Tavalyi elsőségével először vette át a vezetést a jelenkor francia sztárcsapata, a Paris Saint Germain a Ligue1 örökranglistáján a sokáig egyeduralkodó Saint-Étienne-től. A PSG-vel együtt összesen 19 különböző együttes nyerte meg a francia bajnokságot, köztük olyanok, melyek már eltűntek a történelem süllyesztőjében.
Bár az ember azt gondolná, Franciaországban mindennek a központja Párizs, hogy nincs olyan tényező, amelyben ne a főváros vinné a prímet, a labdarúgásban bizony ez sokáig nem érvényesült. A sokak által kedvelt világváros 1986-ig mindössze egy bajnoki címet tudott felmutatni az élvonalban, és még a manapság a világ egyik leggazdagabb klubjának számító Paris Saint Germain sem játszott olyan meghatározó szerepet a sportágban, mint néhány vidéki fellegvár.
Annál is inkább, mert a PSG nem annyira patinás egyesület, csak 1970 augusztusában alapították két korábbi klub, a Paris FC és a Stade Saint-Germain fúziójával. Harminchét évvel ezelőtt nyerték csak első aranyérmüket a legendás Dominique Rocheteau vezérletével, majd 1994-ben jött a második a többek között David Ginola, Bernard Lama, a brazil Raí és a libériai George Weah fémjelezte társasággal.
Ezek után hosszú szünet következett, egészen a 2012/13-as szezonig: ekkor új korszak kezdődött, a katari tulajdonba kerülő, dúsgazdaggá váló fővárosiak az elmúlt tíz évben csak kétszer, 2017-ben (Monaco) és 2021-ben (Lille) engedték át az első helyet valamelyik riválisuknak. Hogy ehhez a sikeres évtizedhez milyen sztárok járultak hozzá tevékenyen a PSG-nél? Lehet nyugodtan válogatni: Zlatan Ibrahimovic, David Beckham, Edinson Cavani, Thiago Silva, Ángel Di María, Lionel Messi, Neymar, Kylian Mbappé – tényleg a teljesség igénye nélkül, a sor még folytatható lenne.
A párizsi uralmat jóval megelőzően, a 80-as évek elejéig nem volt kérdés, hogy Franciaország legsikeresebb futballklubja a Saint-Étienne. A jelenleg a Ligue2-ben szerénykedő zöld-fehérek 1957 és 1981 között összesen tízszer ülhettek fel a trónra, és Európában is meghatározóak voltak, ami az 1976-os BEK-döntőben csúcsosodott ki: a glasgow-i Hampden Parkban rendezett, Palotai Károly által vezetett fináléban a Bayern Münchennel szemben maradtak alul nagy csatában, 1–0-ra. Ne felejtsük el, hogy a szintén tízszeres bajnok PSG a Les Verts-rel ellentétben még soha nem játszott döntőt a BEK-ben/a Bajnokok Ligájában.
Külön érdekesség, hogy az említett, 49-szeres válogatott Rocheteau a PSG-s korszaka előtt éppen a Saint-Étienne-nél futott be, három Ligue1-diadalnak és a BEK-ezüstnek is részese volt, mielőtt 1980-ban a fővárosba igazolt. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján játszott a csapatban a későbbi UEFA-(ex)elnök Michel Platini is, így egy bajnoki cím erejéig ő is kivette részét a sikerkorszakból.
A rangsorban a harmadik – de az érmek számát tekintve az első helyen áll – az Olympique Marseille, amely 9 arany- és 12 ezüstérmet gyűjtött története során. Az ország, de főleg a déli tartományok egyik legnépszerűbb klubja fénykorát a 80-as évek végén, 90-es évek elején élte, amikor zsinórban négyszer is a csúcsra ért, 1993-ban pedig megnyerte a Bajnokok Ligája első kiírását. Ennek az időszaknak ellentmondásos kulcsfigurája az elnök, Bernard Tapie volt, aki később korrupciós és csalási ügyekbe keveredett, sőt, letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Ugyanakkor ebben az érában valósággal hemzsegtek az OM-ben a sztárok: Eric Cantona, Jean-Pierre Papin, Didier Deschamps, Jean Tigana, Abedi Pelé, Dragan Stojkovic, Chris Waddle és még sokan mások. A klubelnök Tapie egyébként ma már nincs köztünk, 2021-ben hunyt el, és ha nem is az ő személyét, de az elnöki időszakát visszasírják a szurkolók, hiszen azóta csupán egyszer, 2010-ben szerzett aranyérmet a csapat.
