Abban, hogy a férfiközönség érdeklődését felkorbácsolja egy nő és egy kígyó kettőse, semmilyen rejtélyes elem nincs. A kígyó egyrészt mint fallikus szimbólum izgatta mindig is a művészetet fogyasztók fantáziáját, és hát a bűnbeesés-történet óta még súlyosabb jelentéstartalommal gazdagodott. Érdekes, hogy bizonyos kultúrákban kifejezetten pozitív megítélésű állat (gondoljanak például Aszklépiosz botjára) a babiloniak viszont meg voltak róla győződve, hogy a kígyók és a rossz elválaszthatatlanok egymástól. Oké, a görögök meg mondjuk előrukkoltak Ekhidnával, minden szörnyek ősanyjával, akinek nimfaarca volt és kígyóteste, a Kerberosztól a Szfinxen át a Prométheusz máját marcangoló keselyűig számtalan bizalomgerjesztő gyereke, és nagy mázlija, mert Zeusz úgy döntött, legyen kit levágni a jövő héroszainak is, életben hagylak. Na de a Bibliában hiába nem volt ilyen kettő-az-egyben lény, Éva története, az emberiség végzete enélkül is összefonódott a kígyóval, vagyis a bűnnel. És erre a kígyózó nős vonalra különböző médiumokban azóta is sokan rájátszottak, kivétel nélkül sikerrel.
Az egyik ilyen, ami miatt az egészről egyáltalán írok, az A bájkeverő című film (november 30., 16:10, FILM4), amelynek főszereplője Brendan Fraser, aki egy elég szerencsétlen fickót alakít, illetve Elizabeth Hurley, aki az ördögöt. Lepaktálásuk gördülékenységét hivatott biztosítani, hogy Hurley káprázatosan vonzó, és igen, a kígyó-ziccert nem hagyhatták ki sem a filmben, sem a népszerűsítése során.
A szórakoztató filmekről térjünk át a szórakoztató tévéshow-kra egy másik eklatáns példa kedvéért. Az év 2001, Britney Spears elérte népszerűségi fennsíkját, intergalaktikus viszonylatban nézve is szexinek számít, és fellép az MTV videós zenei díjkiosztóján. Mit tettek vele? Naná, hogy összekígyózták. A műsor egy pontján egy albínó pitont tett a nyakába az egyik táncos, amivel mindenidőközés nélkül is kijelenthetjük, hogy rendkívül szuggesztív produkciót adott elő, a Slave 4 U című dalában arról énekelve, hogy a szolgánk ő.
Az ötletet persze nem légből kapták: néprajzkutató legyek, ha nem az Alkonyattól pirkadatig című Tarantino-film egy bizonyos jelenete ihlette, amelyben Salma Hayek vérforraló táncszámot mutat be, albínó pitonnal a nyakában, illetve egyéb részein. Itt érdemes megjegyezni, hogy akkoriban Hayek tényleg a megélhetéséért dolgozott Hollywoodban, a rövid, de annál emlékezetesebb szerepet ezért is vállalta el, súlyos kígyófóbiája ellenére. Tarantino ugyanis azzal fenyegette, hogy lecseréli Madonnára, ha ódzkodik a pitontól. A munkát saját bevallása szerint egyfajta transzállapotban végezte el, alig emlékszik a forgatásra, amely előtt sok időt töltött azzal, hogy megpróbálta beleszuggerálni magába: a kígyóktól nem is kell félni.
Tarantino egyébként nagy rendező, és ezzel együtt ritka ellenszenves fickó: Uma Thurmant életveszélyes kaszkadőrtrükkre kényszerítette a Kill Bill forgatása alatt, amelynek során a színésznő súlyos sérüléseket szenvedett el, Hayeket ugye belenyomasztotta a kígyózásba – ráadásul azóta már láttunk tőle egy sereg másik filmet, amelyek egyértelművé tették a lábfetisizmusát, és mit ad isten, Hayek a fenti jelenetben a meztelen lábfejéről itatja a rendezőt.
Morálisan tehát minimum kifogásolható a fenti jelenet, művészi értéke azonban tagadhatatlan. És számos parafrázist ihletett, hogy csak egy továbbit mondjak, a Rammstein Engel című klipje is ezt indusztrializálta, a jelenet főhősnőjét riasztóvá téve, ami csak fokozódik, amikor szerencsétlen billentyűst majdnem megfojtja a lábas-tequilás szeánszával, és persze az egész hangulata vészjósló.
