Roger Vadim neve hallatán a legtöbben Brigitte Bardot-ra és az 1956-os És Isten megteremté a nőt című filmre gondolhatnak. Nem véletlen: a francia rendező ezzel a filmmel teremtett kultuszt és új nőideált, miközben a világot is megtanította Saint-Tropez nevére. Harminc évvel később azonban Vadim úgy döntött, még egyszer visszatér ehhez a címhez — de ezúttal teljesen más történetet akart elmesélni vele.

Saját bevallása szerint barátai unszolására vágott bele, mondván, érdekes lenne megnézni, hogyan változott volna meg (vagy éppen nem) az ’56-os film hősnője, Juliette, ha a nyolcvanas évek Amerikájába születik. Vadim így fogalmazott: „1956-ban a francia nők egy új, modern nőideált testesítettek meg. Ma pedig a legújabb prototípusok Amerikából jönnek. A másik ok, amiért újra akartam készíteni a filmet, az az, hogy maga a történet is jó. Az alapszituáció egy fiatal nőről szól, akinek erkölcstelen kalandjai miatt kívülállóvá válik, a rózsaszín farkassá a nyájban. Az 1950-es évek korlátozó erkölcsei tökéletes időszakot jelentettek a film elkészítésére. Aztán a nyolcvanas években ismét egy hasonló korszakban találtuk magunkat, ahol a lány az Erkölcsi Többséggel kerül szembe, ami még mindig ennek az országnak egy jókora részét jelenti.”
Az új film tehát nem remake, inkább egy modern parafrázis, amely Santa Fe sokszínű, kissé vad világába helyezi a sztorit. Középpontjában Robin Shea (Rebecca De Mornay), egy börtönlakó, szabadságra éhes fiatal nő áll, aki egy ügyes húzással eléri, hogy házasságot kössön a visszahúzódó ácsmesterrel, Billyvel (Vincent Spano), így elérve, hogy feltételesen szabadlábra kerüljön. A házasság persze eleinte csupán üzlet, ám ahogy Robin egyre inkább beépül Billy családjába és a kisvárosi életbe, óhatatlanul bonyolódni kezdenek az érzelmek.
Vadim a filmben nemcsak egy szabadságra vágyó nő történetét akarta bemutatni, hanem azt is, hogyan ütközik a féktelen, ösztönös önállóság a társadalom prűd vagy képmutató normáival. Ebben kulcsszerepe van James Tiernannek (Frank Langella), a kormányzói posztra hajtó politikusnak, aki Robint a börtönreform élő bizonyítékává emeli — legalábbis addig, amíg ez politikailag kényelmes számára.

Santa Fe egyébként nem csupán hátteret ad, hanem egyfajta karakterré válik a filmben, ez a hely ugyanis Vadim szerint éppen olyan olvasztótégely volt a nyolcvanas években, mint Saint-Tropez az ötvenes években, ahol gazdagok, őslakosok, művészek és kétkezi munkások találkoznak egymással. A rendező tehát így teremtett amerikai színezetet egy örök, univerzális történethez a női vágyakról és korlátokról.
Kritikai fogadtatás szempontjából a film vegyes, sőt inkább csalódott reakciókat váltott ki. Roger Ebert például azt írta: „ez inkább egy cím újrafelhasználása, mint egy film újrafeldolgozása”, ugyanakkor elismerte Rebecca De Mornay játékát, aki a szerinte sablonos jeleneteket is képes volt vibrálóvá és érdekessé tenni. Mindezek ellenére ez az alkotás akkor is egy nagyon érdekes kordokumentum: egyszerre mutatja meg a nyolcvanas évek Amerikájának erkölcsi kettősségeit és a Vadim-féle nőalak újkori verzióját. Oké, nem lett belőle korszakos klasszikus, de ha valakit vonz egy vad románcokkal, erős zenei aláfestésekkel és politikai játszmákkal átszőtt sztori, annak érdemes adnia neki egy esélyt. És ezt máris megteheti, ha pénteken, 21:50-kor a FILM4-re kapcsol.