1987-ben mutatták be a Dirty Dancing – Piszkos tánc című filmet Patrick Swayze és Jennifer Grey főszereplésével. A forgatás alatt valószínűleg senki sem tudta, mennyire fogja szeretni a közönség, de sikere a mai napig töretlen – így aztán a készítők sok mindent elárultak a felvételek részleteiről az azóta eltelt években.
1986. szeptember 5-én kezdődött a forgatás, és október 19-én ért véget. A 44 nap alatt a stábnak számtalan nehézséggel kellett megküzdenie, elsősorban az időjárás tekintetében. Az első hetekben 41 fok körüli hőségek is voltak, és ha beltéri felvételek készültek, a lámpák és egyéb berendezések miatt előfordult, hogy 49 fok is lett a helyiségben – nem véletlen hát a fülledt hangulat, a sok izzadó táncos. Kenny Ortega koreográfus visszaemlékezései szerint volt olyan nap, amikor 25 perc alatt tízen ájultak el. Aztán jött a másik véglet, amikor hirtelen lehűlt az idő, és csak 4 fok lett – ilyen időben vették fel a tavi jeleneteket, már októberben. Míg a többi stábtag csizmában, nagykabátban állt a parton, a főszereplők könnyű nyári ruhákban táncoltak és enyelegtek a borzasztóan hideg vízben. És nemcsak ezzel járt, hogy kicsit megcsúszott a forgatás: előfordult, hogy a dekoratőröknek zöld festékkel kellett lefújni a faleveleket, hogy a nyár illúzióját keltsék.
De ha már említettük a főszereplőket: Jennifer Grey 27 évesen játszotta el a 19 éves Babyt, Swayze 35 évesen a 25 éves Johnnyt (gyakran fűzőben). Kisebb csoda, hogy ők ketten így meg tudták csinálni ezt a filmet, egyrészt azért, mert Grey a legkevésbé sem akart újra Swayze-vel dolgozni. Három évvel azelőtt már forgattak együtt, és a közös munka alatt a férfi végig bolondozott és piszkálta őt. De Swayze addig-addig győzködte, amíg adott neki egy lehetőséget, a próbafelvételek pedig pompásan sikerültek. (Aztán a film sikere után hatmillió dollárt ajánlottak a férfinek a folytatásért, de ő nem akart még egy bőrt lehúzni a történetről, és nem vállalta.)
Sajnos az ellentétek újra előkerültek a forgatás alatt, és már attól lehetett tartani, hogy a szerelmi jelenetek, így a produkció sikerét veszélyeztetik. Így a rendező és a forgatókönyvíró arra kényszerítette a főszereplőket, hogy visszanézzék ezeket az első közös felvételeket – a taktika bejött, a lelkesedés visszatért. Olyannyira, hogy van például egy jelenet, ami eredetileg benne sem lett volna a filmben, a két színész csak bolondozott kicsit a felvétel előtt. De a rendezőnek annyira tetszett, hogy hagyta őket kiteljesedni. (Azért szólítják egymást Mickeynek és Sylviának, mert ez az ő daluk, a beszélgetésük is a szám része.)
És amikor a főszereplők nem keltettek feszültséget, a munka nagyon jól haladt. Már a próbák is hatalmas bulik voltak, mindenki táncolt és ivott, szóval rögtönzött method actingként valahogy a teljes gárda azonosult a szereppel. A forgatókönyvíró Eleanor Bergstein bátorított is mindenkit a rögtönzésre, de az alakuló szexuális feszültséget is fokozta azzal, hogy akármilyen erotikus táncot lejt mindenki, a stábtagoknak a következő fél évben tilos úgy közeledniük egymáshoz.
Spontán jelenet az is, amikor Baby Johnnynak háttal állva felemeli a karját, mire a férfi végigsimít rajta, a nő pedig kuncogni kezd: fárasztó forgatási nap vége felé vették fel, Grey fáradt volt és csikizte a mozdulat – Swayze arcán pedig őszinte a bosszúság, mert szerette volna végre már befejezni a snittet. Swayze ugyanis profi táncos volt, testvére utólagos elmondása szerint egy kicsit vissza is kellett vennie a forgatáson, hiszen a szerepe szerint csak nagyon tehetséges volt, de nem képzett. Viszont a rendező eleve tapasztalt táncosokkal akart forgatni, hogy ne kelljen dublőrt alkalmazni, mint a Flashdance-nél.
Ehhez képest egyébként majdnem nem ő lett Johnny: a casting során Val Kilmernek ajánlották fel először a szerepet, de Billy Zane is versenybe szállt érte. Baby pedig akár Sarah Jessica Parker is lehetett volna. Az első végleges szereplő a Pennyt alakító Cynthia Rhodes lett, akit a szenvedős jelenetében gyötröttre kellett sminkelni hogy meggyőző legyen, annyira szép volt kifestetlen arccal. Az egyik jelenetben, amelyben Swayze-vel táncol, egy neki készült, hátul fűzős piross ruhát visel, amelybe a férfi ujjai állandóan beakadtak.
Baby anyja eredetileg Lynne Lipton lett volna, de az első héten lebetegedett, így a helyére a buja Vivian szerepére kiválasztott Kelly Bishop került (ő lett később Lorelai Gilmore anyja a Szívek szállodája című sorozatban, innen ismerhetik). Egy helyen tetten érhető a csere: amikor a főszereplő család kocsija begördül a szálló elé, az anyósülésen ülő mamának még szőke a haja, de amint megállnak, már vörösesbarna. (Vivian szerepét a segédkoreográfus Miranda Garrison vette át.)
A filmben elhangzik egy She’s Like The Wind című dal is, ezt Patrick Swayze és Stacy Widelitz írta, igaz, egy három évvel korábbi filmhez. Egyébként Swayze énekli.
Ha még nem látta, vagy újranézné a Dirty Dancinget, szombaton 22:10-től a TV4-en, vagy vasárnap 21:50-től a FILM4-en láthatja.
