Minden idők talán legkülönlegesebb vízilabda Európa-bajnoksága zajlik éppen három különböző helyszínen. Az eredetileg kijelölt Izrael helyett a nőknél Eindhoven, a férfiaknál Zágráb és Dubrovnik ad otthont a kontinenstornának. Az Európai Úszószövetség (EA) megbízásából immár a negyedik Eb-men működhetek közre, ezúttal a dubrovniki eseményekről jelentkezem exkluzív beszámolóval.
Október 7-én borzasztó hírek érkeztek a Közel-Keletről: a Hamász támadását és az arra érkező reakciót követően hamar egyértelművé vált, hogy Izrael nem fogja tudni megrendezni a január elején kezdődő vízilabda Európa-bajnokságot, amelyre pedig már évek óta készültek az országban.
Külön kirázta az embert a hideg a gondolattól, hogy az eredeti elképzelés szerint éppen október 7-én kezdődött volna az esemény, csakhogy időközben módosult a terv. November közepén aztán az Európai Úszószövetség (European Aquatics: EA, korábbi nevén LEN) bejelentette, hogy a nőknél a hollandiai Eindhoven, a férfiaknál a horvátországi Zágráb és Dubrovnik lesz a házigazda. Mindössze másodszor fordul elő, hogy az Eb-re két különböző országban kerül sor: 1985-ben a hölgyek Oslóban, a férfiak Szófiában meccseltek. Arra pedig korábban még soha nem volt példa, hogy egy adott ország egymás után kétszer otthont adjon a viadalnak, márpedig 2022-ben is a horvátok voltak a rendezők, akkor Splitben láthattuk a mérkőzéseket.
Az első érdekesség éppen ez, vagyis a spliti és dubrovniki körítés, hangulat összehasonlítása. Két éve a dalmát városban csaknem 9 ezer ember tombolhatott a lelátón a Spaladium Arenában, és többnyire tombolt is, de valahogy az ember kicsit ellenségesebbnek érezte az atmoszférát. Talán furcsának hangozhat elsőre, de a fő differencia Split és Dubrovnik és az ezekben a városokban élők között, hogy előbbi településen van egy népszerű focicsapat, utóbbin viszont nincs, errefelé a póló a fő sportág. Splitben jelen voltak a Hajduk hírhedt huligáncsoportjai is, voltak is kisebb balhék, néhány magyart például inzultus ért a döntő előtt.
Dubrovnikban is frenetikus volt eddig a hangulat a horvátok meccsein – a csoportkörben a házigazdák itt szerepelnek –, az itt rendre jelenlévő 2500 drukker is rendesen odatette magát, amikor a Barrakudák (az Adriai-tengerben is élő halfajról van szó, róluk kapta a becenevét a horvát válogatott) játszottak, de valahogy mégis sokkal kulturáltabban, kevésbé a megfélemlítésre alapozva szurkoltak kedvenceiknek. Nem mondom, itt is érezhető ugyanaz, ami 2022-ben, azaz kicsit saját maguknak rendezik az Eb-t és – fogalmazzunk így – nem teszik magukat úgy oda a szervezésnél, amikor más csapatok vannak a medencében, de mégis barátságosabbnak tűnnek.
Dubrovnikban ugyanis minden a turizmusról szól, itt nincs ember, akinek az egzisztenciája ne ettől függene. Januárban ugyan téli álmát alussza a város, májustól októberig azonban Európa egyik legnépszerűbb turisztikai célpontjának számít. Különlegessége, hogy a nyugat- és kelet-európai látogatók mellett rengeteg amerikai is előszeretettel választja a települést, amiben hatalmas szerepe van annak, hogy a világ valaha volt egyik legnézettebb televíziós sorozata, a Trónok harca számos jelenetét itt forgatták.
Nekünk, magyaroknak is különleges a város, hiszen Raguza néven 1358-tól egészen 1526-ig a Magyar Királysághoz tartozott, I. Lajos kaparintotta meg a velenceiektől a 14. század derekán – aki erre jár, mindenképpen nézze meg az itteni kolostorokban őrzött, számunkra felbecsülhetetlen értékű ereklyéket, Szent István király állkapcsát és koponyájának egy darabját, valamint Szent László jobbját.
Ami azt illeti, néhány állkapocs és koponya ezekben a napokban is komoly veszélyben van Dubrovnikban, a Bazen u Gružu-ban ugyanis javában zajlanak a pólómeccsek.
A Zágrábban szereplő magyar csapattól sajnos ezúttal távol vagyok, az EA döntése értelmében ugyanis a délebbre fekvő horvát városban felelek a streamkommentálásért, de azért nem vagyok egyedül, a sok-sok kiváló külföldi, jól ismert kolléga mellett ugyanis a „Nemzet egyik aranya”, Dr. Molnár Tamás és a Magyar Vízilabda Szövetséget képviselő Farkas Bence újságíró, közösségimédia-szakember is itt dolgozik a torna ideje alatt.
Az egykori klasszis center, a népszerű Papesz hosszú évek óta ténykedik sportdiplomataként, sportvezetőként, a LEN/EA mellett a nemzetközi szövetségnél (FINA, ma már World Aquatics) is komoly megbecsültségnek örvend. Ezúttal is fel-alá rohangál, intézkedik, problémákat old meg az uszodában, és közben nem lehet nem észrevenni, mennyire szeretik őt a korábbi riválisok, edzők, játékvezetők, vagyis a tekintélye hatalmas.
Természetesen a horvátok a saját legendáikat is napról napra megünneplik, szeretettel fogadják. Vjekoslav Kobešćak, aki a helyi együttes, a négyszeres Bajnokok Ligája-győztes Jug vezetőedzője mellett a francia férfiválogatott másodedzője is, így hivatalból is Dubrovnikban tartózkodik. Feltűnt azonban rajta kívül többek között Sandro Sukno, Maro Jokovic, Andro Bušlje és Josip Pavic, no és a jelenleg is a horvát nemzeti együttesben vízilabdázó Loren Fatovic édesapja, Elvis Fatovic is.
Az errefelé extra módon népszerű szakember annak idején szintén sikert sikerre halmozott nevelőegyesületével, a Juggal, hosszú ideig volt ausztrál szövetségi kapitány, manapság pedig az egyik legjobb európai csapat, a Barceloneta mestere. Itt Dubrovnikban az a megtiszteltetés ért, hogy a European Aquatics partnere, a Eurovision applikációjában és weboldalán streamelt Eb-meccsek egy jelentős részén ő ül mellettem a kommentátorállásban, ahol angolul közvetítjük együtt az összecsapásokat.
El kell mondanom, hogy Elvis Fatovicnál kevés intelligensebb tréner dolgozik jelenleg Európában (hál’ Istennek azért Magyarországon akad belőlük jó néhány), elképesztően barátságos, és jók a meglátásai, rengeteget segít abban, hogy az összecsapásokat világszerte, így az Egyesült Államokban és Ausztráliában is követő szurkolók megértsék a vízben zajló eseményeket.
Összességében ismét arra a megállapításra kellett jutnom, hogy ez a fantasztikus sportág, amely egyébként a hatalmas konkurenciaharcban marketing- és nézettség szempontból sajnos nem áll túl jól a foci, a kosárlabda, a hoki, a röplabda és a kézilabda árnyékában, néhány országban a mai napig kitüntetett figyelmet tud kivívni magának, és Horvátország tényleg egy ilyen hely. A cél csakis az lehet – és ezen az európai és a világszövetségnek is keményen kell dolgoznia a jövőben –, hogy vonzóbbá tegyék olyanok számára is, akik eddig nem tartották annyira érdekesnek.
