Dakota Fanning tök véletlenül lett színész. Legalábbis azt állítja magáról, hogy gyerekként sosem fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy szeretne filmekben szerepelni, ugyanakkor az affinitása megvolt hozzá – semmi más nem érdekelte, csak otthon parádézott, és forgatókönyveket talált ki. Miután az anyjának is feltűnt ez, elküldte egy drámatáborba, hogy meglássák, mi sül ki ebből, és hát végül is semmi rossz. Egyik reklám jött a másik után, majd a tévé és a filmek, Dakota pedig nettó öt perc alatt sikeres és keresett gyerekszínésszé lett. Még csak 8 éves volt, amikor a Nevem Sam című filmmel berobbant a köztudatba, szerepéért pedig a díj történetében legfiatalabbként Screen Actors Guild-díjra jelölték. Később olyan filmekben játszott, mint a Nagydumás kiscsajok, A macska – Le a kalappal, a Világok harca, Az álmodó, a Malac a pácban vagy A tűzben edzett férfi. Tehetsége hamar kiemelkedett a korosztályában, ami neki elég jó volt, a testvérének viszont már kevésbé.
Elle Fanning három évvel fiatalabb Dakotánál, és nem volt könnyű dolga, hogy nővéréhez hasonlóan ő is sikeres színészi karriert fusson be. Az már az elején nyilvánvaló volt, hogy nem fog tudni másban gondolkodni – ebben a közegben nőtt fel, és hát ahogy a kisebb gyerekeknél általában lenni szokott, erősen vonzotta az, amit a testvéréből látott. Persze eleinte jól jött a családi kötelék, Dakotán keresztül számos szerepet kapott, de míg ez bizonyos szempontból megkönnyítette, valójában erősen meg is nehezítette az életét, ahogy a kapcsolatukra sem feltétlenül volt jó hatással – legalábbis eleinte biztosan nem. Végül minden nehézség ellenére sikerült kilépnie nővére árnyékából, és Elle Fanning saját jogon is sikeres színésznővé vált. De elég hosszú és rögös út vezetett idáig.
Első valódi szerepe az 1988-as Totoro – A varázserdő titka 2005-ös angol nyelvű változatában volt, ahol a főhős egyik karakterét szinkronizálta. Aztán úgy hozta a sors, hogy be kellett lépnie abba a bizonyos árnyékba, amelynek, tekintve, hogy még csak 5 éves volt, nem valószínű, hogy előre tisztában lett volna a buktatóival. Először a Taken minisorozatban és a Nevem Samben játszotta saját nővére fiatalabb verzióját, majd arra kényszerült, hogy szerepekért versengjen vele. A Jóbarátok egyik meghallgatására például mindketten elmentek, de a szerepre végül Dakotát választották, ami elég fájdalmas élmény volt a húga számára. „Miután nem én kaptam a szerepet, úgy voltam vele, hogy bojkottálom a sorozatot. Azt a részt, amiben a nővérem szerepelt, nem is voltam hajlandó megnézni” – emlékezett vissza egy későbbi interjúban a 27 éves színésznő.
Kettejük viszonya amúgy is elég gyenge lábakon állt akkoriban, de kamaszlányként sem rajongtak egymásért túlzottan – elmondásuk szerint semmi közös nem volt bennük, és sosem tudták, miként viszonyuljanak a másikhoz. Persze ez alighanem így lett volna akkor is, ha nem azonos szakmában kell versenyezniük a sikerért, ebben az esetben viszont pláne elkerülhetetlen volt. „A nővérem állandóan ordított velem, hogy fogjam be a számat, mert egyfolytában énekeltem” – mondta Elle egy 2019-es interjúban a Porter magazinnak.
Szerencsére aztán nem ragadt bele a rivalizálásba, és bebizonyította, hogy önállóan is képes megragadni a nézők figyelmét: egy rakás sorozatban és filmben szerepelt, amelyekhez nővérének semmi köze nem volt (ott volt például a Csodaország című film 2008-ban, vagy három évvel később a Super8), és bár eleinte úgy tűnt, sosem fog akkora sikereket elérni, mint Dakota, az idő múlásával ennek az ellenkezője bizonyosodott be. És ehhez csak annyi kellett, hogy 2014-ben eljátszotta Csipkerózsika szerepét a Demónában Angelina Jolie mellett, a film ugyanis nagyban megváltoztatta karrierjének ívét, és egyértelmű nemzetközi sikert hozott a számára. „14 éves voltam, amikor kiválasztottak a szerepre, és az a telefonhívás teljesen megváltoztatta az életemet és a karrieremet. Ez a szerep különböztetett meg igazán a nővéremtől” – nyilatkozta egyszer egy interjúban.
Később pedig az olyan filmekben nyújtott alakításával, mint a Neon démon, a Mary Shelley, a Veled minden hely ragyogó, vagy a Sidney Hall eltűnése (amelyben épp ma este láthatja nálunk a FILM-en, 20 órától) Fanning bebizonyította, hogy nem fél kihívást jelentő, merész szerepeket is elvállalni, ezzel pedig ügyesen elhatárolódott korábbi, gyerekszínész imázsától. Aztán 2019-ben (még csak 21 éves volt akkor) ő lett a Cannes-i Filmfesztivál történetének legfiatalabb zsűritagja, ami ugyancsak elég fontos mérföldkő volt a munkásságában, majd miközben elkezdett kacsingatni a producerkedés felé, az újabb színészi áttörést Nagy Katalin szerepe jelentette számára a Nagy Katalin – A kezdetek című sorozatban, amely több jelölést és egyéb elismerést is hozott neki. Ezekből pedig egyértelműen kitűnik, hogy míg Dakota hamarabb és gyorsabban szerzett népszerűséget, Elle-nek is sikerült hasonló szintet hoznia, csak az útjuk és a tempójuk volt különböző.
Ahogy szép lassan felnőttek, és külön utakon kezdtek járni, testvéri kapcsolatuk is normalizálódni látszott. Dakota a Marie Claire UK-nek mondta el 2017-ben, hogy ahogy egyre idősebbek lettek, sokkal közelebb kerültek egymáshoz, és a köztük lévő negatív érzések is elhalványultak. Ma már barátként tekintenek egymásra, a testvérféltékenységet pedig a büszkeség érzése váltotta fel. Elle például nemrégiben bevallotta, hogy imádja nézni nővére gyerekkori interjúit, mert cukinak találja bennük, és „könnyekig hatódik tőlük”. A szentimentalizmuson túl viszont érdekesebb pálfordulásnak tekinthető, hogy a munkában is visszataláltak egymáshoz: alapítottak egy produkciós céget Levellen Pictures néven, és közös projekttel is készültek még 2020 környékén. Az volt a tervük, hogy elkészítik Kristin Hannah Nightingale című regényének filmadaptációját, és bár a koronavírus akkor meghiúsította a terveiket, még nem mondtak le róla teljesen.
