És Isten megteremté a nőt

Roger Vadim különleges férfi volt. Francia anya és orosz diplomata apa fiaként Alexandriában nőtt fel, apja halála után Franciaországba költözött. A háború nagy részét a francia Alpokban töltötte, ahol félig angol nevelőapja a szövetségeseket támogatta, kommunistákat és zsidókat rejtegetett és csempészett át a svájci határon. Legjobb barátját az SS egy francia tiszttársával együtt halálra égette egy pajtában, néhány falubelivel együtt: ezt az esetet beemelte a The Hungry Angel című regényébe, amely a háborús és a háború utáni Franciaországban egyaránt játszódik.

Vadim és Jane Fonda újszülött kislányukkal, Vanessával – Fotó: James Andanson/Sygma via Getty Images

A háború után három évig játszott a Charles Dullin színházban, de otthagyta, mert nem szerette a napi előadások ismétlődését. A moziban talált állást a sikeres rendező, Marc Allégret asszisztenseként és időnként forgatókönyvírójaként – és megismerkedett az akkor még csak 15 éves Brigitte Bardot-val is. A színésznő 18 éves korában, 1952-ben házasodtak össze.

Vadim és Bardot – Fotó: Keystone/Getty Images

Vadim, aki a televízióban szerzett némi rendezői tapasztalatot, meggyőzte Raoul Levy producert, hogy engedje meg neki, hogy rendezzen egy filmet a felesége főszereplésével. Az eredmény az 1956-os és Isten megteremté a nőt lett.

Bardot-val a házasság mindössze öt évig tartott, köszönhetően annak, hogy Vadim túlságosan szerette a nőket. A válás után Jane Fonda, Annette Stroyberg, majd Catherine Deneuve következett a sorban. Aztán jött Catherine Schneider, majd némi szünet után, 1990-től Marie-Christine Barrault, akivel egészen haláláig együtt maradt. Persze közben kalandok jöttek-mentek, a magas, szikár szemüveges férfiért bomlottak a nők. Vadim ezt meglovagolva könyvet is írt róluk, Szerelmeim: ​Bardot, Deneuve, Fonda címmel. Az öt házasságból négy gyermeke született.

A francia újhullám egyik meghatározó alakjának filmjét csütörtökön lehet nálunk megnézni a FILM4-en, este nyolctól. De ebben ne Bardot-t keressék! Az Isten megteremté a nőt ugyanis kétszer készült el. Először ugye 1956-ban, aztán Vadim úgy látta, maradt még a témában, így 1988-ban rendezett egy másikat, ugyanezzel a címmel, Rebecca De Mornay főszereplésével. A kettőnek az égvilágon semmi köze egymáshoz, a történetük is teljesen eltérő: nálunk az 1988-asat láthatja majd, amelyben De Mornay egy tévedésből börtönbe került nőt alakít, aki egy áccsal köt házasságot, a szabadulás reményében, de igazából másért dobog a szíve.