1992-es bemutatója után igen hamar klasszikussá vált, és még mindig rengetegen rajonganak a Penny Marshall-rendezte Micsoda csapat című, női baseballosokról szóló filmért. Nem csoda: amellett, hogy kedves és szívhez szóló alkotás Tom Hanks, Geena Davis, Madonna és Rosie O’Donnell főszereplésével, valós eseményeken alapuló lenyomata a történelem egy olyan fontos időszakának, amely gyökeresen változtatta meg, de legalábbis az addigiakhoz képest egészen más megvilágításba helyezte a nők sportban elfoglalt szerepét és annak fontosságát. A Micsoda csapatot Kim Wilson és Kelly Candaele azonos című dokumentumfilmje ihlette, amely az 1940-es években alakult Amerikai Női Profi Baseball Liga (AAGPBL) egyik legjelentősebb sikereket elért, Rockford Peaches nevű csapatának történetét meséli el.
Az AAGPBL-t gyakorlatilag a szükség szülte. Noha a férfiak alkotta Major League Baseball (MLB) mérkőzéseit a második világháború ellenére is megrendezték, a játékosállomány érthető okokból jelentősen megcsappant, sőt, mivel nem volt elég játékosuk, több, kisebb ligás csapat meg is szűnt. A Major League tulajdonosai joggal kezdtek szorongani azon, hogy mi lesz, ha még több játékost elveszítenek, ezért Philip K. Wrigley, a Chicago Cubs tulajdonosa más hozzáértőkkel együtt úgy döntött, hogy fenntartandó a sport iránti érdeklődést, női játékosokkal fogják kitölteni az űrt, amit a katonai szolgálatra távozott férfi baseballjátékosok hagytak maguk után. Bár Wrigley eleinte azt remélte, hogy az MLB stadionjaiban rendezhetik majd meg a női mérkőzéseket, más csapatok nem igazán üdvözölték az ötletet, így az új liga olyan városokban kezdte meg a működését, amelyekben eredetileg nem volt jelen MBL-csapat.
A liga négy csapattal indult, amelyek Racine-ben, Kenoshában, Rockfordban és South Bendben működtek, de 1948-ra, a liga legnagyobb sikerének évében már tíz csapata volt, és több mint 910 ezer néző látogatott el a meccsekre. A női játékosok kezdetben softballt játszottak, és csak később, úgy az ötvenes évektől kezdődően, fokozatosan alakították át a játékukat, hogy az minél jobban hasonlítson az eredeti baseballra.
A Rockford Peaches volt a liga legsikeresebb csapata, akik 1945-ben, 1948-ban, 1949-ben és 1950-ben is bajnoki címet szereztek. Tagjai vagányak voltak, kemények, és nem riadtak vissza attól, hogy sérüléseket szerezzenek vagy koszos legyen a ruhájuk. „Tavasszal mindig abban reménykedtünk, hogy bőrkeményedésünk lesz – mert ha sikerült megkeményíteni a bőrünket, szerencsések voltunk egész évben” – fogalmazott egyszer egy interjúban Dorothy Kamenshek, az AAGPBL egyik sztárjátékosa (állítólag ő inspirálta Geena David karakterét a filmben). Lévén, hogy a formátum egészen újnak számított, Wrigley és a szervezők kissé esetlenül próbáltak egyensúlyt teremteni abban, hogy a nők, akiknek épp ők adtak lehetőséget arra, hogy belevaló és elvakult módon kifejezhessék sportolói attitűdjüket, egyúttal elég szépek és kívánatosak is legyenek, hogy a pályán rohangálva is megfeleljenek az aktuális szépségideálnak.
