Április (és aztán majd részben a május és a június eleje is) a nemzetközi kupadöntők időszaka az európai vízilabdában. Az elmúlt héten a férfi Challenger Kupa fináléjának első felvonásán jártam Isztambulban, a legutóbbi hétvégén pedig Triesztben, a női Euro Kupa Final 4 mérkőzésein lehettem jelen a European Aquatics megbízásából. A közös a két túrában természetesen a magyar szál volt.
Ahogy múlt heti cikkemben bemutattam, Törökországban, egészen pontosan a Galatasaraynál úgy tekintenek vissza a néhány évvel ezelőtt elhunyt edzőlegendára, Gulyás Zoltánra, mint a helyi vízilabda megmentőjére, a sportág nagy tudorára, egy igazi családtagra.
Olaszországban persze kicsit más a helyzet, hiszen a pólónak errefelé sokkal komolyabb múltja és kultúrája van, de mi, magyarok itt is komoly megbecsültségnek örvendünk. Csak a teljesség igénye nélkül: Itáliában légióskodott többek között Benedek Tibor, Märcz Tamás, Kásás Tamás, Varga Zsolt, Madaras Norbert, Fodor Rajmund, Zalánki Gergő pedig jelenleg is a Recco csillaga, és honfitársnőink közül is többen vallhatják magukat egy vagy több talján klub korábbi tagjának.
Köztük Stieber Mercédesz is, aki közel két évtizeden át, 1996 és 2015 között szerepelt különböző olasz együtteseknél, és akire a mai napig úgy emlékeznek, mint minden idők egyik legjobb női vízilabdázójára – teljes joggal. Bár a Merci becenévre hallgató klasszis kilenc évvel ezelőtt befejezte aktív karrierjét, edzőként maradt a sportágnál, sőt egészen 2022-ig Imperiában dolgozott.
Nem csoda, hogy a 49 éves szakembert meleg szívvel és nagy örömmel fogadták Triesztben, a női vízilabda Euro Kupa négyes döntőjén is, ahová az egyik résztvevő, a BVSC-Zugló mestereként érkezett. Bár a két olasz résztvevőnél, a Pallanuoto Trieste és a Plebiscito Padova gárdájánál nem pólózott és edzősködött, mégis akadtak bőven ismerősök: alig egy évtizede például a padovai Laura Teani és Elisa Queirolo ellen még döntőt is játszott az olasz bajnokságban.
Stieberhez hasonló kvalitású játékos sajnos jelenleg nincs a zuglóiak keretében, így aztán a némi meglepetésre a Final 4-ba jutó, a magyar bajnokságban pillanatnyilag az ötödik helyen álló kék-sárgák nem tudták borítani a papírformát: szombaton a Padovától, vasárnap a holland De Zaantól is sima vereséget szenvedtek, így a negyedik helyen zárták a sorozatot. Ez egyébként a legértékesebb helyezés női csapatainktól ebben az idényben, hiszen a Bajnokok Ligája barcelonai végjátékában nem lesz magyar résztvevő.
A finálé olasz háziderbi volt, és végül a Padova diadalmaskodott, így története során először nyerte meg a második számú európai kupasorozatot. Elképesztő adat, de igaz: az Euro Kupa (korábban LEN-kupa) 25 kiadásából immár 11-et húztak be olasz együttesek. Visszatérve Stieber Mercédeszhez: a magyar vízilabdázó tagja volt annak a Palermónak, amely a történelmi, első Euro Kupát elhódította 2000-ben.
Egy ilyen rangos torna természetesen sportágszakmai szempontból is érdekes, de a kulisszák mögötti beszélgetések, reakciók még többet adhatnak hozzá az embernek a helyszíni élményekhez. Klubvezetőkkel, játékosokkal, hivatalos személyekkel beszélgetve hihetetlen jó érzés azzal szembesülni, hogy ebben a sportágban nekünk, magyaroknak mekkora a respektünk. Az említett egyéniségeink, Benedektől Stieberig a mai napig jól ismert sztárok, beszéljen az ember egy olasszal, hollanddal vagy bármilyen nemzetiségű emberrel.
Fiatalok, még tinédzserek is, akik például Triesztben pallérozódnak, pontosan tudják, kik voltak mondjuk a 90-es vagy a 2000-es évek sztárjai. Az sem véletlen, hogy az európai és a nemzetközi vezető testületekben is többszörösen érintettek vagyunk. Háromszoros olimpiai bajnokunk, az egykori kiváló center, Molnár Tamás a World Aquatics vízilabda technikai bizottságának elnöke, az európai szövetségnél a vonatkozó testületben alelnök.
Ha csak kiejtem a nevét, elképesztő tiszteletet látok a beszélgetőpartner szemében. Mégpedig azért, mert azt a tudást, divatos kifejezéssel élve know-how-t, amit a népszerű „Papesz” például folyamatosan letesz az asztalra egy-egy világverseny megszervezésénél, példaértékűnek tartják. Nem véletlenül mondta el már többször a szintén olimpiai aranyérmes Faragó Tamás, hogy akik ezeket az ikonokat látják az uszodában, nemcsak rengeteget tanulhatnak tőlük, de jó adag vízilabdát szívhatnak magukba, márpedig ilyen „donor” szerepre tényleg csak kevesen alkalmasak.
Az eszmecserék persze időnként negatív élt is kaphatnak. A Magyarországon – főleg az olimpia, illetve a világbajnokságok és Eb-k alatt – kifejezetten népszerű pólóval kapcsolatban sajnos aggasztó hírek érkeztek a napokban, és ez Triesztben is téma volt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis a nevetséges „fenntarthatósági okokból” egyes sportágak programját és/vagy résztvevői létszámát mindenképpen redukálni szeretné, és a vízilabda is ott van a ha nem is halállistán, de legalábbis a veszélyeztetettek között. Egyes információk szerint afféle kompromisszumként maradhat majd a 12–12 csapat a férfiaknál és a nőknél, de nem két hatos, hanem négy hármas csoportban küzdenek a jövőben – idén Párizsban persze még nem, de 2028-ban Los Angelesben már könnyen lehet, hogy igen.
Ezzel a program rövidülne, főleg úgy, hogy a 9–12. helyért nem rendeznének már meccseket, így az érintett négy együttes hamar hazarepülhetne. Mondhatjuk, hogy ezzel levegőhöz jutnánk, csak azért az emberben ott motoszkál a kisördög: oké, időt nyerünk, de ez nem egy lejtmenet kezdete-e? Miközben persze a fenntarthatóság jegyében érkezik a többi között a break, a gördeszka és társai, ahol magától értetődően nem lesz gond a létszámemelkedés.
No de ez már messzebbi vizekre terel minket. Maradjunk a Földközi-tenger és tágabb környezetének vizeinél: az isztambuli Challenger Kupa-döntő és a trieszti női EK-finálé után a következő hétvégén irány Barcelona és a női Bajnokok Ligája Final 4!
