Pelé (teljes nevén: Edson Arantes do Nascimento) 1940. október 23-án született a brazíliai Três Coraçõesben. Első becenevét, a „Dico”-t (jelentése: a harcos fia) édesapja, Dondinho miatt kapta, aki maga is labdarúgó volt, és bátor, törtető játékstílusáért hívták Harcosnak. Hiába volt tehetséges csatár, pályafutását korán abba kellett hagynia, súlyos lábsérülést szenvedett.
Fiára a „Pelé”-t gyerekkorában gúnynévként ragasztották rá, mert rosszul mondta kedvenc kapusa, Bilé nevét. Egy későbbi interjúban így emlékezett vissza a megszólításra: „Gyűlöltem, de a srácok az utcán csak így hívtak – meg akartam verni őket emiatt, ám nem tehettem semmit, rám ragadt.” Aztán első futballsikereit is már Peléként érte el, az idő múlásával így hozzászokott a névhez.
A Nascimento család mélyszegénységben élt, a fiút az apa kezdte el futballozni tanítani, hol mangóval, hol kitömött zoknival gyakoroltak. Szülei azt sem engedhették meg maguknak, hogy fiuk egyesületbe járjon, ezért Pelé alig tíz évesen dolgozni kezdett, amiből később fedezni tudta az edzéseket.
Tizenkét évesen került a helyi csapatba, a Bauru AC-be. Kivételes tehetségére gyorsan fény derült, négy év elteltével leigazolta az ország egyik legnagyobb klubja, a Santos FC. Itt rövidesen már a felnőttek között játszott, tizenöt éves volt, amikor bemutatkozott a Sao Paulo állam első osztályában (Brazíliában ekkor még régiónként voltak a bajnokságok). A támadó tizenhat éves korára már a liga legeredményesebb játékosa volt, ezért hamarosan behívták a brazil válogatottba – alig tíz hónappal azután, hogy aláírta profi szerződését, már magára húzhatta a címeres mezt.
1958-ban Sao Pauló-i aranyérmes lett a Santosszal, és idénybeli 58 góljával azóta is megdönthetetlen rekordot állított fel. Egymást követő kilenc szezonban lett gólkirály, csapata 1961-től 1965-ig a korszak legfontosabb brazil trófeáját, a Taça Brasilt minden évben megnyerte (és lett bajnok), majd 1968-ban a mai élvonal elődjében, a Taça de Prataban ért csúcsra a fekete-fehér klubbal.
1962-ben és 1963-ban a Santos Pelé vezetésével felült a dél-amerikai labdarúgás trónjára is, kétszer elhódította a Libertadores-kupát, illetve ezekben az években az Interkontinentális-kupát is megnyerte. A Fekete Gyöngyszem a 62-es Interkontinentális-döntőben mesterhármast szerzett a Benfica 5–2-es legyőzése alkalmával, karrierje egyik legjobb mérkőzését játszva.
Számos európai klub, köztük a Real Madrid, a Juventus vagy éppen a Manchester United is megkörnyékezte, az Internazionale pedig már előszerződést is kötött vele – azonban távozása hírére a Sao Pauló-i drukkerek fellázadtak, ezért a Santos elnöke visszalépett az üzlettől. Végül a brazil kormány gátolta meg külföldre igazolását azzal, hogy 1961-ben nemzeti kinccsé nyilvánította az akkor 21 esztendős játékost.
Pályafutása végéhez érve Pelé aztán mégis elhagyta hazáját, az Egyesült Államokba ment levezetni. Harmadik és egyben utolsó évében bajnoki döntőig menetelt a New York Cosmossal, amelyet együttese az ő három találatával húzott be. 1977-ben vonult vissza, búcsúmeccsén a Cosmos és a Santos csapott össze. Egy félidőt az amerikaiak, egy félidőt a brazilok mezében játszott – végül 2–1-re a Cosmos nyert, többek között Pelé 30 méteres szabadrúgásgóljával, amely karrierje utolsó találata volt.
