Dráma és fieszta a Bernabéu-stadionban. Boldog madridi flamenco, szomorú francia négyes: Real Madrid – Paris Saint Germain 3-1. Összesítésben 3-2-vel a spanyolok jutottak be a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe. Az elmúlt évek egyik legszínvonalasabb, krimik izgalmával felérő mérkőzése volt ez, a sok unalmas, teszetosza nemzetközi kupatalálkozó után. Ezért is választottam ennek a meccsnek a nézők által már nem látott, furcsa, színfalak mögötti konfliktusainak elemzését.
A PSG elnöke, bizonyos Nasszer el-Kelaifi a lefújás után vérben forgó szemekkel meg akarta rohamozni a játékvezető és asszisztensei öltözőjét. A holland bíró, Danny Makkelie szerencséjére a felbőszült katari nagyurat a biztonsági emberek ártalmatlanná tették. Így az egyik, társaitól lemaradó partjelzőnek csak a zászlóját törte ketté az indulatos klubvezető. Végül saját testőrei fogták le az üvöltöző, sőt, emberöléssel is fenyegetőző PSG-vezért.
Azt hiszem, El-Kelaifi úr rossz ajtón dörömbölt. Saját csapatának öltözőajtaját kellett volna páros lábbal berúgnia, és ott kiadnia a dühét. Szamon kérni a játékvezetőn azt, amiért egyértelműen Donnarumma a hibás, badarság. A kapus felelőtlensége, nagyképűsége, vagy jóindulatúbban: túlzott magabiztossága a fölényben lévő francia együttest egyszerűen lepadlózta. Az addig vergődő madridiak a 61. perctől kezdve rádöbbentek arra, hogy esetleg ők is kasszírozhatnak a pénztárnál. Ehhez persze szükség volt a mindig csendes, maga körül a habverést kerülő Carlo Ancelotti két cseréjére az 57. percben, amivel új arcot rajzolt az addig sápadt Real Madridnak. Két sztárt vont ki a forgalomból, Kroost és Asensiót. Ehhez kell a rutin, a szem és a bátorság.
A varázslatos este mágusa a 34 éves Karim Benzema volt. Mesterhármasa visszalopta a reményt: mégis van jövője a focinak. Nem a bunkerfutball, a hátul passzolgató alibizés, az értelmetlen ívelgetés lesz az uralkodó trend. A gólok, a látvány, az egyéniségek hoznak felüdülést. A PSG elnökének valahol megértem a haragját. Két marékkal, sőt, zsákszámra szórták katari tulajdonostársaival a dollármilliókat a francia klubba. És eddig még nem értek a csúcsra. Éppen ezért, amikor nem a sajátjaira törte rá az ajtót dühödt bikaként, nagyot hibázott.
Neymar – aki 36,8 millió eurót keresett 2021-ben – a legtöbb mérkőzésen csak a focicsukáját küldi fel a pályára. Fetreng, szónokol, azt hiszi, puszta jelenlététől maghatódva térdre zuhannak a védők. Számára tartogathatna néhány kellemetlen mondatot a PSG-vezér. A találkozó után csaknem véres ökölcsatára került sor Donnarumma és Neymar között. Kölcsönösen szapulták egymást, üvöltve felróva egymásnak a másik felelősségét a vereségben. A csapattársak akadályozták meg, hogy westernkocsmává alakuljon a PSG öltözője. A szituáció mindenesetre pontosan jelezi, hogy mennyire megroppant a kohézió, az erkölcs a párizsiaknál.
Messi szintén önmaga árnyéka. A Barcelonánál ő húzta a szekeret, most kényelmesen ül a bakon – napi 24 millió forintnak megfelelő összegért. És ez csak az alapbére. Erre jönnek még a prémiumok és az extrák. Be kell látni, 2004. óta igáslóként hajtott, hátán vitte a katalán klubot. Ma már 34 éves. Változatlanul szimpatikusan viselkedik, nyoma sincs nála a sztárallűröknek. Zseni volt és a szememben zseni is marad. Azonban az öregedésnek a fociban vannak tipikus jelei. Kezdetben csak tíz centivel marad le az idősödő játékos egy-egy összecsapásról, aztán húsz, majd harminc lesz a differencia. Jönnek a hozzá képest képzetlen, darabos hátvédek, és elpöckölik a sztár elől a labdát.
A cselek is lassúbbak, a szabadrúgás ereje sem a régi, és ezt legjobban maga a futballista érzi. Idő kérdése, és Messinél is a végállomás az Egyesült Államok az MLS lesz. Itt a nevet, az időnkénti attrakciót, a kunsztokat még megfizetik. Bár ne lenne igazam, és a Barcelonában még egyszer kivirágozna ez az utolérhetetlen futballfenomén, aki annyi gyönyörűséges, felejthetetlen pillanatot adott nekünk nézőknek.
Kylian Mbappé 22 éves kora ellenére ma a legértékesebbnek tartott csatár. Hajtanak rá az európai élvonalbeli klubok. A PSG-nél a nyáron lejár a szerződése, így a katari tulajdonosoknak egy lyukas garas sem üti a markát. Oda mehet a szélvészgyors, gólerős szélső, ahova akar. A Real Madrid ötéves szerződést ajánlott a francia világbajnoknak. Pusztán az aláírásért 40 millió eurót kapna Mbappé, és az évi fizetése 50 millió euróra rúgna. Erre jönne még a reklámokból, prémiumokból befolyó összeg. Más játékosok szerényen rábólintanának erre a jelentéktelen zsebpénzre, nem így Mbappé.
Egyik nyilatkozatában kikötötte: csak abban az esetben írja alá a szerződést, ha a Real Madrid elküldi Benzemát. Azt a honfitársát, aki most éppen hármat gurított nekik, a PSG-nek.
Kétségtelen, hogy Mbappé szuperklasszis, ám megfontoltabban kellene fogalmaznia. Követelőzni persze lehet, és még az is lehet, hogy megalapozatlan kérését teljesítik a madridi vezetők. Ha így lesz, lelkük rajta. Csak aztán nehogy a végén gombát vagy kukoricát termesszenek a Bernabéu-stadion gyepszőnyegén, vagy golfpályává alakítsák át ezt a csodás létesítményt. Elvégre Mbappénak az első ultimátum után akár ilyen kívánságai is lehetnek.