A játékosokat ezért arra ösztönözték, hogy szoknyás csapatmezben játsszanak, továbbá szépségápolási eszközöket kaptak, amelyeket a megadott szabályrendszer szerint kellett alkalmazniuk. Ezen kívül olyan képzésre járatták őket, amelyen megtanultak kifinomultan és nőiesen viselkedni. Ezt azok a nők is elfogadták, akik a szépségüket hangsúlyozó, kötelező hívságokért kevéssé rajongtak, tekintve, hogy profi sportolói státuszt és egy rakás pénzt kaptak cserébe: az átlagos heti 30 dolláros női fizetéshez képest úgy heti 45-80 dollárt kerestek, ennek tükrében a kívánatos külső már nem is tűnhetett olyan nagy áldozatnak. Érdekes tény, hogy miközben a liga, a férfiak érdeklődésének felkeltése végett, hatalmas hangsúlyt fektetett a játékosok nőiességének hangsúlyozására, Maybelle Blair egykori játékos – aki 95 évesen comingoutolt – emlékei szerint az AAGPBL-ben virágzó queer-közösség alakult ki, rengeteg leszbikus nő játszott a ligában. Az efféle apróságok aztán nyilván kimaradtak a filmből (ahogy az is, hogy akkoriban az afro-amerikai nőket nem engedtek játszani a ligában), de hát nem is a Netflixre készült 2024-ben, szóval ezt aligha róhatjuk fel neki. (Egyébként 2022-ben készült egy Prime Videós sorozat ugyanezzel a címmel (A League of Their Own) a Broad City-ből ismert Abbi Jackobson főszereplésével, amelyben már ez a vonal is bőven megjelenik).
A korszak elvárásaiból kiindulva nem meglepő, hogy az újságok többnyire a játékosok megjelenésére és nőiességére koncentráltak, mint Joanne Winter dobó esetében, akivel kapcsolatban egy 1945-ös cikk a súlyát, magasságát és a rúzsválasztási szokásait firtatta, és szexistán megjegyezte, hogy a pasik biztos utána fütyülnek csillogó szemei és rövid, göndör, barna haja miatt. Ennek ellenére azért több ízben foglalkoztak a játékosok sportolói tehetségével is, az 1943-as Racine Journal Times egyik cikke például Olive Little-t, a Rockford Peaches egyik dobóját méltatta, miután elsőként szerzett no-hit, no-run győzelmet a liga történetében. A lap sportrovatát aztán szép lassan az AAGPBL történetei kezdték uralni, míg az MLB hírei a margóra szorultak.
Az ötvenes években aztán erősen visszaesett a női baseball iránti érdeklődés: a férfiak visszatértek a háborúból, és a tévé is elkezdte adni a meccseiket, úgyhogy az AAGPBL-re már nem volt tovább szükség, szóval 1954-ben meg is szűnt. Bár a liga a háború utáni években is sikeres volt, az Egyesült Államok társadalma egy konzervatívabb irányba mozdult el, ami inkább a hagyományos női szerepeket helyezte előtérbe, így kevesebb érdeklődés maradt az újító női sportolók iránt. Egyébként az egykori játékosok jelenleg is azon dolgoznak, hogy az AAGPBL története ne merüljön feledésbe: Maybelle Blair például már évek óta próbál finanszírozást szerezni egy Nemzetközi Női Baseball Központ létrehozására Rockfordban, Illinois államban. „Remélem, hogy még megérem, hogy lássam az első kapavágást” – nyilatkozta 2021-ben. [Hálistennek még mindig jó egészségnek örvend – szerk.]
Bár a női baseball továbbra is háttérbe szorul a férfiak sportjához képest az Egyesült Államokban, az AAGPBL története hatalmas hatással volt a női sportra, illetve azokra a nőkre és lányokra, akik annak idején tanúi lehettek mindennek. Norma Smith egykori játékos egyszer így fogalmazott: „a baseball volt az életünk, és a Peaches-es lányok voltak a hőseink.” Dottie Collins pedig azt mondta: „csak gyerekek voltunk, akik jól érezték magukat, és csak később jöttünk rá, hogy a női sport úttörői voltunk” A Micsoda csapat című filmet megtekintheti szerdán, 17:30-kor, a FILM4-en.
