Ma este 18:10-től adjuk a FILM4-en a Loch Ness-i forgatás című filmet, amelynek eredeti címe (Incident at Loch Ness) egy hajszálnyit kifejezőbb: arról szól ugyanis, hogy Werner Herzog, a német rendező Skóciába utazik, hogy filmet forgasson a Loch Ness-i szörnyről, és mindarról a misztikumról, ami a századok során köré épült.
Ez eddig nagyon egyszerűen hangzik, csakhogy Herzogról is forog közben egy film. Minden lépését követi egy másik filmes, John Bailey, aki azt szeretné dokumentálni, hogyan dolgozik a mester. A tiszteletteljes felhangokat aztán gyorsan el is engedhetjük: a két férfi egymás agyára megy, kiderül, hogy semmi sem az, aminek vagy akinek látszik – a lokátoros nő például Kitana Baker Playboy-modell -, és úgy mindent egybevéve elúrhodik a káosz, senki sem tud épkézláb prduktummal előállni. Így lesz a két film. Mivel a produkció káoszba fullad, egyik filmes sem képes befejezni a munkáját, így végül a két film nyersanyagából vágnak össze – valamit.
Mockumentarynek hívják ezt a műfajt eredetileg, magyarul nevezzük talán áldokumentumfilmnek. Úgy tesz, mintha a valóságot mutatná be, vagy riogatás (Blair Witch Project), vagy nevettetés céljából. Szörnyek dokumentálására pont megfelelő ez a stílus, pláne, hogy Nessie, sajnos, nem létezik, bár mind hinni szeretnénk benne.
Viszont nem is kellene megállnunk a Loch Ness-i szörnynél, van egy csomó másik, ami ugyanannyira érdekes, felfedezhetők bennük mélységek, vagy csak simán megérdemelnek egy saját dokumentum/áldokumentumfilmet. Megkérdeztem Sixxet, van-e neki kedvence, azonnal rávágta, hogy az Alien, tehát ha legközelebb mondjuk úgy érzik, frissítésre szorul a társalgási eszköztáruk, ezt a frázist feltétlenül javaslom.
Merőben más megközelítéssel, már-már szociológiai szemlélettel állt a kérdéshez Zsuzsa, akinek ezúton szeretnék kérni egy szép filmes oknyomozást a jetikről. Hogy miért? „A jetik igazán jó fejek– mindig otthagyják a lábnyomukat, hogy a turistáknak legyen miből kiindulni, ha megkeresnék őket. Ugyanakkor a természet igazi introvertáltjai – mindig vannak jelek, de soha senki sem látta őket. Ráadásul tiszteletben tartják az emberek személyes terét, annyira, hogy még egyetlen szelfin sem szerepelnek. És mennyire diszkrétek, hisz sosem talált senki jetikakát a vadonban. Szóval ez is mutatja, hogy mennyire jó arcok.”
Mondjuk ha már választani kell, akkor én a Jólakötturinnt szeretném szélesvásznon tanulmányozni: az izlandi folklór szörnye ő. Egy óriási macska, amely karácsony előtt elfogyasztja mindazokat, akik nem öltöztek szép, új ruhába szentestére. Más nézetek szerint nem ezeket a jobb sorsra érdemes illetőket fogyasztja el, csak az élelmiszereiket. 1862-ben bukkant fel egy népi hagyományokat dokumentáló kötetben, de előtte nincs rá írásos bizonyíték – lehet köze más európai hagyományokhoz, akár a krampuszhoz is, de elég valószínű, hogy a gyapjúfeldolgozókat fenyegették vele karácsony előtt. Tulajdonképpen nincs is hatékonyabb módja egy határidő betartatásának: végezz a melóval, vagy karácsonykor felzabál egy gigamacska!
