Folytonosság, türelem, tudatosság – a Heidenheim tündérmeséje

A rosszakarók végül rosszul jártak. A „noname” kiscsapat – drámai körülmények között – harcolta ki a feljutást a Bundesliga élvonalába, és bár sokan a szezon előtt legfeljebb hallomásból (vagy úgy sem…) ismerték az 1. FC Heidenheimet, szakmai körökben a baden-württembergiek feljutása egyáltalán nem meglepetés.  

„Na nehogy már a Heidenheim jusson fel az első osztályba!” – fakadt ki néhány héttel ezelőtt egy, a német futballban egyébként igencsak járatos kollégám. A tapasztalt újságíró – hozzám hasonlóan – még ahhoz szokott hozzá, hogy Győrnek, Szombathelynek, Pécsnek, Nyíregyházának vagy éppen Békéscsabának stabil élvonalbeli csapata van, és szerinte Németországban is a Hamburgra, a Kaiserslauternre, a Düsseldorfra, a Nürnbergre vagy a Hannoverre, vagyis a nagyobb városok többnyire patinás klubjaira van szükség. Nem kellenek ide a „Kisvárdák, Mezőkövesdek, Felcsútok, Gyirmótok”, pontosabban a „Greuther Fürthök, Paderbornok, Heidenheimok” – mondja ő.

A különböző fórumokat olvasgatva ez a szurkolói durcáskodás a németeknél is jelen van, ám mielőtt még bárki tüntetést szervezne az 1. FC Heidenheim ellen, érdemes megismerkedni a mindössze 49 ezer lakosú városka (melynek pontos elnevezése: Heidenheim an der Brenz) futballcsapatának történetével.

A Heidenheimer Sportbunds 1846 sportklubot valóban a XIX. század közepén alapították, és egy idő után labdarúgó-szakosztálya is alakult, ami azonban sokáig csak amatőr szinten működött. 2007 vált fontos dátummá az egyesület életében, egyrészt ekkor a futballisták kiváltak és önálló gazdasági egységet alkottak, másrészt ekkor érkezett a kispadra Frank Schmidt, aki a mai napig irányítja az együttest.

Ezekben a napokban természetesen nagyon sokan találgatják, mi lehet a heidenheimiak titka, amit a szakértők és a klubot jól ismerők így válaszolnak meg: folytonosság, türelem, higgadtság, tudatosság. Nézzük ezt meg kicsit részletesebben!

2007-ben, a labdarúgóklub önállósodásakor, amikor az FCH a német negyedosztályban szerepelt, egy újonc, edzői karrierjét akkor kezdő fiatalember, bizonyos Frank Schmidt ült le a gárda kispadjára. A kötődése megkérdőjelezhetetlen volt a városhoz, hiszen Heidenheimban született, és bár játszott a Nürnbergben, a Fürthben, az Aaachenben, a Mannheimben, sőt néhány osztrák csapatnál is, játékos-pályafutását az FCH-nál fejezte be.

Frank Schmidt tizenhatodik éve ül a Heidenheim kispadján (Photo: Getty Images)

33 évesen vette át az Oberliga Baden-Württembergben vegetáló csapatot, de a munkájának hamar meglett a gyümölcse: 2009-ben feljutottak a 3. ligába, 2014-ben pedig – történetük során először – a másodosztályban találták magukat.

Ahol már sokan féltették a többnyire ismeretlen, innen-onnan összeszedett futballistákkal felálló együttest, de az évek során bebizonyosodott, hogy nem is feltétlenül a játékosállomány, hanem a rengeteg munka, a tudatos csapatépítés és következetesen alkalmazott játékrendszer a siker kulcsa. A masszív, az ellenfelek számára kellemetlen stílusban játszó FCH az elmúlt kilenc évben csak kétszer végzett a mezőny második felében, és egyetlen egyszer, a 2017/18-as idényben csapta meg valamelyest a kiesés szele, de jó hajrával akkor is meglett a bennmaradás. Egy biztos: Schmidt menesztése a nehezebb időkben sem merült fel, nyugodtan végezhette a munkáját, senki nem tudta elképzelni sem, hogy ne ő irányítsa a gárdát.

2020-ban már majdnem összejött a csoda, amikor a bajnoki harmadik helyezést követő osztályozón a Werder Bremen jött szemben, ám a párharcban végül az idegenben szerzett gólok a brémaiaknak kedveztek (0–0 és 2–2).

Mi sem természetesebb, hogy a szerény költségvetéssel dolgozó együttes legjobbjait, így a gólgyáros Tim Kleindienstot, a későbbi U21-es Európa-bajnok Niklas Dorschot (mindketten a belga Genthez igazoltak) és a védekező specialista Sebastian Giresbecket (Union Berlin) is elhappolták tőlük, de ez olyan jelenség, amelytől Schmidt és stábja soha nem ijedt meg. Az elmúlt nyáron például a csapat karmesterét, Tobias Mohrt vitte el a Schalke, a volt ferencvárosi védőt, Oliver Hüsinget a Bielefeld, a támadó Robert Leipertzet pedig a Paderborn, de az FCH fejlődése így sem tört meg, sőt.