Nyolc-nyolc első helye van a Monacónak és a Nantes-nak, és mindkét együttes hétszer végzett másodikként. A hercegségbeliek a 60-as és a 70-es években is szárnyaltak, amiben főszerepet játszott a legendás tréner, Lucien Leduc, a következő évtized második felében pedig már egy edzői karrierje elején járó edző, bizonyos Arsène Wenger vezette fel őket a trónra. Az ezredforduló környékén újabb csúcskorszak következett a többi között Fabien Barthezzel, David Trezeguet-vel, Patrice Evrával, Fernando Morientesszel, Emmanuel Adebayorral, no és persze a horvát Dado Pršóval, aki emlékezetes módon a 2004-es BL-döntő felé vezető úton 23 perc alatt vágott mesternégyest a Deportivo ellen 8-3-ra megnyert összecsapáson.
A breton klubok közül egyedül a Nantes mondhatja magát francia bajnoknak, a Kanárik első aranyérmüket 1965-ben, az utolsót 2001-ben szerezték – utóbbi gárdából még sokan emlékezhetnek a kiváló kapusra, Mickaël Landreau-ra, a román válogatott gólzsákra, Viorel Moldovanra vagy éppen a szintén gólerős Olivier Monterrubio–Marama Vahirua kettősre.
Érdekesen alakult az Olympique Lyon története. Franciaország harmadik legnagyobb városának csapata csak 2001-ben iratkozott fel először a bajnokok közé, de ezzel páratlan sorozat vette kezdetét: a Les Gones ugyanis egymást követő hét alkalommal lett aranyérmes. A Marseille-hez hasonlóan a Lyonnál is egy időnként a botrányaitól is hangos elnök-üzletember, Jean-Michel Aulas nevéhez fűződik a sikersztori, aki olyan játékosokat tudott az OL-hez csábítani, mint Sonny Anderson, Juninho Pernambucano, Karim Benzema vagy éppen Florent Malouda. Ebben az időszakban kevesen gondolták volna, hogy 2008 után már nem tud a dobogó tetején végezni a gárda, és a jelenlegi szenvedést nézve úgy tűnik, nem mostanában lesz újra bajnok a piros-fehér-kék együttes.
Fél tucat Ligue1-aranynál jár a Bordeaux és a Reims, utóbbiak a 2. világháború utáni bő másfél évtizedben szállította a bajnokságokat: 1948 és 1962 között tette a zsákba valamennyi aranyérmet, és olyannyira erős csapat volt, hogy 1956-ban és 1959-ben is BEK-döntőt játszhatott (mindkétszer kikaptak a Real Madridtól). Ezzel szemben a délnyugati klub sikerkorszaka leginkább a 80-as évekre tehető, amikor háromszor utasította maga mögé a mezőnyt a zseniális vezetőedző, későbbi világbajnok szövetségi kapitány, Aimé Jacquet irányításával a csapat.
A Lille négy aranyérme közül talán a legutóbbi, a 2021-es a legkülönlegesebb: az északiaké ugyanis mindmáig az utolsó klub, amely meg tudta előzni a Paris Saint Germaint.
A szintén négyszeres első Nice az ötvenes, a jelenleg másodosztályú Sochaux és a negyedik ligában sínylődő, egykor szebb napokat látott Sète (két-két arany) a 30-as években jeleskedett.
A ranglistát böngészve további hét együttes nyert még egy-egy bajnoki címet, közülük a most zajló szezonban a Lens (1998-ban diadalmaskodott), a Strasbourg (1979, az akkor még futballozó Arsène Wengerrel a fedélzeten), az Auxerre (1996, a klubnál közel 45 évig edzősködő Guy Roux-val a kispadon) és a Montpellier (2012) tagja az exkluzív társaságnak. Elnézve az idei Ligue1-szezont, a Lens-nak akár arra is lehet esélye, hogy idén májusra megduplázza aranyai számát.
A PSG 1986-os diadaláig Párizsban mindössze egyszer ünnepelhettek a drukkerek, 1936-ban az RC Paris lett első, amely ezt a sikerét később már nem tudta megismételni, sőt a 80-as évek végére amatőr státuszba került. A klub a 2022/23-as idényben a National 2A-csoportjának (negyedosztály) újonca.
Két korábbi bajnokcsapatot már hiába keresnénk az egyes ligákban, hiszen az 1933-ban a történelmi első aranyérmet begyűjtő Olympique Lillois 1944-ben, míg az 1947-ben első helyezett Roubaix-Tourcoing 1970-ben szűnt meg.
Érdekesség, hogy Franciaország tíz legnagyobb városa közül egyedül Toulouse-nak nincs még bajnokcsapata, a negyedik legnépesebb gall településen a régi, a maihoz jogilag nem kötődő Toulouse FC 1955-ös ezüstérme jelenti a csúcsot.
Francia labdarúgó bajnokcsapatok (1933–2022-ig)
Klub Arany Ezüst Győztes szezonok
(Félkövér betűkkel a jelenleg a Ligue1-ben szereplő klubok, dőlt betűkkel a már megszűnt csapatok)
