Patrick Süskind 1985-ös regénye, A parfüm nem azért számít klasszikusnak, mert valakik valamikor feltették erre a polcra, és másnak nem jutott eszébe levenni róla; nem is csak a sikere miatt – negyvenkilenc nyelvre fordították le, több mint húszmillió példányban kelt el, kilenc évig volt bestsellerlistán -, amely a XX. század egyik legkeresettebb német könyvévé tette. A parfüm egy lenyűgözően érdekes történet, számtalan olvasattal.
A regény egy 1738-ban született francia fiatalemberről, Jean-Baptiste Grenouille-ról szól, akinek anyját kivégzik, egy párizsi árvaházban nő fel. Visszahúzódó, szeretetéhes fiú, akiről senki sem tudja, hogy rendkívüli mértékben fejlett a szaglása. Hamar megismeri a környék illatait, ám egy napon felfedez valami olyat, amilyet még sosem érzett: egy fiatal lány egyedülálló illatát, amely megbabonázza, és egész életét megváltoztatja. Hamarosan egy parfümkészítőhöz áll be tanoncnak, elképesztő szaglását jól kamatoztatva a szakmában – és innen már nem lőjük el a történet folytatását, ha még nem találkozott vele, mindenképpen ajánljuk a regényt, illetve az az alapján készült filmet, amelyet május 4-én, 22:10-kor láthat a FILM4-en.
Grenouille, a bűzök korába született antihős költőien elmondott sorsa azonban nemcsak a filmkészítőket hatotta meg, hanem más többé-kevésbé érzékeny lelkeket is, így például számtalan zenészt, akiket hol határozottan kimondva, hol valószínűsíthetően megihletett. Íme, néhány példa közülük.
Nirvana – Scentless Apprentice
Ez a dal a Nirvana 1993-as In Utero című lemezén jelent meg. A címe szagtalan inast jelent, amely egyértelmű célzás a Grenouille-karakterre, ugyanis A parfüm főszereplőjének rejtélyes okokból nincsen saját szaga – bár minden mást érez, messziről is. Lehetetlen volna csak egybeesésnek tekinteni a dolgot, hiszen Kurt Cobain maga is nyilatkozott arról, hogy nagyon szerette ezt a könyvet, és vagy tízszer elolvasta. De a szöveg tartalmaz más részleteket is a cselekményből: a csecsemőt, akit megtagadnak még a szoptatós dajkák is, a parfümkészítés fortélyait, az életben maradás vágyának elvesztését.
Moonspell – Herr Spiegelmann
A portugál metálzenekar Herr Spiegelmann című dala egyenesen a regényből kölcsönzött sorokkal kezdődik, amelyek arról szólnak, ami Grenouille vágya volt: megalkotni az illatokat, amelyek érzéseket, indulatokat keltenek azokban, akik érzik őket. A zenekar pedig ezzel a gondolattal játszva írta meg a dalt, amely arról szól, a tükör-ember csak önmagát mutatja mindenkinek; a szemlélők a saját vágyaik és nézőpontjuk lenyomatát érzékelik a „varázsló”-közvetítette képen.
Air – Redhead Girl
A francia duó álomszerű dala simán elmenne a film betétdalának is, de ezzel nem mondtunk nagyot: ők eleve írtak remek filmzenéket, mint például az Öngyilkos szüzeké is (Sofia Coppola filmje) hozzájuk fűződik. Az interneten számos utalást találtunk arra, hogy ez a dal, amelynek címe vörös hajú lány, a Parfümből ihletődött, de kifejezetten ezt megerősítő nyilatkozatra nem bukkantunk. Mindenesetre a történet főszereplőjét életében először egy vörös hajú lány bűvöli el, de mondjuk az is igaz, hogy a vörös hajú nők nagyon sokszor szerepelnek a vágy tárgyaiként többféle médiumban, úgyhogy ezzel nem vagyunk előrébb.
Rammstein – Su Riechst So Gut
Elismerem, hogy ebben a kevéssé tapasztalt fül nem a költőiséget fogja meghallani elsőre, de a Rammstein dala le sem tagadhatná, hogy az énekes-szövegíró Till Lindemann egyik kedvenc regénye a cikk tárgya. Eleve a címe is azt jelenti, hogy jó a szagod, aztán a szövegben még felbukkan számtalan egyéb utalás: a szöveg beszélője egy hidat emleget, és egy illatos illető követését, amelyek a Grenouille sorsát meghatározó, fiatalkori epizódban fontos elemek. Elhangzik az is, hogy nem látlak, csak érzem az illatod, ami megintcsak hozzá köthető, illetve az éjszakai baljós üzelmek (ezen a ponton nagyon nehéz nem spoilerezni már), amelyek többször is előfordulnak a történetben. A klipet úgy nézzék, hogy 1998-ban még jó ötletnek számított – az viszont érdekes ötlet, hogy többször felbukkannak benne virágok, de csak olyanok, amelyeknek nincsen illata.
