A brit krimiknek megvan az a hatalmas erényük, hogy sosem félnek furcsa, sebezhető, már-már antiszociális nyomozókat állítani a történeteik középpontjába: Hercule Poirot őrült precizitása, a zsenialitásáról híres Sherlock Holmes fennkölt és enyhén lenéző személyisége és Morse őrmester csendes melankóliája mind jelentősen hozzájárultak a műfaj sikeréhez. És ugyan sok közös nincs bennük, egy fontos dologban azonban mégis egyeznek, mégpedig, hogy rendkívül távol állnak attól, hogy átlagosnak lehessen nevezni őket. Ez alapján azt is gondolhatnánk, hogy hát persze, az átlagos maga a dögunalom, az érdektelenség, és mégis ki akarna egy olyan főszereplőt nézni feszt, akiben nincs semmi, ami érdekessé tenné őt?
Pedig az átlagosban valójában semmi rossz nincs. És erre a Bűnös Chelsea Max Arnold felügyelője a legékesebb példa, aki pontosan attól szerethető annyira, hogy nem tűnik ki a tömegből, hanem az ő rőt szakállas, sápatag módján végtelenül emberi marad.
Kifejtem. Arnold nyomozó nem egy különleges adottságokkal rendelkező rendőratyaúristen: nincsenek extra eszközei, nem elemzi a világot milliméterpapírral, nem játszik pszichológiai sakkot az alvilággal, és nem jelennek meg a szeme előtt műszakirajzot idéző összefüggések, amikből hirtelen ráeszmél A Nagy Igazságra. Ő inkább megfigyel, beszélget, és kérdez. Nem harsány, nem tolakodó, és ugyan sosem fenyeget, de ahogy a karaktert ihlető Columbo, úgy ő is képes olyan túlzó érdeklődést mutatni, amivel azonnal a gyanúsítottak agyára húzódik. És hát ennek is megvannak az előnyei.
Erre a hétköznapiságra, amely a felügyelőből árad, egyébként iszonyú nagy szükség van, mert valahogy ellensúlyozni kell Chelsea kifinomult, de nagyon is problémás közegét, ahol olyan emberek követnek el gyilkosságokat, akiknek az életük bizony köszönőviszonyban sincs a középszerűséggel. Arnold élete az övékkel szemben olyan, mint bárkié: kerékpárral jár dolgozni, nem szeret főzni, enni viszont igen, kávé nélkül működni sem tud (de az a kávé azért legyen minőségi!), és próbál kikecmeregni saját életének romjai alól.
Merthogy igen, neki is megvannak a maga problémái, bár korántsem azokkal a bizonyos rémes, belső démonokkal küzd, amelyek általában a sorozatfőszereplők lelkét mardossák, egyszerűen csak nyomasztja a válása (ráadásul még mindig a volt felesége után ácsingózik), bizonytalan, és elég gyakran előfordul, hogy egyedül érzi magát. „Sokat olvas, sokat figyel, és mindig másokhoz viszonyítja önmagát. Egy csendes, kissé magányos figura” – mondja róla a karaktert alakító Adrian Scarborough. Viszont legalább a magányban is megtalálja a maga örömét: zongorázik, és klasszikus zenét hallgat. „Max számára a zene menedék” – teszi hozzá, arról pedig, hogy miért él egy, a Temze partján horgonyzó lakóhajóban, azt mondja: „ez nem különcködés. Egyszerűen csak így képes elviselni a várost”.
Amit viszont különösen jó látni, hogy ez a magány és menekülésvágy kicsit sem teszi őt zárkózottá, inkább egyfajta belső feszültséget hordoz, ami izgalmasan keveredik a nyomozói munkája során mutatott empátiájával. Márpedig ez az empatikus hozzáállás teszi alkalmassá arra, hogy ne csak a tények között kutakodjon, hanem megértesse magát az emberekkel, akikkel az ügyek során kapcsolatba kerül. „Arnold meglehetősen jól átlátja az emberi természetet. Viszont diszlexiás, így a nyomozói munkáját nem a klasszikus módon végzi”.
A nagy együttérzésnek azonban akadnak hátulütői is: Arnold felügyelőt ugyanis nem mindig tudja hidegen hagyni a gyilkosságok áldozatainak története, és bár igyekszik objektív maradni, olykor a saját érzelmei is beleszólnak abba, milyen irányba indul el egy nyomozásban. Ez pedig néha hibákat szül – viszont legalább sokkal, de sokkal hitelesebb marad, mint bármelyik tökéletesre polírozott detektív, akik az elmúlt évtizedekben megjelentek a képernyőn. Max Arnold tehát nem hős. De nem is kell annak lennie. Elég, hogy ember. Egy olyan karakter, aki természetével nemhogy elidegenít, hanem pont, hogy mellénk ül – csendben, de határozottan.
A Bűnös Chelsea vadonatúj két részét, a Gyilkos szenvedély I-II.-t ma délután 16 órától tekintheti meg a TV4-en. A tartalomról bővebben ebből a cikkünkből tájékozódhat.
