Nem viccelünk, tényleg Gyógyegér vacsorára (hétfő 18:10 TV4) a címe annak a filmnek, amit most figyelmükbe ajánlunk! Ez a mű 2010 egyik legfurább és legszívhezszólóbb vígjátéka volt, amely azt bizonyítja: nem mindig a legnagyobb hülye a legnagyobb lúzer.
Tim (Paul Rudd), az ambiciózus, de jólelkű középkáder végre meghívót kap a céges elitbe: egy különleges vacsorára, ahol a vendégek dolga, hogy elhozzák magukkal „a legnagyobb hülyét, akit ismernek”. Ez nem poén – tényleg erről szól az este. A főnökök jól szórakoznak, a vendégek nem értik, mi történik – igazi klasszikus „gazdag emberek idiótát szívatnak” buli.
Tim először elborzad az ötlettől, barátnője, Julie (Stephanie Szostak) egyenesen undorodik a dologtól. Aztán feltűnik Barry (Steve Carell), a szociálisan teljesen analfabéta, de lelkében cuki balfácán, aki kitömött egerekből készít történelmi jeleneteket. Igen, jól olvasta. Egereket. Diorámában. Napóleonostól. És innentől elindul a lavina.
A film alapja a francia Le Dîner de Cons (Az idióták vacsorája), amely már önmagában is egy kultklasszikus volt. Jay Roach (aki az Austin Powers-filmekkel már bizonyította, hogy nem fél harsány lenni ) amerikai remake-je viszont átvitt mindent Hollywoodba: több pénz, több díszlet, de szerencsére szerethető film lett belőle.
Steve Carell olyan Barryt hoz, aki egyszerre rettenetesen kínos, szánnivaló és… elképesztően szerethető. Igen, bele akar szólni az életedbe. Igen, rombol. Igen, igaza van. És nem, nem lehet rá haragudni. Paul Rudd a tőle megszokott „jó arc, rossz döntések” figurát hozza, aki úgy kerül egyre mélyebbre a félreértések és bénázások spiráljában, hogy közben szinte sajnáljuk. Zach Galifianakis (igen, a Másnaposok szakállas pasija) itt is zseniális: Therman, a kontrollmániás elmetrénerező, aki kvázi telepatikus harcot vív Barryvel. Képzelje el, ahogy két idióta egymás agyát próbálja manipulálni. Megvan? Na ez az.
A film nem csak egyetlen vacsora, hanem egy teljes hétvégés hullámvasút, ahol Barry minden próbálkozása, hogy „segítsen”, valójában Tim életének romba döntéséhez vezet. Csakhogy a káosz közepén valami mégis történik: Tim elkezdi megérteni Barryt. És a végén kiderül, az önazonosság a kulcs mindenhez!
