kalózai, és sajnos még a Gyűrűk ura világa is megidéződik a Középfölde körzet karikatúraszerű elemein keresztül, amelyeknek ismert karakterei hol komolyabb, hol csak egy rövid szerep erejéig tűnnek fel, de minden esetben túlzó, nevetséges vagy szánalmas kivitelben. Persze egyikük sem név szerint jelenik meg, de vizuálisan és a viselkedésükben egyértelműen utalnak az eredeti alakokra, így a nézőnek nincs túl nehéz dolga, amikor be akarja azonosítani őket.
A film különlegessége kétségtelenül abban rejlik, hogy ezeket a különböző film- és sorozatvilágokat egyetlen, közös arénában ereszti egymásnak, ahol a cél nem más, mint a túlélés. Ez a keret pedig nemcsak az Éhezők viadala alapsztoriját idézi, hanem rámutat arra is, hogy a kortárs hollywoodi tömegfilm mennyire egy irányba tolódott el, vagyis ahelyett, hogy új ötletek felé nyitna, inkább a jól bejáratott, népszerű szereplőket és világokat hasznosítja újra és újra. Nem véletlen, hogy a karakterek gyakran reflektálnak is saját helyzetük abszurditására, így a humor mögött felsejlik egyfajta tudatos szembenézés is a klisészerű történetmeséléssel. Továbbá a film egyértelműen azt a látszatot kelti, mintha a különböző film- és sorozatuniverzumok tetszőlegesen összemoshatók lennének, tartalmi összefüggések nélkül is akár.
Ez az önkényes vegyítés ugyan szórakoztató, de egyben kritikus utalás is a filmipar jelenlegi állapotára. Elvégre az utóbbi tíz vagy húsz évben nem sok minden változott ebből a szempontból, és bár mindig vannak alkotások, amelyek igyekeznek valami újat mutatni, mégis rengeteg olyan film készül, amelyek maradnak a biztonságos, jól ismert keretek között, és a nézésük közben nem sokat kell gondolkodnunk azon, hogy mit is akarnak nekünk, nézőknek mondani. A Másnaposok viadala ennek tudatában – bármennyire is felszínesnek tűnik – érdekes példája annak, amikor egy paródiafilm nemcsak egyszerűen kifiguráz, hanem közben ki is mond valamit arról a világról, amelyből merít. És ehhez nem is kell nagyon erőlködnie, senki sem várja, hogy kiemelkedjen a műfajából, vagy hogy mély drámai ívet kövessen: bőven elég, hogy a humor eszközével felteszi a sokadik újrahasznosított történet mögött megbújó kérdést, hogy: tényleg ezt várjuk el a mai filmektől? Nos, ha igen, akkor egészségünkre!