A 2022/23-as szezonban a Heidenheim végig az élmezőnyben szerepelt, végül a második legkevesebb gólt kapva és a harmadik legtöbbet szerezve messze a legjobb gólkülönbséggel, továbbá gólkirályt adva a ligának (Tim Kleindienst, 25 találat), bajnokként jutott fel a legjobbak közé. A piros-kékek utolsó, mindent eldöntő bajnokija jól jellemezte, milyen mélyről jött fel a német futball elitjébe a klub: Regensburgban az 58. percig 2–0-ra vezetett az ellenfél, de aztán jött a nagy hajrá, 93. perces egyenlítéssel, majd 99. (!) perces győztes góllal.

A csapat stílusáról érintőlegesen már volt szó, amit a – mondjuk így – nem éppen jóindulatú riválisok sokszor „gusztustalannak” minősítenek, de ennél természetesen többről van szó: a csapat játékosai rengeteget futnak, kemények, mindig ott lihegnek az ellenfél nyakán és nagyon direkt futballt játszanak, a kapu előtti hatékonyságban kimagaslottak a mezőnyből. Nyugodtan hasonlíthatjuk a játékfilozófiájukat az Union Berlinéhez, bár a Heidenheim gólratörőbb, támadó szelleműbb csapat a fővárosiaknál – igaz, az élvonalban majd kiderül, ebből mi valósulhat meg.

Adja magát a kérdés, hogy Schmidtnek hogyan sikerült ezzel a látszólag szürke játékosállománnyal ilyen magasságokba repíteni a társaságot. Nos, a titok a speciális heidenheimi scoutingban keresendő. A klub megfigyelői nem Dél-Amerikában, Afrikában vagy a Távol-Keleten, de még csak nem is Kelet-Európában szoktak nézelődni, hanem a német alsóbb osztályokban, akár a Regionalligában, ahonnan tudatosan hoznak el német fiatalokat, és szép fokozatosan építik be őket a csapatba. Érdemes megnézni a Heidenheim keretét, amellyel végigküzdötte a legutóbbi idényt: 28 játékosából 26 német nemzetiségű, a maradék két futballista közül Lennard Maloney-nak ugyan amerikai felmenői vannak, de Berlinben született, míg az osztrák Paul Tschernuth a csapat harmadik számú kapusa, nulla játékperccel.

„Az, hogy a legjobbjainkat időről időre elviszik, és mindig új tehetségeket kell felkutatnunk, éberen tart edzőként, újabb és újabb kihívások elé állít. Nem dőlhetek hátra, mindig szükség van építkezésre, új feladatok elvégzésére, és ez szakmailag a folyamatos fejlődésemet szolgálja” – mondta erről a nem éppen könnyű, ugyanakkor motiváló helyzetről Frank Schmidt.

Tim Kleindienst lett a 2. Bundesliga gólkirálya, és a 99. perces találatával húzta be a bajnokságot a Heidenheim (Photo: Getty Images)

A most 49 éves szakember munkásságát egyébként sokan a legendás freiburgi trénerekéhez hasonlítják. Volker Finke 1991 és 2007 között irányította a klubot, Christian Streich pedig 2011 óta ül a kispadon. Hiába voltak közben kiesések, mélypontok, gyengébb periódusok, a vezetőség kitartott mellettük, és ugyanez vonatkozik Schmidtre is. Úgy látszik, Baden-Württembergben türelmesebbek és higgadtabbak a vezetők.

A károgók persze, miután nagy nehezen beletörődtek a Heidenheim feljutásába, nyilván már most, hónapokkal az új Bundesliga-szezon rajtja előtt elkönyvelték, hogy az FCH lesz az egyik biztos kieső 2024 nyarán, könnyűnek találtatnak majd a legmagasabb osztályban. Tény, nehéz lesz megtartani a kulcsembereket, az egyszer már Belgiumba távozott, onnan 2021-ben visszatért Kleindienst iránt például hatalmas az érdeklődés, de a klubnál nem aggódnak, Frank Schmidt szavai is ezt támasztják alá:

„Nagyon örülök az új kihívásoknak, melyek a következő években várnak ránk. Még nem vagyunk az út végén!”

Ha innen is van feljebb, az csak egyet jelenthet: az 1. FC Heidenheim előbb vagy utóbb a nemzetközi kupaszereplést is célul tűzi ki maga elé.

FUßBALLCLUB HEIDENHEIM 1846 E. V.

Alapítva: 1846 (futballszakosztály: 1910; önállósodás: 2007)

Feljutás a negyedosztályba: 2004

Feljutás a harmadosztályba: 2009

Feljutás a másodosztályba: 2014

Feljutás a Bundesliga első osztályába: 2023

Stadion: Voith-Arena (befogadóképessége: 15 ezer fő)