„Csak végzem a munkám, aztán hazamegyek, és élem tovább az életemet” – bármily meglepő, nem egy szatócsbolt eladóját idézzük, hanem Shaun Evanst, aki az Oxfordi gyilkosságok Endevour Morse felügyelőjét alakítja.
A 44 éves színész a szakmája ellenére egy igazi rejtőzködő figura. Olyan valaki, aki tudatosan ügyel rá, hogy semmilyen információ ne szivárogjon ki a magánéletével kapcsolatban, és aki nem hagyja, hogy a munkája bármilyen befolyással legyen a személyes terére. Nincs jelen a közösségi médiában, a fény és a csillogás nemhogy másodlagos, de igazából semmilyen szerepet nem játszik az életében. Visszafogott hozzáállását a hírnévhez mi sem példázza jobban, hogy az interneten fellelhető cikkek, amelyek Evans életének MEGDÖBBENTŐ TÉNYEIT (sic!) taglalják, olyan információkkal szolgálnak, hogyaszondja „brit színész, aki Morse felügyelő szerepével vált ismertté, nem beszél a magánéletéről, de szereti a zenét, alakításait díjakkal jutalmazták, és szeret jótékonykodni”.
Jó, persze mindent azért nem lehet és nem is akar eltitkolni: vele készült interjúkban kutakodva kiderült már róla más, az érdeklődésre egészen kevéssé számot tartó információ is, miszerint szeret fotózni a természetben, fut és hobbija az olvasás.
Ahhoz, hogy Shaun továbbra is fenntartsa ezt, az évek során felépített jóságos, rejtélyes unalmasember-imidzset, nincs más dolga, mint misztikusan nézni a fotókon, amelyek készülnek róla itt-ott. Arra azonban nincs befolyása, hogy mit mondanak róla mások. Olyan személyek, akik ismerik vagy kapcsolatba kerültek vele valaha. És most jön végre, amire mindenki várt, a mindent elsöprő leleplezés (szívesen), amelyből kiderül, hogy az évszázad, sőt az évezred legtitokzatosabb színésze éveken át együtt járt (dobpergés) a ’90-es években ismertté vált popzenekar, a Corrs egyik tagjával, Andrea Corr-ral. A banda 1991-ben alakult, négy testvér, Andrea, Sharon, Caroline és Jim alkotja, főleg kelta fúziós zenét játszanak, de a pop-rock műfaj is közel áll hozzájuk. Először 2006-ig zenéltek együtt, majd egy hosszabb szünet után, 2015-ben újra összeálltak, és azóta is együtt dolgoznak.
Andrea zongorán, és ír furulyán játszik, énekel és a dalszövegírásban is részt vesz, de a zenekaron kívül is vállal szerepléseket. Egy ilyenen találkoztak Evansszel még 2003-ban, konkrétan a The Boys from County Clare című romantikus film forgatásán, majd négy évig jártak együtt. A kapcsolatukról nem sok minden derült ki (nyilván), azonban a szakításuk után egy évvel, 2007-ben Carr interjút adott az Irish Independentnek, amelyben a szakításukról beszélt: „Nem rágódom a múlton, és nem gondolom azt, hogy ó, Istenem, elpazaroltam négy évet” – mondta, majd hangsúlyozta, hogy a kudarc ellenére hisz abban, hogy egyszer megtalálja azt a személyt, akivel boldog lehet (azóta házasságban él, úgyhogy ez bejött). Az interjúban titokzatosan utalt arra is, hogy nem menne férjhez akárkihez, és nem azért nem házasodott még meg, mert „senki nem akart feleségül venni”. (Vajon Evans hogy állt ehhez a kérdéshez?)
A most 50 éves zenész-énekesnő ugyanebben az évben Ten Feet High címmel (fent) írt egy dalt kettejük szakításáról, amiről azt mondta: „egy kapcsolat igazán szomorú pontja az, amikor még mindig szeretitek egymást, de be kell látnotok, hogy itt a vége”. Hozzátette, hogy szerinte sokkal könnyebb, ha az ember hibáztathatja a másikat, és a fejéhez vághatja, hogy mi mindenről tehet. „Valójában sokkal szomorúbb, ha egy kapcsolat hibáztatás nélkül ér véget, és csak úgy, egyszerűen kifullad.” (Shaun Evans-t legközelebb az ma késő délután láthatja a GALAXY4-en, 18:55-kor, az Oxfordi gyilkosságok soron következő epizódjában).