Példáját követve hamarosan akkora sztárok szerződtek az USA-ba, mint Franz Beckenbauer, Carlos Alberto, Johan Cruyff, Eusebio, Bobby Moore, George Best vagy éppen Gordon Banks.
A brazil válogatottban 1957. július 7-én debütált Argentína ellen, és ugyan 2–1 arányban kikapott a Seleção, az egyetlen gólt a 16 éves Pelé szerezte. 1958-ban már tagja volt a későbbi győztes brazil válogatottnak, a negyeddöntőben meglőtte első gólját is, amivel minden idők legfiatalabb vb-gólszerzője lett.
Négy évvel később is ott volt a világbajnok keretében, igaz a második csoportmeccsen lesérült, távollétében Garrincha volt a sárgamezesek sztárja. 1966-ban Brazília már a csoportkörben kiesett, részben amiatt, mert a Pelé által kihagyott második fordulóban 3–1-es vereséget szenvedett Magyarországtól.
1970-ben harmadik alkalommal akasztottak vb-aranyat a Fekete Gyémánt nyakába, aki betalált az Olaszország elleni fináléban is, ez volt negyedik gólja a tornán. Az akkori brazil szövetségi kapitány – és volt játékostárs –, Mário Zagallo a következőket mondta róla a döntő után:
1958-ban, Svédországban egy gyerek jeleket adott zsenialitásáról, és most 12 évvel később Mexikóban valóra váltott minden ígéretet, amivel kecsegtetett. Arany kulccsal zárta le a könyvét, én meg szerencsés vagyok, hogy ezt ilyen közelről láthattam.
A válogatottban 92 meccsen 77 góllal zárt, és amikor Garrinchával egyszerre volt a pályán, a brazilok sosem kaptak ki. A nemzeti csapattól a riói Maracanã Stadionban búcsúzott el, közel 200 ezer néző előtt, 10-es számú mezét jelképesen egy tízéves kisfiúnak adta át.
A labdarúgástól, a sporttól visszavonulását követően sem távolodott el teljesen, 1994 és 1998 között Brazília sportminisztere volt, aktívan tett a sportbeli korrupció eltűntetéséért. A civil életben alapítványokat hozott létre, melyek szegény családból jövő, nehéz sorsú gyermekeket támogatnak. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a 90-es évek elején tiszteletbeli nagykövetévé nevezte ki, ezt a tisztséget korábban soha nem kapta meg sportoló.
Több filmben is feltűnt, leghíresebb alakítását a Menekülés a győzelembe egyik főszereplőjeként nyújtotta, Sylvester Stallone oldalán (talán kevesen tudják, de több jelenetet Magyarországon, az MTK pályáján forgattak). 1977-ben dokumentumfilmet készítettek róla, melynek zenéjét maga Pelé szerezte.
Fantasztikus és páratlan sportolói múltját utólag is rengeteg díjjal ismerték el. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2000-ben Diego Maradonával egyetemben az Évszázad Labdarúgójának választotta, majd 2014-ben tiszteletbeli aranylabdával jutalmazta (játékoskorában még csak európai futballistáknak ítélték oda a díjat). A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 20. század legjobb sportolójának is megválasztotta – mindezt úgy, hogy a brazil szupersztár egy olimpián sem vett részt.
Pelé hiába volt kiváló sportoló, idős korára őt sem kerülték el a betegségek. 2021 augusztusában diagnosztizáltak nála vastagbélrákot, emiatt többször is kórházba került. Legutoljára idén decemberben vitték be a Sao Pauló-i Albert Einstein Kórházba. A hónap elején rengeteg rémhír látott napvilágot arról, hogy életvégi stádiumba helyezték, ekkor még az orvosok cáfolták az értesüléseket. Karácsony előtt viszont a kórház mára közösségi médiában jelezte, hogy vese- és szívműködési zavarok léptek fel az egykori támadónál, aki ezért nem mehetett haza az ünnepek alatt sem. Itt töltötte élete utolsó napjait.
A Fekete Gyémánt karrierje során 1390 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 767 gólt szerzett. 82 évesen távozott az élők sorából.
