Gianluca Vialli 1964-ben született egy tehetős üzletember gyermekeként Cremonában, a családi villában nőtt fel négy testvérével együtt. A város csapatában, a Cremonesében kezdett el futballozni, 16 évesen már be is mutatkozhatott a felnőttek között a harmadosztályban.
A fiatal csatár 1984-ben igazolt az élvonalbeli Sampdoriához, ahol Roberto Mancinivel az oldalán megnyerte a klub történetének első és eddigi utolsó bajnoki címét, emellett háromszor az Olasz Kupát és egyszer a Kupagyőztesek Európa Kupáját is behúzták, valamint BEK-döntőt játszottak a Barcelona ellen – a KEK-győzelem volt a Samp történetének első nemzetközi sikere.
Innen a Juventushoz szerződött, Torinóban Serie A- és Bajnokok Ligája-aranyérmet is ünnepelhetett. Több mint 450 olasz bajnokin szerzett 163 góllal a háta mögött karrierje utolsó három szezonjára Londonba ment, a Chelsea-hez szerződött.
A Kékeknél 33 évesen kinevezték játékos-edzőnek, de visszavonulása után is maradt még a kispadon, 2000-ig öt trófeával (köztük egy KEK-kel) távozott, ez volt utolsó jelentős megbízatása vezetőedzőként.
Az olasz válogatottban 59 meccsen 16 góllal zárt, Mancini kapitánysága alatt tanácsadóként tért vissza az Azzurrihoz, amellyel 2021-ben Európa-bajnok lett.
Viallinál először 2017-ben fedeztek fel hasnyálmirigyrákot, amiből három év után kigyógyult, de 2021 nyarán ismét megtámadta a betegség. Idén decemberben került kórházba Londonban, itt hunyt el. Gianluca Vialli 58 éves volt.
