Együtt futballoztunk a Fradiban, együtt túráztunk az öregfiúkkal, ám már több mint másfél évtizede az Egyesült Államokban él Jancsika Károly, aki 1979 és 1985 között 179 mérkőzésen lépett pályára a Ferencvárosban. A Cica becenévre hallgató egykori kőkemény hátvéd hosszú évek óta Charlie Green néven krupiéként dolgozik Las Vegasban, a járványhelyzet miatt pedig három éve nem járt idehaza. Azért persze tartja a kapcsolatot az anyaországi barátokkal, időközönként mi is hívjuk egymást, legutóbb éppenséggel 66. születésnapján köszöntöttem fel, majd – jóllehet Nevadában már hajnal három felé járt az idő – egy jót beszélgettünk is.
Bánki J.: Cica, emlékszem, Nyilasi Tibi adta neked ezt a becenevet, amikor egy csatár hátát a nagy küzdelemben összekarmoltad. Hasonlóan élénken él bennem, amikor a Fradi öregfiúkkal kétszer is az USA-ban túráztunk, azokkal az amerikai magyarokkal tartod még a kapcsolatot.
Jancsika K.: Nagyon kevéssel, hiszen sokan meghaltak, vagy elköltöztek, de egy biztos, a Fradinak és a futballnak köszönhetem a mostani munkámat is. A Fradi öregfiúkkal ugyanis többször jártunk az Egyesült Államokban, ezek révén sikerült több kinti honfitársammal összeismerkedni, ők segítettek, hogy kijussak Los Angelesbe. Ott aztán az első másfél év kőkemény volt, lassan megszoktam az európaitól különböző körülményeket és megtanultam a nyelvet. Innen vezetett az utam Las Vegasba.
Gondoltál valaha arra, hogy krupié leszel, mert bevallom, téged ismerve ez nekem eszembe sem jutott?
Jancsika K.: Nekem sem, az élet hozta így. Egy korábbi Vasas futballista ajánlotta fel, ha megtanulom a kártyajátékokat, be tud vinni egy kaszinóba dolgozni. Megpróbáltam, ott ragadtam. Kártyaosztóként több asztalnál dolgozom, de például a Baccara, a Black Jack, vagy a rulett is a munkám része. Magyarokkal ritkán találkozok a kaszinóban, az otthoniakkal azonban állandó kapcsolatban vagyok. Sajnos három éve nem láttam az édesanyámat, aki kilencven fölött is remekült tartja magát, Krisztina lányom azonban lehet, hogy a közeljövőben kijön dolgozni az Államokba.
Az európai futballt milyen rendszerességgel követed?
Jancsika K.: Van egy kollégám, aki nagy Chelsea szurkoló, így a kékek meccseit mindig együtt nézzük. Persze, azért mindig a Fradi eredményét nézem meg először, nagyon szorítok a csapatnak, meg kell lennie a harmincharmadik bajnoki címnek is. Máig büszke vagyok, hogy a zöldekkel én is bajnok lehettem, egy Ferencváros drukkernek nincs ennél nagyobb boldogság, mint ahogy én is büszke vagyok, hogy hat évig ehhez a csodás klubhoz tartozhattam játékosként. A magyaron és az angolon kívül gyakran figyelemmel kísérem a német futballt is, ahol a Bayern München egyeduralkodó, továbbá nagyon tetszik a Dortmund fiatal norvég csatára, Haaland.
Szerintem, ha nem sérül meg, Haaland lesz a világ legjobb csatára.
Hosszú évek óta Charlie Green néven dolgozol krupiéként, mennyit gondolkodtál azon, amikor e nevet választottad?
Jancsika K.: Nem sokat, hiszen az eredeti nevemet az Egyesült Államokban senki nem képes leírni, az itteni embereknek időpazarlás a kiejtést elmagyarázni, a Fradi miatt a név eleve adta magát, elvégre a zöldeknél töltöttem pályafutásom meghatározó időszakát és ott lettem válogatott is.
Mikorra tervezed, hogy hazalátogatsz?
Jancsika K.: Idén erre már nem kerül sor, abban bízom, hogy minél előbb lecseng ez a világjárvány és hogy a szeretteim, a barátaim egészségben átvészelik ezt a nehéz időszakot. Addig is marad a távkapcsolat, a szurkolás a Fradinak és Magyarországnak.
