A világbajnok idén egymaga a Yamaha vb-pontjainak 80 százalékát szerezte, 219-et.
A négy motor – a két gyári és az RNF privát csapat két gépe – összesen 275 pontot szorgoskodott össze, vagyis
a másik három Yamaha összvissz 56 pontot.
Quartararo csapattársa, Franco Morbidelli, az RNF-nél az újonc, Darryn Binder és a két futammal ezelőtt visszavonult Andrea Dovizioso is csak szenvedett idén az M1-es modellen. A Dovizioso helyére beugrott Cal Crutchlow sem tűnik sokkal eredményesebbnek, két versenyen eddig 3 pontot gyűjtött.
Quartararo dominanciája elképesztő a yamahások között, ahogy a nyár elején a Yamaha-főnök Lin Jarvis mondta, “az ő stílusa tökéletesen illik az M1-es modellhez”.
Azt nem tette hozzá, csak az ő stílusa.
15 éve a Ducati volt hasonló helyzetben, amikor Casey Stonert átigazolta a Hondától, és az ausztrál szinte egybe forrt az olasz motorral, csont nélkül nyerte a márka eddigi első és egyetlen gyorsasági motoros világbajnoki címét. De még az sem volt ennyire egyoldalú dominancia, mert 2006-ban Loris Capirossi és Troy Bayliss is nyert futamot a világbajnok motor elődjével, majd Capirossinak voltak dobogós helyezései és egy futamgyőzelme is Stoner csapattársaként.
Hasonló játszódott le a Hondánál is 2019-ben, amikor Marc Marquez utcahosszal húzta be a vb-t, és a második legjobb Honda Crutchlow privát, LCR-gépe volt a pontverseny kilencedik helyén, ám legalább háromszor is dobogóra állhatott az angol. Illetve Marquez csapattársa, Jorge Lorenzo sérülésből sérülésbe esve kínlódta végig az évet.
Quartararo tavalyi vb-címe után idén is vezeti a vb-t – 18 pont előnnyel -, három futamot nyert, míg a második “legjobb” yamahás Morbidelli az összesítés 19. helyén, 28 ponttal.
A yamahások hétvégén javíthatnak teljesítményükön, pénteken kezdődik a Thaiföldi GP, élőben az ARENA4-en és az ARENA4+-on.
