Vasárnap 17:50-kor a FILM4 nézhető meg az az amerikai független film, amely nem igazán hasonlít azokra a frissebb alkotásokra, amelyek mai felgyorsult világunkban készülnek – de ettől még nagyon jó. Szóval ha úgy érzi, hogy egy kicsit túl sok a zaj, és szeretne valami egészen mást nézni, mint a szokásos lövünk-rohanunk-meghalunk típusú filmek, akkor az Egyes nők tökéletes lesz. Vagyis… lehet, hogy nem. De ettől még érdemes megpróbálni.
Az Egyes nők három, egymástól lazán kapcsolódó történetet mesél el három nőről – akik Montanában élnek, dolgoznak, túlélnek, vagy épp keresnek valamit, amit talán ők maguk sem tudnak pontosan megnevezni.
Egyikük, Laura kisvárosi ügyvéd, kisvárosi szintű ügyekkel. Az éppen folyamatban lévő is csupán egy munkahelyi baleset. Minden napja egyforma, csak az dobja fel néha, ha felszed valakit egy estére, de igazi örömet már ez sem ad. Gina és családja szeretne házat építeni, és ezzel vannak elfoglalva. A férje a nő beosztottja, lányukat pedig egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik a világban, így nem meglepő, hogy az anyuka stresszes. Jamie, a harmadik főszereplő a saját farmján dolgozik, egyedül. Hiányzik számára a társaság, maximum a lovaival beszélget. Mígnem egy tanfolyamon találkozik Beth-szel. Jamie igyekszik összebarátkozni vele, vacsorázni hívja Beth-t, mielőtt távozna a városból.
A három főszereplő: Laura Dern, aki egy ügyvédnőt alakit, aki kicsit túl jó fej a saját érdekében. Ezzel szemben Michelle Williams egy ambiciózus feleség, akinek valamiért muszáj megszereznie az a halom régi követ egy öregember telkéről. Végül pedig ott van Kristen Stewart, aki jogot tanít éjszakánként, de közben élete legbizarrabb – és legszívfacsaróbb – kapcsolatát éli át. És ne aggódjon, ebben a filmben nem Twilight-módra pislog, hanem tényleg nagyon jó. Komolyan.
A történet negyedik, fontos szereplője Lily Gladstone, aki mindössze négy évvel korábban készítette el első filmjét. De ennél izgalmasabb, hogy azon kevés őslakos színész egyike, aki betört a filmiparba. A Feketeláb törzshöz tartozó, és Montanában felnőtt Gladstone egy rezervátumból jutott el Hollywoodig. Az áttörést ebben a filmben nyújtott alakítása hozta meg számára, ahol Jamie szerepét játszotta, és több díjra is jelölték miatta, de talán ennél is lényegesebb, hogy felfigyeltek rá. Az igazi nemzetközi elismerést azonban Martin Scorsese 2023-as, Megfojtott virágok című filmjében nyújtott alakítása hozta meg számára, ahol Mollie Kyle-t, az Osage törzsbeli nőt alakította. Ez a szerep történelmet írt, mivel ő lett az első őslakos amerikai színésznő, aki elnyerte a legjobb drámai női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat, és ő volt az első őslakos amerikai, akit Oscar-díjra jelöltek a legjobb női főszereplő kategóriában.
De térjünk vissza Montanára – Gladstone és a film szülőhelyére. Ez az állam, ahol a legtöbb a marha és a legkevesebb az ember, és mindig minden nagyon lassú és megfontolt. Ennek megfelelően nincs nagy dráma, nincs kiabálás, se veszekedés, de van csönd, távolság, és az a fajta feszültség, amit csak egy elharapott mondat tud okozni.
A film a hétköznapi élet kis drámáiról szól – azokról, amiknek nincs nagy dráma a végén, de mégis ott maradnak bennünk. A kritikusok imádták – ami elsőre lehet, hogy riasztóan hangzik, de ennek ellenére ez nem (csak) egy unalmas művészfilm. A nézők már nem fogadták ilyen kitörő örömmel: volt, aki szerint „semmi nem történik benne”, más meg úgy érezte, „végre egy film, ami nem akar többet mutatni, mint amit az élet ténylegesen ad.”
