A Tűz és jég dala-regénysorozat (abból lett az HBO sorozata, a Trónok harca) szerzője, George R.R. Martin egy blogbejegyzésében akadt ki azzal kapcsolatban, mennyire borzasztó a filmes adaptációk többsége, és hogy a forrásanyagként szolgáló könyv az esetek 99 százalékában egyszerűen sokkal jobb, mint amit csinálnak belőle. Egy 2022-es, Neil Gaimennel folytatott beszélgetésére utalt vissza, akkor az íróval abszolút egyetértettek abban, mennyire idegesítő, amikor a forgatókönyvírók megpróbálják a saját képükre formálni az alapanyagot, és kicsit sem törődnek azzal, hogy hűek legyenek hozzá.
Gaiman a Sandman című, World Fantasy-díjas képregénysorozatában érintett, az elmúlt 40 év alatt ugyanis rengetegen próbálták megfilmesíteni, állítólag olyanok is, akik maximum csak belelapoztak a képregénybe, de egy mondatot sem olvastak belőle (aztán végül elkészült a Sandman: Az álmok fejedelme, amivel már meg volt elégedve, tekintve, hogy producerként maga is részt vett az alkotói folyamatban).
Martin úgy érzi, a beszélgetésük óta gyakorlatilag semmi nem változott ezen a téren, ha mégis, akkor viszont kifejezetten rossz irányba. „Akárhova nézünk, csak olyan forgatókönyvírókat és producereket látunk, akik tolonganak azért, hogy jobbnál jobb történetekre csapjanak le, hogy aztán teljesen a magukévá tegyék őket– írta, majd erősen utalt rá, mekkora tiszteltlenség ez nemcsak a művekkel, hanem magukkal az írókkal szemben is. „Úgy látszik, már az sem számít, ha a könyvet Stan Lee, Charles Dickens, Ian Fleming, Roald Dahl, Ursula K. Le Guin, J.R.R. Tolkien, Mark Twain, Raymond Chandler, Jane Austen vagy akárki más írta. Nem számít, milyen jelentős íróról van szó, vagy hogy milyen fantasztikus a könyv, mindig akad valaki, aki úgy gondolja, hogy jobban csinálná, és alig várja, hogy fogja a történetet és „kijavítsa”. A könyv könyv, a film film – mondják majd bölcsen. De aztán sosem sikerül jobban, sőt, 1000-ből 999 alkalommal csak tönkreteszik az egészet.”
Arra nem tért ki, mit gondol a saját könyvei adaptációiról (Trónok harca, Sárkányok háza), A Sógun FX-es adaptációját azonban dicsérte, és bár a könyvből készült, ’80-as évekbeli minisorozat Richard Chamberlainnel nagyon tetszett neki, tartott tőle, hogy az új verzió (pláne a fentiek tükrében) csak rossz ötlet lehet. Ehhez képest le volt nyűgözve tőle: „a maga módján mindkettő hű az eredeti Clavell-regényhez. A régi és az új forgatókönyvírók is tisztelték a forrásanyagot, és nagyszerű adaptációkat készítettek. Ráadásul sikerült ellenállniuk a kísértésnek, hogy a maguk képére formálják.”
