Ha nem is Fellinit, de az Az édes életet valóban ő tette felejthetetlenné, hiszen ki ne emlékezne nagyjelenetére, amikor Rómában, káprázatos testét kihangsúlyozó fekete estélyi ruhában, az éjszaka közepén a Trevi kútban fürdik, amiből aztán – az összesereglett nézőközönség legnagyobb bánatára – Marcello Mastroianni húzza ki. Gyönyörű volt és valódi, ő maga volt az édes élet ígérete a férfiak számára. Külsejét nem a plasztikai sebészetnek köszönhette: Bob Hope humorista szerint a szüleinek kellett volna adni az építészeti Nobel-díjat!
Szegény családban nőtt fel, nyolc testvér közül ő volt a legidősebb lány. Nehéz sora és szépsége miatt hamar felfedezték: tizenéves korában már divatmodellként dolgozott. 1950-ben részt vett a Miss Malmö szépségversenyen, majd Miss Svédország lett. Szépségkirálynőként indulhatott Amerikában a világszépe választáson is, ahol nem győzött, de mégis nyert: bár egy szót sem beszélt angolul, filmszerződést kapott. Howard Hughes filmrendező vette pártfogásába és azt akarta, hogy változtasson az orrán, a fogain és a vezetéknevén, mert túl nehéz kiejteni. Anita azonban nem volt hajlandó erre, sőt azt mondta: ha híres lesz, akkor az emberek majd úgyis megtanulják kimondani a nevét, ha meg nem, akkor meg nem számít. Abba azért belement, hogy az eredeti Kerstin Anita Marianne Ekberget kicsit lerövidítsék. 1953-tól a Universal Studios szerződtette le, dráma-, beszéd-, lovagló-, vívó- és táncórákat kellett volna vennie. De fél év után megváltak tőle, mert a szőke szépség unta a tanulást, és nem is volt rá ideje magánélete viharos kalandjai közepette. Korának igazi szexszimbóluma volt, a férfiak bolondultak érte, és nemcsak hálószobák falain díszelgett poszterként, de összejött Gary Cooperrel, Frank Sinatrával, Marcello Mastroiannival, Eroll Flynnel és a Fiat-vezér Gianni Agnellivel is – hogy csak a híresebb trófeákat említsük. 1956-ban hozzáment a színész Anthony Steelhez, akit ezután a sajtó csak Mr. Ekbergként emlegetett. Nem csoda, hogy 3 év után elváltak. Második férje a szintén színész Rik Van Nutter volt, vele 12 évig élt együtt.
A svéd díva északi szépséggel és délies temperamentummal volt megáldva: hazájában csak egy filmet forgatott, de azt sem fejezte be, mert összeveszett a rendezővel, így végül a filmből kivágták.
Itáliában viszont mellbedobással győzött: Az édes élet világsikere után évekig Olaszországban forgatott: Fellini szerepeltette a Boccaccio ’70–ben is, és többek között a Vittorio De Sica által rendezett A nő hétszer című vígjátékban is feltűnt Shirley MacLaine oldalán. 1956-ban az év színésznő felfedezettjeként pedig Golden Globe-díjat kapott a Véres sikátorban nyújtott alakításáért. A hetvenes évektől már csak epizódszerepeket vállalt, azt is ritkán, Fellini 1987-es, önéletrajzi ihletésű, Interjú című filmjében pedig már alaposan megváltozott külsővel, hajdani nagy szerepére emlékezve mesélt.
Ekberg, aki az egykor csodás alakjára rakodó kilókat „fejlődésnek” minősítette, idős korára teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Szépsége azonban örökre beírta magát a filmművészetbe és az emberek emlékezetébe, az Empire magazin néhány éve beválasztotta minden idők 100 legvonzóbb filmsztárja közé.19 éves korától haláláig jórészt Olaszországban élt, és csak ritkán látogatott haza Svédországba. Egy rádióműsorban elmondta, hogy soha nem költözik vissza szülőhazájába, majd csak akkor, ha eltemetik, mert a svéd emberek és a média nem értékelik őt eléggé.
Így is történt. 2015 január 11-én hunyt el Olaszországban, 83 évesen, több krónikus betegség szövődményei miatt. Akkorra már évek óta kerekesszékben élt, mert az egyik dán dogja fellökte, és eltört a csípőcsontja. Földi maradványait a skanöri templom kertjében helyezték örök nyugalomra.
